A mennyben felírva

A

 zsoltáros most a Siont, a rajta épült templomot és Jeruzsálemet látja lelki szemei előtt (Zsolt 87,1-7). Számára Jeruzsálem Isten városa, az a hely, amit kiválasztott magának. Itt van a templom, ahol az Úr megjelenik, ahol átélheti a nép a bűnbocsánatot, a kegyelmet.  Tehát Jeruzsálem Isten városa és ezt a várost a zsidóknak, választott népének adta. Fontos ez, mert a mai napig ezen nem változtatott az Úr. Jeruzsálem ma is Isten választott népéé. Azért választotta ki, hogy onnan áradjon tovább az Úr ismerete, hogy eljusson kegyelme a népekhez.

Isten mai népének, az Úr tanítványainak is az a feladata, hogy a még nem keresztyének felé megéljék Isten akaratát. Azért vagyunk itt, hogy úgy vonzzuk az Úrhoz az embereket, ahogyan a Sion hegye is tette.  Messziről látszik a templom épülete, mert a hegyen épült város és szentély nem rejthető el. Puszta látványa bizonyságtétel. Az Úr Jézus ezt hangsúlyozta tanítványai számára, mi sem rejthetjük el azt, ami bennünk történt, azt, Aki a szívünkben van. Az élő hit látható.

A zsoltáros megvallja, hogy aki a szent városban születik, büszke rá, és mindenki irigyli. Irigylik, mert Isten jelenléte helyén született, és gyermekkorától átélhette az Úrhoz tartozás örömét, láthatta az áldozatokat. Ilyen csodálatos az, amikor valaki már gyermekkorában átélheti Isten országa közelségét, hallhat Isten szeretetéről, és betölti szívét az Úr iránt való szeretet. Nagy kiváltság mindez, és meg kell becsülni. Nem magától értetődő, ha valaki már gyermekkorától ismeri az evangéliumot, és tudja, hogy a kereszten érte halt meg az Úr. De nem elég erről hallani, hanem be is kell fogadni a szívünkbe, az életünkbe Jézust. Nem csupán vallásos ismeretek elsajátításáról van szó. Bizony ma is sokan azt gondolják, hogy azok akik valamikor konfirmáltak már hívők, sőt még szuperebb hívők, mint akik Istennek szentelték az életüket is. Az ilyenek gyakran elvárásokkal lépnek fel, nekik jogaik vannak, de arra nem is gondolnak, Isten országában fordítva megy a dolog. Isten az Úr, Ő parancsol nekem, én pedig a szolga vagyok, aki engedelmeskedem az Úr akaratának.

Ma nem az a lényeges, hogy melyik gyülekezet anyakönyvébe vagyok bejegyezve, hanem az, be van-e jegyezve a nevem a mennybe, az élet könyvébe? Maga Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10,20). A mennybe pedig nem emberek, hanem maga az Úr írja fel a neveket. A földi anyakönyv és a mennyei élet könyvének bejegyzései nem biztos, hogy egyeznek. Azok lesznek bejegyezve, akik Jézuséi, akik szeretik Őt.

Pál apostol, miután leírta az értékváltozást, amelyen keresztül ment, most arról beszél, hogy ebben az új életben van feladata (Fil 3,12-16). Azzal, hogy Jézus rám talált, nem fejeződik be az élet, hanem akkor kezdődik egy új. Ebben igyekszik maga is megragadni napról napra az Úr kegyelmét. Megragadni és menni, amerre az Úr megy. A tanítvány Mesterének él. Gyakran megelégszünk a kegyelem átélésével, és úgy gondoljuk, most már minden rendben van, most már élhetünk nyugodtan. Pál azt mondja, a megtérés kezdet, még nem vagyunk tökéletesek, még sok munka van rajtunk. Ezért nekünk is sok mindent meg kell tenni az Ige útmutatása szerint. 

A keresztyén életet versenypályához hasonlítja Pál, amelyen a cél felé futunk. Azonban csak akkor tudunk futni, ha letesszük a terheket, mindent, ami akadályoz. Ezt az apostol úgy viszi végbe, hogy a kereszt alá tesz mindent, ami mögötte van, a sikert, kudarcot, bűnt, de a fiatalságot is, és ezt mind elfelejti, ami tegnap volt, az múlt, azzal nem törődik, csak azzal, ami előtte van. Mi is felejtsük el azt, ami múlt, és kapaszkodjunk az Úrba, és haladjunk előre.

A tanítvány mindig előre figyel és célegyenesen halad. Itt nincsenek rövidítések, cselek, hanem csak futás. A tanítvány becsületesen fut, becsületesen harcol. Mindezt úgy teszi, hogy vannak versenytársak, sőt vannak olyanok is, akik nem becsületesen küzdenek, de mi ne ezekre nézzünk.

Fontos még az is, hogy amit felismerünk az Igéből, azt vegyük komolyan, éljünk aszerint. Az Úr nem elméleti tudósokat, hanem gyakorlati embereket akar. Olyanokat, akik számára a krisztuskövetés életforma, akik mindig Belőle merítik az erőt, Tőle várják az útmutatást.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4.      Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.