Termő élet

M

ai Igénkben Ezékiel példázaton keresztül ismerteti az Úr üzenetét (Ez 15,1-8). A példázat anyaga a szőlőtő, amely Izráelt jelképezi. Jeremiás prófétánál így szól az Úr népéről: „Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot” (Jer 2,21).  A szőlőtő feladata volt a termés, amely felüdít, megújítja a fáradt ember erejét. Izráel feladata is az volt, hogy élete bizonyságtételével megújítsa a környező népek életét. Azt várta az Úr, hogy gyümölcsöt teremjen, csak arra volt teremtve, csak az a feladata, másra nem alkalmas.

Isten nem talált gyümölcsöt népe életében. Azonban nem feledhetik, hogy a szőlőtőből nem lehet dísznövény. A szőlőtő nem alkalmas eszközök készítésére. A szőlőtő csak szőlőtermésre való. Ha pedig ennek a célnak nem felel meg, nem vállalja a termést, akkor kidobódik, tűzre vettetik.

Az Úr Jézus is használta a szőlőtő képét, tanítványai Vele való kapcsolatát jellemezte általa. Elmondta, hogy a szőlővessző csak akkor tud teremni, ha megmarad a szőlőtőben. Nélküle tanítványai semmit sem cselekedhetnek. Így van ez a mi életünkben is, azért hívott el Urunk, hogy gyümölcsöt teremjünk, azaz szolgáló legyen az életünk. A tanítványok nem élhetnek önmagukban, és önmaguknak. Életüknek a bizonyságtétel, a szolgálat gyümölcsét kell, hogy teremjék. Azért vannak a világban, hogy általuk mások élete felüdüljön, azaz megismerjék Isten kegyelmét és eljussanak az örök életre.

Izráel népe mivel nem töltötte be faladatát, tűzre vettetett. A nagyobbik osztályrész már korábban szétszóratásra került, a kisebbik, Júda pedig most élte át a súlyos vereséget és az elhurcolást. Már csak Jeruzsálem maradt egy kevés lakossal, azonban mivel nem tértek meg, ők is tűzre vettettek. Fontos üzenet számunkra, hogy vegyük komolyan azt, amire az Úr szánt bennünket. Ne akarjunk, többek, mások, lenni, mint amire elhívott, mint amihez megadta az ajándékokat, képességeket.  Isten gyermekének a hivatása, hogy tanítvány legyen. A tanítvány pedig nem különb a Mesterénél. Mi hányszor különbek akarunk lenni, azt várjuk, hogy elismerjen a világ, megdicsérjenek, és nem akarunk szenvedést, elvettetést, ezért alkalmazkodunk, ezért dísznövénnyé akarunk válni. Urunk most szívünkre helyezi, Lelke által legyünk azok, akik kegyelemből vagyunk, tanítványok. Vele és általa lehetséges gyümölcstermő életet élni, és ha ezt tesszük kiteljesedett lesz életünk.

Az apostol azt kéri, hogy az agapéra törekedjünk (1Kor 14,1-9). Vagyis járjuk az agapé lehajló, bűnöket megbocsátó, türelmes útját. A gyülekezet szerepe a világban, hogy használjon, hasznára legyen az embereknek. Ennek akkor felel meg, ha úgy él, és úgy szól, hogy a körülöttük levők, a nem gyülekezeti tagok is értsék, miről van szó. A gyülekezet a misszióért van a világban, azért, hogy másokat Jézushoz vonzzon.  Ezt pedig csak úgy képes megcselekedni, ha világos és érthető a bizonyságtétele.

Vannak más ajándékok is, itt a nyelveken szólás került előtérbe. Túlhangsúlyozták, és ezért az apostol a helyére teszi. A nyelveken szólás az egyéni kegyesség része, mert, aki így beszél, Istent dicsőíti, ám a körülötte levők nem értik, hacsak meg nem magyarázza. Ezért Pál a missziói és gyülekezetépítői ajándéknak, inkább a prófétálást, a tanítást ajánlja, mert ezek által az Úr megszólítja, a még Krisztus nélkül élőket. A feladat pedig pont az, minél több ember ismerje meg Isten mentő szeretetét, és nagy kegyelmét, amely Jézus Krisztusban érkezett e világba. Nekünk Krisztushoz, az élet forrásához kell vezetnünk másokat, természetesen ez akkor lehetséges, ha mi ebből a forrásból merítünk. Ennek akkor tudunk leginkább megfelelni, ha értelmes beszéddel teszünk bizonyságot, és az életünk mindezt alátámasztja. Az Úr Jézus is a beszéd, az igehirdetés eszközén keresztül szólította meg az embereket. Ma is így akar elérni bennünket. A hirdetett Ige által szól hozzánk, az győz meg, az juttat el helyes önismeretre, bűnbánatra. A hirdetett Igén keresztül ismerjük meg Urunk akaratát.

Soha ne feledjük, hogy a gyülekezet épülése az elsődleges cél. Nem azért van a gyülekezet, hogy ott megvalósítsuk magunkat, bemutassuk tudásunkat, rendkívüli kegyességünket, vagy képességünket, hanem azért, hogy hitben és szeretetben épüljön, növekedjen, Isten dicsőségére. A gyülekezet a rend, a harmónia közössége. A gyülekezet által azokat az áldásokat helyezi bele a világba az Úr, amelyek nélküle hiányoznak. Ne adjuk fel ezeket, látványosabb, népszerűbb produkciókért.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5.      Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.