Úr lesz a Jézus mindenütt

De a Sion hegyén szabadulás lesz, így kezdődik a mai napra kijelölt rész (Abd 17-21). Nagyon jól kezdődik, mondhatjuk azt is, jól folytatódik, mert ez már folytatás, folytatása, annak, amit korábban olvastunk. Ez a folytatás válasz egyben Isten gyermekei ellenségeinek. Tömören azt üzeni, hogy lehet bántani, nyomorgatni, sőt még meg is ölni az Úr népét, de nem lehet elpusztítani. Ez csodálatos üzenet, hiszen láthatjuk, hogy a gonosz mindent megtett és ezután is megtesz azért, hogy az Úr népét elpusztítsa, de nem az övé lesz a győzelem. A győzelem az Úré.

Isten népe elpusztíthatatlanságáról tesz bizonyságot az Ószövetség és történelem is. Már az Ószövetségben látjuk, hogy a zsidó népet, Isten választott népét állandóan el akarták törölni a föld színéről. Isten népének jelenléte mindig irritál, hiszen a világ vallásos akar ugyan lenni, de nem akar Isten akarata szerint élni, nem akar leborulni az Úr előtt, és nem akarja imádni Őt. Ahelyett, hogy életünket igazítanánk Isten akaratához, az Ő jelenlétét akarjuk kiiktatni az életünkből. Sokan gondolták, és gondolják ma is, ha Isten népét eltüntetik, akkor Istent is távol tarthatják maguktól, és azt tehetik, amit akarnak, leuralhatják az egész földet.

Azonban azt láthatjuk, hogy bár Isten megítélte népe hűtlenségét, de elpusztítani nem engedte őket. A majd kétezer éves szünet, amely alatt nem szerepelt Izráel a térképen, fényes bizonyítéka annak, hogy Isten népét nem lehet elpusztítani. A gonosz féktelen pusztítása ellenére, ismét van Izráel. Ma is el akarják pusztítani, de nem lehet.

De nemcsak Izráelt, Jézus tanítványait, az Egyházat is mindig, a mai napig elakarja tüntetni a gonosz a világból, de nem lehet. Kínozni, bántani, félreállítani lehet, de elpusztítani nem.

Adjon számunkra erőt és reménységet Abdiás 17. verse, amely azt üzeni: a Sion hegyén szabadulás lesz. Egyrészt hirdeti, hogy megszabadul a Sion, másrészt arról vall, hogy Isten megmenti az övéit. Szabadító Urunk van. Ha azt látjuk egyre rosszabb a helyzetünk és vesztésre állunk, ne adjuk fel, forduljunk bátran Urunkhoz, kapaszkodjunk az ígéretbe, és higgyük, hogy úgy is lesz. Bármi uralkodjon felettünk, ha Hozzá kiáltunk, eljön a szabadítás.

Birtokba veszik örökségüket, Izráel is az Egyház is birtokba veszi azt. Van örökségünk, van jövőnk. „Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ teremtésétől fogva” (Mt 25,34). Van amikor veszni látszik Isten népének ügye, de ne adjuk fel, hanem kapaszkodjunk az Igébe, a tanítványokat örökség várja, Isten országa a miénk, csak haladjunk bátran a keskeny úton, mert az életre visz.

Az utolsó vers csodálatos, „az ÚRé lesz a királyság” (21). Az Úr fog uralkodni népe élete fölött, az Úré lesz a föld feletti uralom, Őt fogja dicsőíteni minden nyelv. De már addig, is Ő akar életünkben király lenni. Hódoljunk meg már most Előtte, mert az uralkodása boldog uralom, országában igazi szabadság van. Mert akiket a Fiú megszabadít azok valóban szabadok. Ez nem demokrácia, hogy mindenki azt csinál, amit akar, nem a kisebbség többségre érvényesített akarata, hanem a megszabadult szív szabadsága. A szabad szív tud nemet is mondani. És ez az igazi szabadság, amikor megtehetnék valamit, de látom a következményeit, és képes vagyok nemet mondani rá. Ha ez a szabadítás az enyém, mert nem a szenvedélyek uralkodnak felettem, hanem én tudom őket elutasítani. Ez a szabadság már most a miénk lehet, hit által.

Júdás megmutatja számunkra, mit kell tenni, az üldözés, a belső bomlasztás, a megerőtlenedett hitélet közepette, mert van kiút (Júd 20-25). Nem kell minden tanítványnak leépülni, hanem megmaradhatunk a hitben, sőt növekedhetünk. Ezt tanácsolja a szerző, épüljetek, az épülés pedig rajtunk múlik. Feltétele az Igében való maradás, az Igével való élés. Nekem kell tenni az épülés érdekében. Az Úr megadja az építés anyagait, de nekem kell azokat egymásra illeszteni.

Az építkezés másik eszköze az imádkozás. Általa is növekedhetem, különösen, ha nem rendelésnek használom, hanem engedem, hogy a Szentlélek vezessen ebben is. Az imádkozás lehetőség arra, hogy harcoljunk a gonosz ellen. Mégpedig úgy tehetjük meg ezt, hogy imádságban az Urat hívjuk segítségül, úgy amint Dávid is tette Góliáttal szemben. Az Úr nevét hívta segítségül, mert tudta, hogy Általa győztes lesz, de önmagában nincs esélye. A világ nagy erőkkel támad, azt gondolja elsöpörheti Isten népét, azonban nem tudja, hogy mi az Úr ereje által harcolhatunk.

Az imádkozás lehetőséget ad arra is, hogy kérjük Isten változtassa meg az ellenséget, formálja át a gonosz erőket. Az Úrnak van hatalma a ma még Isten nélkül élők szívét is megváltoztatni. Gondoljunk Pál apostolra, az első keresztyének féltek tőle, nem gondolták, hogy ez az ember megváltozhat, ám az Úr számára ez nem volt lehetetlen. Így ma sem lehetetlen, legyőzni az ellenkezők szívét.

Júdás a szívünkre helyezi a kételkedőkért, a bűnösökért való felelősséget. Azt kéri próbáljunk nekik segíteni, hogy eljussanak a kegyelem királyi székéhez. Azonban, soha ne feledjük, hogy minket is csak az Úr képes megőrizni a világ minden támadásával szemben. Nélküle könnyen megbotlunk, de Általa győzelmesen haladhatunk előre.

Hangsúlyozza még a szentíró, az Úr várását. Várjuk Őt ma is, várjuk minden nap, meg ne fáradjunk ebben, akkor sem, ha felettünk is telik az idő, hanem bízzunk Benne, hiszen akkor fog jönni, amikor nem várják. Mi azonban legyünk készen.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.