2012. július 4., szerda

Az igazi érték


M
ár az eddig olvasottakból is megtudtuk, mennyire nehéz a próféta élete és szolgálata (Ez 13,1-23). Többször is jelképes cselekedettekben ábrázolta ki Isten üzenetét, ezért kinevették és megvetették. Az üzenetet pedig nem vették komolyan. Nem hitte Isten népe, hogy amit az Úr mond azt Ő úgy is gondolja. Az Úr Jézus is többször hivatkozott a pogányokra, akik komolyan vették Salamont, vagy Jónást és bizonyságtételükre megtértek. Izráel népe pedig nem akar a szóra hallgatni, hanem hamis reménységgel veszi magát körül. Mi mennyire vesszük komolyan az Igét? Cselekedjük-e, amit Urunk mond, és van-e bűnbánat a szívünkben? Vagy mi sem vesszük komolyan, az Úr szolgáit, az Ő szavát? Talán intünk, és úgy gondoljuk, nem kell mindent komolyan venni, ami a Bibliában található. Pedig, amit az Úr a Szentírásban a kezünkbe adott valóság, ez az Ő terve életünkre és üdvösségünkre nézve. Ebben láthatjuk meg, hogy kicsoda Ő, de az Ige mutatja meg lényünk valóságos állapotát is.
A mai szakaszban mindezeken túl még hamis prófétákról is olvasunk. Tehát nemcsak Ezékiel lépett fel Isten népe között prófétai igénnyel, hanem voltak mások is. Ezek a próféták azonban nem küldettek, ők nem azt mondták, amit Isten rájuk bízott, hanem saját látásukat adták közzé úgy mint, Isten üzenetét.
A hamis próféták úgynevezett megélhetési próféták voltak. A bérért azt mondták, amit megbízóik és a nép is hallani szeretett volna. Mivel békére vágytak, arra, hogy most már minden jóra fordul, ezért azt hirdették. Békességet hirdettek, pedig nincs békesség. Nincs, mert nem is lehet, mivel az istenteleknek nincs békességük. Nincs békesség, mert csak Jézus Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot.  Ha Őt kihagyjuk nincs békesség. A Jézus Krisztusban való élő hit nélkül, bűnbánat nélkül, ma sincs békesség. Azonban milyen sokan ma is arra várnak, hogy az Úr szolgái azt mondják, amit hallani szeretnének. Ma is kevesen vágynak Isten tiszta szívára, mert nem akarják hozzá igazítani az életüket.
Ezékiel számára egyre nehezebbé válik a szolgálat, mert jajt kell kiáltania a hamis próféták számára. Hirdetnie kell az Úr ítéletét. Kollégáknak Igét hirdetni azonban nagyon nehéz, mert mindenki meg van győződve, hogy az ő élete rendben. Ha valaki másképp gondolja és kétségbe vonja megtérésünket, elhívatásunkat, harag és gyűlölet lesz a válasz. Azonban, Isten a Tőle származó üzenetet mindig hitelesíti. Az Úr a hamis szolgák tevékenységét elítéli, mivel megszentségtelenítik Őt, a népet pedig megtévesztik és kihasználják. Ezeknek az embereknek is meg kell majd látniuk, hogy Isten az Úr. Nekik is szembesülniük kell a Mindenhatóval.
Az Úr kegyelmes, ezért szól Ezékiel által is, azonban Isten népének fel kell ismernie, ki az igaz próféta. Isten gyermekeinek mindenkor el kell jutni arra a nagykorúságra, amely által különbséget tud tenni az Úr szava és az emberi szó között. Isten szava mindig megtörténik, mert benne erő van.
Tegnap olvastuk Pál tollából, hogy megmutatja számunkra a legkiválóbb utat, azt az utat, amelyen az Úr is járt, és amelyen nekünk is érdemes járni, amely út az életre visz (1Kor 13,1-3). Ma pedig már láthatjuk is, milyen ez az út. Leírja miből építette ki az Úr. Miből épült? Agapéból. Úgy olvassuk, szeretetből. Azonban jobb úgy olvasni, hogy agapé, mert itt nem a mi általunk szeretet alatt értett érzelmekről van szó. Itt Istenről van szó, hiszen Róla írja János apostol: „Isten szeretet” (1Jn 4,8). Ez a szeretet pedig az agapé, egy olyan kifejezés, amit Istenre alkalmaznak. Maga az Úr Jézus is azt mondta, hogy Ő az út, tehát az életre vezető út, maga Isten, az Ő lénye és szeretete. Nélküle semmik vagyunk.
Az első három versben pont azt mutatja be Pál, hogy milyen is az ember Isten nélkül. Nagy dolgokat képes megtenni, azonban ha nem él benne az Úr, akkor a legnagyobb és legjobb tettek és alkotások is elromlanak a kezeink között.
Próbáljunk ma elcsendesedni és végig gondolni életünket, jelen van-e benne az agapé? Mert az élet igazi tartalmát és lényegét, ez az annak ellenére való szeretet adja. Ez befogadó szeretet, amelyik képes még a tékozlót is fiúként visszafogadni. Ilyen szeretettel közelít felénk az Úr. Az tud maga is így szeretni, aki átélte már az agapé megbocsátó és helyreállító hatalmát. Nélküle üres és tartalmatlan az életünk. Az agapét nem pótolja a technika, a drága ajándékok, a luxusautó és lakás. Mert minden értékét veszíti, elromlik, és megöregszik, de a szeretet (agapé), az soha nem veszít értékéből. Lássuk meg, hogy agapé nélkül a lényeg hiányzik életünkből, és ha a világ minden kincsével rendelkezünk is, de agapé nincs bennünk, semmik vagyunk. Ezt ismerte fel Pál apostol és, ezért tudta kárnak és szemétnek ítélni addigi értékeit, mert Jézus mellett ezek értéktelenné váltak (Fil 3,7-8).


Amit szívünk esdve kér

1.  
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.  
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.  
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.  
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.  
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!


Isten áldásával.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése