Az Úr segítségében bízzunk

P

éldázat által szólítja meg ismét népét az Úr, amiben elmondja miként is látja őket (Ez 17,1-24). A babiloni hadsereg Kre. 596-ban elfoglalta Júdát, a nép vezetői közül sokakat elvitt fogságba, de az állam működését nem szüntette meg. Tovább folyt az élet, Isten pedig üzente, ha benne bíznak és szolgálják Babilont, megmaradnak. Ám Júda vezetői nem Istenre hagyatkoztak, hanem Egyiptommal léptek szövetségre, fellázadtak Babilon ellen. Nem akarták elfogadni a szolgaságot. Isten azonban üzeni a próféta példázata által, hogy amiben bíztak az nem vezet eredményre. Vereséget szenvednek és ők is fogságba kerülnek.

Ezen a példázaton keresztül azt üzeni számunkra az Úr, hogy minden helyzetben bízzunk Benne. Merjük elfogadni az ítéletes időket és körülményeket. Ne akarjuk mindenáron megváltoztatni azt, amit nem értünk, ami nehéz, ne akarjunk magunkon segíteni. Merjük elfogadni Isten akaratát és bízni abban, hogy akik Őt szeretik, azoknak minden javukra szolgál (Rm 8,28).

A magunkon való segítés soha nem vezet jó eredményre. Mózes maga akart népén segíteni és gyilkossá vált. Ki kellett várnia Isten menetrendjét, és amikor belesimult az akaratába megtapasztalta a szabadítást.

József életében szépen láthatjuk mindezt, ő másképp tekintet a nehéz helyzetekre is. Nem kimenekülni akart belőlük, nem akarta azonnal megváltoztatni azt, amibe került, hanem felismerte, hogy Egyiptomban is vele van az Úr. Így azután a jelenlévő Úr segítségével szembefordult nyomorúságával és kihozta belőle a maximumot. Mindig ott vált áldássá, ahol éppen volt. József nem arról ábrándozott, hogy majd ha szabad lesz hogyan él, hanem már Potifár házában úgy élt, hogy bizonyságtétellé váljon, majd ugyanígy cselekedett a börtönben is. Ezáltal megtapasztalta, hogy áldássá vált számára a nagy nyomorúság. Pál apostol is átélte,  a maga erőtlensége közepette, az Úr erejét. Nem a betegségtől, a tövistől kapott szabadulást, hanem tövises állapotban vált képessé nagy dolgok megtételére.

A nem hívők legtöbbször menekülni akarnak, amikor nehézzé válik az élet, azonban Isten gyermekei nem a menekülés, a meghátrálás emberei, hanem a hité (Zsid 10,39). Ne akarjunk tehát menekülni, hanem hit által menjünk bátran előre.

Az újszövetségi Igénk az épülést és a rendet hangsúlyozza (1Kor 14,26-40). A gyülekezet életében fontos, az épülés szem előtt tartása. Az istentiszteleti alkalmak azért vannak, hogy általuk épüljünk, növekedjünk. Mindez akkor valósulhat meg, ha rend és fegyelem is van. A nyelveken szólásnak is csak akkor van helye a közös alkalmon, ha valaki megmagyarázza, mások számára is érthetővé teszi.

Az istentiszteletnek Isten dicsőítőnek is kell lennie, de ez csak úgy valósul meg, ha rend van a szolgálatok végzésében is. Isten ajándékainak nem egymás ellen, egymás rovására, hanem egymás mellett kell megjelenniük az istentiszteletben. Minden ajándéknak megvan a maga szerepe. Így válik az istentisztelet gazdaggá, az Urat dicsérővé. Minden szolgálatnak teret kell biztosítani. Nem lehet csak nyelveken szólás, vagy csak prófétálás, hanem szükség van tanításra és éneklésre is. Istent a rend, a rendben élő gyülekezet és rendben zajló istentisztelet dicséri, csak így válik az egyház, vonzó közösséggé. Személyes életünkben is meg kell nyilvánulnia az isteni rendnek. A zűrzavar nem bizonyságtevő erő. Isten munkájában mindig azt látjuk, hogy a káoszból, a felborult rendből, rendet hoz létre. A megbetegedett életet pedig Jézus Krisztus által helyreállítja. Isten országában a rend harmóniája jelenik meg.

Az asszonyok istentiszteleti szerepében is ennek a rendnek kell tükröződnie. Korinthusban a pogányságban megszokottak szerint akartak a nők részt venni az istentiszteleten, Pál ezt nem engedi, hanem rámutat, nem szerepelni, feltűnősködni kell, hanem alázattal figyelni az Igére. Ha valamit nem értenek, azt a megfelelő formában meg lehet kérdezni. 

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4.      Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.