Hozzáállás

S

okadjára olvassuk Ezékieltől ezt a vallomást: „Így szólt hozzám az Úr szava” (Ez 24,1-14). Valóban sokszor volt megszólítható, másrészt gyakran volt üzenete az Úrnak prófétája és népe számára. Ezékiel azonban nemcsak azt mondja el, hogy szólt hozzá az Úr, hanem azt is meg tudja fogalmazni, amit Isten mondott a számára. Mi is mondogatjuk, szól az Úr, sőt hisszük, hogy az Ige az Ő szava, amelyen keresztül ma is kommunikál velünk. A Biblia által beszél velünk a Gazdánk, ez így van. Arra gondoltam azonban, hogy mi meg tudjuk-e fogalmazni azt, amit mond nekünk az Úr? Tehát ma elolvassuk a mára kijelölt szakaszt és utána meg tudjuk-e mondani, ma ezt üzente számomra az Úr? Ha nem tudjuk világosan megmondani mi számunkra Isten mai napra szóló üzenete, akkor nem tudjuk, mit kell csinálnunk, nincs miből erőt meríteni. Próbáljuk meg ma úgy olvasni a Szentírást, hogy keressük az Úr szavát, majd egy papírra írjuk is le azt, amit megértettünk. Ha így teszünk, növekszünk hitünkben, előrébb jutunk tanítványságunk megélésében is.

Éveken keresztül szólt az Úr, kérte, hogy térjenek meg, számolják fel a bálványokat, szakadjanak el a pogány életgyakorlatoktól és figyeljenek Rá. De nem vették komolyan az Igét, most az Úr meghirdetteti Jeruzsálem elestét. Jön Babilon és a város teljesen elpusztul. Nincs más lehetőség Jeruzsálem számra. Az Úr rozsdás fazékhoz hasonlítja őket, amelyen csak a teljes kiégetés segít. Az Úr eddig is tisztogatta őket, de nem használt, most tűzbe veti, amíg le nem ég róluk a rozsda a tisztátalanság. A szenvedés kohója tisztíja meg őket. Ezzel azt jelzi Isten a számunkra, hogy csak a teljes szívből való megtérés segít. Csak akkor változik meg igazán az életünk, ha Isten Lelke által újjászületünk. Az életünk tisztogatása, tehát egy-két dolog elhagyása, néhány szokás megváltozása nem elég, és nem is segít. Gyökeres változásra, újjászületésre van szükségünk, enélkül csak gyötrődünk magunkkal és egymással.

Eljön, és meg is cselekszem, - ezt mondja az Úr. Tehát, amit ígér, azt meg is cselekszi, ezért bízhatunk Benne. Az Úr csodálatos, ígéretei mindig beteljesednek, ezért kell komolyan vennünk, mert nemcsak a pozitív, az áldást adó Igék, hanem az ítéletesek is megvalósulnak, ha nem vesszük komolyan az Úr szavát.

Pál elhatározta, hogy ismét Korinthusba utazik, de nem szomorúsággal megy (2Kor 2,1-4). Jó látni, hogy az apostol elhatározza, nem szomorúsággal megy, tehát másképp áll a kérdéshez, mint korábban. Sok minden múlik azon, hogyan állunka problémákhoz. Úgy, hogy képtelenek vagyunk változtatni, csak a másik hibáit látjuk, vagy elhatározzuk, hogy készek vagyunk mi is változni, másként reagálni.

Korábban írt már az apostol egy könnyek, egy tusakodások közt írt levelet, amelynek keményebb volt a hangvétele, amely levél elveszett. Ennek hatására a gyülekezetben változások mentek végbe, rendezték a problémákat és másképp viszonyulnak már Pálhoz is. Ezért az apostol úgy megy, hogy megtapasztalják, szereti őket. A keményebb beszéd is érdekükben történt, de mivel elérte célját, most majd örömmel megy.

Számunkra is fontos, hogy el tudjuk határozni, mosolyogni fogok, leteszem a haragot, a bosszús kifejezést, mert gyakran ragaszkodunk ezekhez. Azonban ha lemondunk róluk, és elhatározzuk, hogy másképp fogunk megnyilvánulni, akkor lehetséges. Mert nem az a feladatunk, hogy pillanatnyi hangulatunkat ragasszuk a másikra, betegség miatti szenvedésünket éreztessük, hanem az evangélium örömét kell tovább adnunk.

Rajtunk múlik, hogyan indulunk a napnak, mit határozunk. Hadd tudja meg mindenki, hogy fáj valamim, hadd érezzék, hogy rossz napom van, vagy azt mondom, ez csak rám tartozik, miért romoljon el a másik napja, amiért az enyém rossz, vagy annak tűnik. Ha így állunk a napunkhoz, az élethez, mi is megtapasztalhatjuk, amit Salamon írt: „aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25).

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5.                   Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.