Krisztus feltámadt!

M

ai igeszakaszunk is rámutat nyomorult állapotunkra (Ez 18,1-20). Meglátjuk benne, hogy milyen nehezen is nézünk szembe magunkkal, helyette mindig találunk bűnbakot, akire áthárítjuk a felelősséget. Izráel nem akarta meglátni saját vétkét, hanem az elődeire hárította. Azt mondták apáink miatt ér minket a büntetés. Ez gyakran megtörténik velünk is, nem nézünk őszintén magunkba és nem akarjuk meglátni azt, amit mi csinálunk rosszul, hanem valaki másra mutogatunk. Működik nálunk is a szálka effektus. A másik szálkájából nagy ügyet csinálunk, ám a magunk gerendáját nem akarjuk észrevenni. Pedig ha ezt tennénk, sokkal könnyebben megoldódnának dolgaink. Jézus terápiája is a magunk gerendájának az eltávolítására irányul. Ha komolyan vennénk, amit Ő mond sokkal kiegyensúlyozottabb, békésebb és előrehaladóbb lenne az életünk. Azért szól az Ige, azért tanított az Úr Jézus is, hogy azt vegyük komolyan, kezdjünk el aszerint élni. Próbáljuk meg, hogy mi használ jobban az Ige, vagy a tabletta, vagy a magunk hangulatához való ragaszkodás? Merjünk az Úr szavához igazodni. Mert az Ő szava élet. Az Úr igazán tudja, mi válik a javunkra.

 Isten kijelenti Ezékiel számára, hogy minden lélek az Övé. Mindannyian az Ő tulajdonai vagyunk, így mindenkit Isten a saját élete szerint ítél meg. Nem más bűnei miatt kerülnek ítélet alá, hanem mindenkinek a saját élete miatt kell az Úr elé állni. Isten nem igazságtalan, és aki komolyan veszi az Ő szavát, és aszerint él, annak nem kell ítéletre mennie. Sem az apa nem ítéltetik meg a fia bűnéért, sem a fiú az apa vétkeiért, ha ő Isten akarata szerint él. Ez a személyes felelősség jelenik meg majd Keresztelő János igehirdetésében, és az Úr Jézus is ezt hirdeti, amikor megtérésre szólít fel. Mindenki a maga bűnét bánhatja meg, csak személyesen kérhetünk bocsánatot. Jézus is személyesen szólít meg és hívogat magához, amikor így szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Éljünk ezzel a lehetőséggel és jöjjünk az Úrhoz. Jöjjünk, akkor, amikor fáradtak vagyunk, amikor roskadozunk a terhek alatt, hiszen ezt kéri, jöjj, amikor fáradt és kimerült vagy. Mi gyakran csak akkor akarunk Hozzámenni, amikor rendben vagyunk, ha fáradtság környékez, úgy gondoljuk, nem tudunk imádkozni, Igét olvasni. Mindig, valahol máshol keressük a pihenést, és nem találjuk, ezzel tovább nyújtjuk a kimerültség állapotát. Próbáljuk meg komolyan venni Urunkat, ha ezt ígéri, hogy megnyugvást ad, akkor az úgy is lesz. Ne gondoljuk, hogy ez azt jelenti, ha elmegyünk az istentiszteletre, akkor megpihenünk. Nem, ez azt jelenti, hogy amikor fáradtak, kimerültek, idegesek vagyunk, azonnal menjünk Hozzá. Ő akkorra ígéri a megnyugvást, a felszabadulást. A terheket is akkor kell Őreá vetni, amikor roskadozunk alatta. Ne mi akarjuk rendbe hozni magunkat, hanem engedjük, hogy Ő tegye ezt meg.

A felejtés hozzá tartozik emberi pszichológiánkhoz, szükséges is, hogy felejtsünk, mert általa felszabadul a psziché, felejtés nélkül összeroppannánk, ez a lélek, védekező mechanizmusa. Tehát önmagában nem a felejtéssel van a baj, hanem azzal, hogy azt feledjük el, ami előresegíti az életünket, ami reménységet ad (1Kor 15,1-11). Már Pál apostolnak is emlékeztetnie kellett a korinthusiakat, de mire? Az evangéliumra. És ez a tragédiánk, az evangéliumot, Isten drága örömhírét elfeledjük, de a bűnt, a negatív gondolkodást, azt nem. Elfelejtették, hogy az evangélium üzenete, Jézus Krisztus feltámadása.  De nem felejtjük-e el mi gyakran az evangéliumot, és azért vagyunk csüggedtek, ingerültek, mert nincs a szívünkben Jézus győzelme? Jézus Krisztus legyőzte a halált, és ha ezt nem látjuk világosan, ha nem erre a hírre állunk, akkor a betegségtől, az öregedéstől és a haláltól való félelem köt gúzsba és határozza meg életünket. Győztes Urunk van, nézzünk Rá, bízzunk Benne és akkor mi is le tudjuk győzni félelmeinket, az elébünk tornyosuló problémákat, önmagunkat. Mert a legtöbb problémát saját magunk okozzuk magunknak.

Pál legyőzetett a Krisztussal való találkozásban. Most már a helyén látja magát, nem vár el többet, mint amire képes, hanem látja, hogy ő nem méltó az apostolságra, de a kegyelem mégis apostollá tette. Ami neki nem ment, azt megcselekedte benne és általa az Úr.

Pál tudja, hogy Jézus feltámadott, mert megjelent számára a damaszkuszi úton, de nemcsak Ő tapasztalta meg, hogy Jézus él, hanem az első tanítványok, és rajtuk kívül még sokan. A feltámadásról szóló evangélium hiteles, kiállja az idők próbáját.  Jézus él, és ez azt jelenti, hogy mindaz él, aki Benne hisz. Aki Benne hisz, egykoron majd maga is átéli a feltámadás valóságát.

Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5.      Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.