Nézzünk Jézusra!

I

sten nemet mond a nép elhatározására és nem engedi, hogy olyanok legyenek, mint a többi nép (Ez 20,32-49). Nem engedi, hogy beolvadjanak, eltűnjenek, mert terve van velük. Vannak olyan tervek és imádságok, amelyek nem teljesülnek és nem hallgattatnak meg, nem azért mert nem szeret az Úr, hanem pont azért, mert szeret és tudja, hogy amit tervezünk, az kárunkra lenne. Mi gyakran ragaszkodunk káros ötleteinkhez, olyanok vagyunk, mint a kisgyermek, aki kezébe veszi a szépen csillogó konyhakést, mert nem tudja, hogy az számára veszélyt jelent, játékot lát benne. Ilyen esetben a szülő igyekszik minél hamarabb elvenni gyermekétől a veszélyes szerszámot, ám a gyermek ennek nem fog örülni, hanem duzzogva fog félrevonulni, hiszen elvették a játékát. Ebben az esetben nem mondjuk, hogy a szülő szeretetlen, tudjuk, hogy így óvta gyermeke életét. Gyakran önveszélyes életet élünk, olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amik pusztulásunkra vannak. Hány ember ragaszkodik az alkoholhoz, cigarettához, drogokhoz, a túlhajtott munkához, a játék automatákhoz pedig már ráment az élete, családja, kapcsolatai, mégsem akar megválni szenvedélyeitől.

Az Úr elmondja, a próféta által, hogy amikor azt gondolják nincs más megoldás, mint a beolvadás, amikor úgy vélik nincs értelme másként élni, akkor meglátják, hogy van tovább. Ha elcsügged a szívünk, mert reménytelennek látjuk helyzetünket, azt gondoljuk számunkra nincs megoldás, akkor halljuk meg az Úr szavát. Ő így szól: „erős kézzel, kinyújtott karral, Kiviszlek titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, ahová elszéledtetek” (33-34). Tehát Urunk számára mindig van megoldás, csak figyeljünk Rá. Keressük orcáját szüntelen, álljunk elé, akkor, amikor bajban vagyunk, amikor úgy látjuk nincs értelme, vagy mások is azt mondják, hagyd az Isten, az imádságot, a bibliaolvasást, mert úgy sem segít. Ekkor legyünk állhatatosak, és higgyük, igenis van értelme tovább kiáltani, ahogyan Bartimeus és Jairus is hitte, amikor azt tanácsolták, ne kiáltsanak, ne fárasszák tovább a Mestert.

Az Úr az Egyiptomból való szabadításhoz hasonlóan most is először maga elé állítja majd népét. Szemtől szemben állva törvénykezik velük. Isten soha nem a hátunk mögött cselekszik, Ő szembe áll velünk, kész meghallgatni panaszunkat, és egyénileg értékeli az életünket. Amint juhoknak egyesével kell áthaladni a pásztorbot alatt, úgy kell a népnek is egyenként az Úr elé állni. Személyesen rendezhetjük az életünket, mert enélkül nincs előrelépés. Mert Isten megszabadít a fogságból, de csak megtért élettel, a bűnnel való szakítás után vezet vissza az ígéret földjére. Krisztus által Isten országába léphetünk be, ám oda a bűnnek nincs bejárása, csak nélküle mehetünk. A bűn csomag kint marad, a bűnös ember bemehet, immár terhe nélkül szabadon.

Felhangzik immár a kegyelem szava, Isten haza viszi majd népét, és amikor hazaérnek új életet kezdenek. Most már hallgatni fognak az Úrra, és Neki szolgálnak. Mert az új élet lényege, hogy hallgatunk az Úrra. A bűn azért tört be a világba, mert az első emberpár nem hallgatott Teremtőjére. Amikor őszintén odaállunk Isten elé, valami felfoghatatlan történik, az ember megundorodik magától, az addigi bűnös életétől. Az igazi megtérés pont, ez undorodom a bűntől, ahogy Péter is visszahőkölt, amikor Jézussal szemben állva meglátta, kicsoda is Ő (Lk 5,8).

 Igénkből megtudjuk, hogy mindenben és mindig Jézusra nézzünk, akkor lesz reménységünk, vigasztalásunk (1Kor 15,49-49). Ha a temetőre, vagy az emberek véleményére figyelünk, elveszítjük reménységünk, mert a temető még változatlan, az ember pedig továbbra is tehetetlen és az is marad a halállal szemben. Azért figyeljünk Istenre, mert csak Neki van megoldása a halál problémájára. Csak egy sír van, amely végérvényesen kiadta foglyát, az pedig az Úr Jézusé. Ő feltámadott és él, ez világ legörömtelibb híre. Emellett minden más hír eltörpül, ebből fakad számunkra is a remény.

A feltámadáshoz azonban keresztül kell menni a halálon, úgy amint a magot is belevetjük a földbe, ott elrothad, ám új élet fakad belőle. Így hozza elő az Úr a Benne hívőket is új testtel, új életre. Az új test már Krisztus képmását fogja tükrözni, Hozzá hasonló lesz az új testünk. De nem is a test formája lesz a lényeges, hanem a minősége, nem lesz már jelen a bűn, hiszen a feltámadott, új élet újjáteremtett világba fog kerülni, ahol nem lesz jelen a bűn és a halál.

Nézzünk tehát Jézusra, mert Ő a megelevenítő, azért jött el a világba, hogy megelevenítse a bűn által halottá vált embert. Mert nemcsak testi, hanem lelki halál is van, és ezt örököljük Ádámtól. Ahhoz, hogy a dicsőséges feltámadásban, majd az örök életben részünk lehessen, előbb a lelki halálból kell feltámadni. Ezt a feltámasztást is az Úr Jézus Krisztus viszi végbe, csak Ő képes újjáformálni életünket. Jöjj Uram Jézus, eleveníts meg Igéddel, lényeddel, hogy már ebben a világban is élők, Neked szolgálók lehessünk.

Jézus, Te égi szép

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.