Öltözzünk romolhatatlanba

S

zinte keretbe foglalja mai igeszakaszunkat a következő kijelentés: „Azután így szólt hozzám az Úr szava” (Ez 21,1-17). Az Úrnak mindig van szava prófétája és népe számára, ugyanígy számunkra is. Amikor azt gondoljuk az Úr nem szól, vagy már befejezte mondandóját, akkor újra szól. Jó, hogy szól, jó mert nélküle eltévednénk, ha nem szólna, nem tudnánk merre menjünk, mit tegyünk.  Jó, hogy meg lehet kérdezni, Uram, mit tegyek, vagy Te mi tennél ebben a helyzetben?

Ezékielt az Úr szólítja meg, megmondja számára, mit tegyen, és ő megcselekszi, amit Isten mond, pedig nem is könnyű engedelmeskedni. Nem könnyű, mert ismét kardról, öldöklésről, pusztulásról, könnyről, vérről kell beszélnie. Izráel népe nem ezt várja. A prófétától, Isten gyermekeitől mindig szép, bátorító, vigasztaló, pozitív tartalmú lelkigondozást várnak. Ezékielnek azonban ítéletet kell mondania, Jeruzsálem felé fordulva hirdeti a város pusztulását. S mindezt Isten akarataként tünteti fel. Nem könnyű azt mondani, az Úr bünteti meg népét, Ő akarja, hogy elpusztuljon Jeruzsálem. Az emberek mást várnak, ám a próféta nem az elvárásokhoz igazodik, hanem az Úrhoz.

Ma is szól az Úr, de gyakran van számunkra, korunk részére is ítéletes szava, hiszen ahogyan a mai ember él, amerre tart az nem egyezik az Ő akaratával. Azonban a bűnben élő ember is a maga helyzeteiben vigasztalást vár. Tudjuk-e számára Isten tiszta üzenetét hirdetni? Merjük-e mondani, hogy ma sincs más út az Atyához, mint Jézus Krisztus keresztje? Igen, Isten azt akarja, hogy éljünk, de ehhez a bűntől meg kell szabadulni, új életet kell kezdeni, Isten Igéje alapján. Ha nem térünk meg Hozzá ránk is ítélet vár. Mert Isten nem változik, a bűnt nem fogja jónak mondani, nem fog igazodni a mai korhoz, hanem rámutat, hogy minden baj, probléma azért fakad, mert megváltoztattuk azokat az értékeket, amelyeket Ő adott. Ha visszatérünk Hozzá, ha komolyan vesszük Igéjét, akkor az élet is megváltozik.

Ezékiel nem örömmel hirdeti a kemény üzenetet, hanem őszinte fájdalommal és népéért való aggódással. Ő azt szeretné, mint ahogy az Úr is, ha a pusztulásra nem kerülne sor. Az Úr szolgája, azért szól, mert az ítélet meghirdetésével fel akarja rázni őket, megtérésre, bűnbánatra kívánja segíteni, mert ha szívből megtérnek elkerülhető az ítélet. Munkálkodjunk és imádkozzunk környezetünk megtéréséért, azért, hogy rádöbbenjenek jó az Úr, és szükségük van kegyelmére. Azért kell munkálkodni, hogy minél többen meglássák úgy jó élni, ahogyan Isten a Bibliában elénk tárta az élet útmutatóját.

Isten országa tiszta és szent, olyan, amilyen a föld is volt a teremtéskor, így oda ebből a bűntől megfertőzött világból semmi nem mehet be (1Kor 15,50-58). Ebből a világból, ahogy van, oda semmi nem mehet be, mert a bűn oda nem juthat be. Ott Isten szentsége és dicsősége fog ragyogni és nem lesz semmi, ami rombol, pusztít, tönkretesz, abban az Országban csak élet van, mert Isten maga az Élet.  Így csak azok mehetnek be, akik romolhatatlanságba öltöznek. Ezért a feltámadáskor a Krisztusban élők új romolhatatlan testet kapnak. Ezt a romolhatatlan testet azok is megkapják, aki Jézus eljövetelekor élnek, ők elváltoznak. 

Azonban nem csupán majd az utolsó események idején lesz szükség erre az átöltözésre, hanem már most ebben a világban is. Az átöltözés tulajdonképpen most megy végbe. Aki felismeri, hogy bűnből való az élete, hogy szennyes a ruhája, az Új, menyegzői ruhába öltözhet. A példázatban is arról szól Urunk, hogy a nagy vacsorára csak menyegzői ruhában lehet részt venni. Ami ehhez a világhoz tartozik, azt le kell vetni, mert Isten országába csak a Krisztus indulata juthat be.  Mindaz, ami ehhez a világhoz tartozik, a minek a bűnhöz köze van kimarad. Ezért szoros a kapu, mert nem megy be minden rajta, a bűn kívül marad. De kívül marad-e a mai tanítványok életén a bűn, vagy beengedjük és megtűrjük? Most még megtisztulhatunk, még letehetjük bűneinket és beléphetünk a szoros kapun az életre vezető keskeny útra.

Pál tisztában van azzal, hogy nem könnyű az Úr útján járni, nem könnyű vállalni a mást, az Isten akaratát, a megszentelt életet, de bátorít, hogy ne adjuk fel. Ne adjuk fel, mert Jézus Krisztus által lehetséges a győzelem. Lehet tanítványként élni. Azonban szükséges az eltökéltség, hogy én bármi történjék, hű maradok az Úrhoz, végig megyek a keskeny úton.

Legyünk rendíthetetlenek abban a meggyőződésben, hogy tanítványokra, krisztusi életre ma is szükség van, akkor is, ha gyakran azt látjuk, nincs látszatja a szolgálatnak. Krisztus tanítványainak élete, bizonyságtétele és szolgálata soha nem hiábavaló. Még ha nem is mindig így látjuk, de ne adjuk fel, hanem hirdessük tovább az evangéliumot, mert ez az egyedüli reményforrás korunk számára.

 Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4.                   S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.