A legkiválóbb út

A

z utóbbi szakaszokban gyakran ismétlődik a következő kijelentés (Ez 12,17-28): „Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!” Arra gondoltam, miért is van ez így, miért csak a pusztulás, a szenvedés után érik ez meg bennük? Isten akarja? Valóban így kell történnie a dolgoknak, nincs más lehetőség? Gyakran feltesszük a kérdést egy-egy tragédia után, hogy miért? Ebben a kérdésben legtöbbször vád is van az Úr ellen, miért engedte, hogy így legyen, miért nem avatkozott közbe? Ha figyeljük az Igét, akkor felismerjük, itt nem arról van szó, hogy muszáj fogságba menniük, vagy mindenképpen el kell pusztulnia Jeruzsálemnek. Inkább azt látjuk, hogy az Úr még mindig előre szól, mindezek megelőzése érdekében üzen a próféta által.  Amennyiben komolyan veszik szavát, mindez elkerülhető volna. Így szólt az Úr előre Ádámnak is, ha eszik a fáról meg fog halni, azonban Ő nem hitt az Úrnak. Ez a probléma, Isten szól, és mi nem hiszünk Neki, ezért nem hallgatunk Rá. Amikor meglátjuk az engedetlenség következményeit, Őt okoljuk, pedig a baj nálunk van. A régi reklám szerint, a baj az ön készülékében van. Ezáltal a javulást is magunkban kell keresni. A mi készülékünket kell megjavíttatni, mert az Úr részéről minden rendben van.

Izráel életében a következő problémát az jelentette, hogy úgy gondolták a próféciák nem teljesednek be. Az évek egyre múlnak és a megígért ítéletből nem lett semmi. Azt gondolják, nem kell komolyan venni, amit Ezékiel mond, hisz úgysem lesz belőle semmi, úgysem történik meg. Ez a fajta gondolkodás ma is jellemző, sokan úgy vélik, mivel Isten még nem ítélte meg a világot, a rengeteg bűn ellenére, nem is fogja azt megtenni. Az Úr türelme azt váltja ki az emberekből, hogy soha nem is lesz ítélet. Egyre mélyebbre süllyedünk a bűnben, a hitetlenségben, azonban egyszer az Úr szavai beteljesednek. Hiszen sok Ige megvalósult már.

A másik téves gondolat, hogy az adott kor emberei úgy vélik, ha be is teljesedik, amit mond az Úr, az csak az utánuk jövő generáció életében fog megtörténni. Ez is jellemző a mai korra, sokan abban a hitben élnek, hogy a próféciák, különösen az utolsó időkről szólók egy távoli korra vonatkoznak és nem a miénkre. Azonban ez hamis vélemény, hiszen ha időpontot nem is tudnak, vannak jelek, amelyeknek a megfigyelése arra int bennünket, hogy bármikor megvalósulhatnak, amiket az Úr mondott. Ha kitoljuk az Úr szavainak beteljesedésének időpontját, akkor úgy élhetünk, ahogy akarunk. Akkor csak a magunk jólétére kell koncentrálni, akkor csak az a lényeg, hogy velünk mi van. Azonban az Úr szívünkre helyezte, úgy éljünk, mint akiknek feladatuk van, és mint akik úgy várják Urukat vissza, hogy az bármelyik pillanatban megérkezhet.

Nekünk is üzeni mai Igénk által az Úr, hogy egyetlen szava sem késik tovább, hanem megvalósul. Készüljünk fel, hogy ne érjenek váratlanul bennünket az események, ne csak magunkkal legyünk elfoglalva, hanem vigyük az evangéliumot. Ne engedjük, hogy a külső körülmények határozzanak meg bennünket, hanem igyekezzünk jól felhasználni a még rendelkezésünkre álló időt.

Pál tovább vezeti a korinthusiakat, előbb még rámutat, a kegyelmi ajándékok sokrétűségére, és arra, hogy ezek nincsenek meg mindenkiben együtt (1Kor 12,28-31). Az Úr mindenkinek ad ajándékot, és a saját ajándékunkkal (tálentumunkkal), kell egymást segíteni, kiegészíteni.

Azonban az apostol még tovább vezet, és elmondja, hogy nem a kegyelmi ajándékon van a hangsúly, ne ezeket hajszoljuk, hanem a krisztusi életformán. Az a lényeges, hogy a keskeny úton járjunk, amely nem más, mint az agapé útja. Ez az ami tőlünk nem telik, ezért keskeny út. Keskeny, de a legkiválóbb út, ami létezik.

Sokféle ideológia született, sokan próbálták meghatározni, hogyan is kell élnünk, de az Úr Jézusnál kiválóbban senki nem mutatta be a számunkra. Ő nemcsak elmondta, hanem be is mutatta hogyan érdemes élni. Elénk élte az Isten gondolata szerinti életet. Csak ezt kellene komolyan venni hittel, és a Szentlélek képessé tenne rá. Mennyivel másabb lenne az életünk, ha komolyan vennénk, amit Jézus mondott, és amit tett. Ha csak ezt az egy Igét komolyan vennénk és igyekeznénk megvalósítani, mennyi örömben lenne részünk, milyen békesség áradna szét köztünk: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12).

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.