Jézus Krisztus Úr

A

 zsoltáros az eget ostromolja, beavatkozásra kéri az Urat (Zsolt 83,1-9). Úgy látja, hogy itt már cselekedni kell, nem lehet tovább várni, mert elpusztul Izráel, az Isten népe. Ászáf egész lényével odaborul az Úr elé, hiszi, hogy Istennél van megoldás. Így jöhetek én is az Úrhoz. Sőt így is kell jönni, azzal a vággyal, hogy Isten cselekedjen. Mindennap így kell jönni, Uram én képtelen vagyok megoldani dolgaimat, képtelen vagyok változtatni szokásaimon, az életgyakorlatomon, de Neked van Rá hatalmad, kérlek, avatkozz közbe. Mennyi minden másként alakulna, ha hinnénk, hogy az Úr képes megtenni azt, amit mi nem. Egyszer két vak ment Jézushoz és kérték, hogy gyógyítsa meg őket, de mielőtt bármit is tett volna, ezt kérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni” (Mt 9,28)? Fontos, hogy higgyem, Ő megteheti. Azért jött el Jézusban erre a világra, mert akar cselekedni, meg akar szabadítani a bűn hatalma alól, de kérnem kell, hogy könyörüljön rajtam. Ki kell fejezni tehetetlenségem, ki kell fejezni, hogy nem jó számomra a bűn, ahogy eddig éltem, és újjá akarok születni. Ilyen imádságra nem marad néma, nem marad tétlen az Úr.

A zsoltáros népe érdekében kéri Isten beavatkozását. Látja, hogy az ellenség el akarja törölni az Úr népét a földről. Kéri, hogy Isten ne engedje, akadályozza meg a tervüket. A gonosz mindig el akarja pusztítani az Úr népét. Ne gondoljuk, hogy ma nem erre törekszik, de meglátjuk-e szándékait, és fontos-e számunkra, hogy tegyünk ellene. A zsoltáros úgy tett, hogy az Urat kérte cselekedjen, az Úrnál járt közben népe érdekében.

Vigyük Urunk elé mi is Isten mai népét. Hordozzuk imádságban Jézus Krisztus tanítványait. Azokat, akik ma is veszélyben vannak, amikor hitüket gyakorolják, amikor vállalják, hogy Jézus Krisztushoz tartoznak. Kérjük, Urunkat könyörüljön rajtunk, ne engedje, hogy közömbösek legyünk. Ne engedjük, hogy a gonosz a  világ dolgain keresztül elszórakoztasson, és azt gondoljuk, ma a világ a tanítványok barátja. A világ nem barát, sőt aki a világ barátjává válik Isten ellensége lesz. „Nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jak 4,4). Lássuk meg mindezt és kérjük Urunk oltalmát, kérjük segítségét, hogy minél többen felébredjenek.

Pál apostol úgy folytatja tovább gondolatit, hogy Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket (Fil 2,5-11). Azt mondja: Nézzétek Jézust, és lássátok meg, hogy Ő mennyire élte azt, amit hirdetett, nézzétek meg Hogyan gondolkodott és hogyan élt, mert Ő a minta. Hozzá kell igazítani az életünket.

Nem az az érdekes, mit hogyan tettek az őseink, vagy hogyan tesznek a most körülöttünk élők. Nem arra kell figyelnünk mi vezérli ma a népszerű, a reklámozott embereket, hanem számunkra mindig az a mérvadó., ahogyan Krisztus cselekedett.

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztusban is volt” (5). Mit kér ezzel Pál? Hiszen mi más, emberi, bűntől fertőzött természettel születünk, így indulataink is önzőek, gonoszok. Arról beszél, mint amiről mindig, hogy aki Krisztusban van új teremtés az. Igen, erről van szó. Mi magunktól nem tudunk úgy élni, mint Jézus, de kérhetjük, hogy formáljon újjá. Lehetünk új teremtések. Ha ez megtörténik, akkor már Jézusra figyelünk, akkor már az a hangsúlyos, hogy úgy reagáljunk, ahogyan Ő. Ha Ő él bennünk, akkor már nem a magunk haszna lesz az első helyen, hanem az, hogy másokkal is megismertessük az evangéliumot. Jézus is ezért jött, az vezérelte, hogy megmentse az elveszetteket. Ebben a szolgálatában soha nem arra figyelt, hogy magát mentse, hanem mindig a másikon könyörült. Jézus a keresztről sem szállt le, mert nem magát akarta menteni, hanem, a kereszten lévő latort, és a kereszt alatt álló római századost.

Milyen indulat volt Jézusban? Az alászállás indulata. Ő a mennyből lejött hozzánk. A jobbat elhagyta értünk és vállalta a számára rosszabbat, a szenvedést, és a halált is. Ez a leszálló indulat segíthet ma is rajtunk, ha tudjunk a másikért a jobból lemondani, ha el tudjuk engedni, a még több utáni vágyat, ha meg tudunk elégedni kevesebbel is.

A krisztusi indulathoz előbb meg kell üresíteni magunkat. Amíg tele vagyunk saját vágyainkkal, amíg a jólét, a bűn élvezete tölt meg, addig nem lehet az új természetet betölteni. Itt nem lehet egyszerre kért rendszert futtatni, az egyiket le kell törölni. A bűn rendszerének menni kell és a helyére jön, az új természet, az isteni operációs rendszer.

Az önmagát megüresítő ember meghajol Jézus előtt, elismeri Őt Urának és meghódol Előtte. Igazi változás akkor fog végbemenni bennünk és a világban is, ha leborulunk az Úr előtt, és valljuk, hogy én Uram és én Istenem. Jézus Úrrá akar lenni, nemcsak a világ fölött, hanem az én életem fölött is. Úr-e már? Ez azt jelenti, hogy Ő parancsol, Ő mondja meg, mit tegyek. Én pedig mindig várom a napi parancsot, majd indulok, és teszem, amit az Úr mondott. Jézus parancsát követ minőségivé válhat az életünk.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5.      Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.