Valódi érték

A

 mai reggelen Igénk a tanulásra hívja fel a figyelmünket (Zsolt 86,11-17). De nem valamilyen iskolai oktatásra gondol, hanem arra, hogy az Úr iskolájába iratkozzunk be. Kérjük mi is, mint a zsoltáros, tanítson meg az Úr az Ő útjaira. Mert meg kell tanulni Isten akaratának a megismerését is. Nem megy az sem csak úgy magától. El lehet téveszteni, Dávid azért kéri, hogy az Úr tanítsa őt meg az útjára, mert őszintén azon akar járni. Fontos, hogy ott legyen mindig a szívünkben az Úr akaratának a megismerése utáni vágy. Ne adjuk fel könnyen, és ha mindjárt nem látjuk is az utat, esedezzünk tovább. Az Úr megmutatja. A tanulás rendszerességet jelent. Tehát nem csak néha, egy nehéz helyzetben, hanem napról napra engedem, hogy az Ige mélységeibe vezessen az Úr. Minél jobban megismerem az Igét, annak mélységeit, annál biztosabban járok majd a keskeny úton.

Ahogyan mindent tanulni kell, úgy az Úr útját is. Közben egyre jobban az Urat is megismerjük. Hogyan ismerem én Istent? Kicsoda Ő számomra? Dávid számára Isten irgalmas és könyörülő. Bizony sokszor megtapasztalta az Úr irgalmát és könyörületét. Gondoljunk azokra a helyzetekre, amikben emberileg esélye sem volt. Például Góliáttal szemben, de a Saul miatti menekülése idején sem neki állt a zászló. Isten irgalmassága volt, amely győzelmesen hozta ki őt ezekből a csatákból. De Isten kegyelmességét is átélte a Betsabéval való vétkezése után. Tapasztalom-e Isten kegyelmét, átéltem-e már, hogy lehajolt és megbocsátotta bűneimet? Csodálatos, amikor a megérdemelt ítélet helyett, életet nyerünk. Mai napunkon is bízzunk Urunk irgalmában és könyörületében. Bízzunk Benne akkor is, amikor emberileg nincs esélyünk a győzelemre. Az evangélium is vereségre volt ítélve emberileg Jézus halála után. Az Úr mégis diadalra vitte. Feltámadása által a jó hír is győztes útra indult.

Isten hűséges is. De jó, ha ezt látjuk. A hűtlenség ránk jellemző, és nem az Úrra. Sőt ha mi hűtlenek vagyunk is, Ő hű marad. Péter is ezt tapasztalta tagadása után. Az Úr hűséges maradt hűtlen tanítványához. Igen, Ő nem a mi magatartásunk alapján viszonyul hozzánk, hanem hűsége és kegyelme által.

 Dávid is az Úrtól kér erőt, hogy bujdosásában ki tudjon tartani. Saját ereje kevés, arra nem lehet építeni, hisz oly könnyen feladná. Azonban ha az Úr megerősíti, tovább tud menni. Isten ereje által válhatunk bizonyságtevő életekké. Az Ő ereje által győzhetünk.

Egy csodálatos páli vallomást olvashatunk most (Ef 3,4-11). Ebből megláthatjuk, mit tartott értéknek az apostol, amíg nem ismerte az Úr Jézust. De az is kitűnik, hogyan alakult át értékrendje a damaszkuszi út után. Jó ezt megfigyelni, mert az a helyes az igazi értékrend, amit Pál apostol felismert, és amire rátette az életét. Hiszen itt nem elméleti kérdésekről van szó, nem filozofál, hanem amit felfedezett, aszerint él. Arra a szó szoros értelmében ráteszi az életét, hiszen kész érte szenvedni, nélkülözni és meghalni is.

Jó végiggondolni, hogy számomra elmélet csupán a keresztyénség vagy gyakorlat? Kész vagyok én szenvedni, nélkülözni vagy akár meghalni is? Mi motiválja Pált? Mi okozza ezt a nagy változást? Hiszen nem kis dolgokat dobott ki. Pont azokat az értékeket selejtezte le, ami után ma a legtöbben vágyakoznak. Lenni valakinek, magas polcra jutni, jó sok pénzt keresni, és elismertként élni az emberek közt. Pál mindezt bírta. De amikor Jézussal találkozott, felismerte, hogy amit Jézus hozott és kínál, azzal nem ér fel a világ semmilyen hatalma, elismertsége és vagyona sem. Krisztus mellett minden elveszíti vakító ragyogását, és a helyére kerül: a szemétkosárba. De én is úgy látom az Urat? Számomra is minden elveszíti értékét, vonzását mellette? Legyek őszinte: nézzem meg, mi vonz engem? Jézus vagy a világ javai? Kidobtam-e már a kukába azt a sok kacatot, ami eddig betöltötte szívemet? Mert Jézus csak akkor fér be, ha kiürítem a lényem. Merjek olyan bátran dönteni, mint Pál, mert Isten országa örökkévaló értékekkel halmoz el. E világ dicsősége azonban igen hamar elmarad.

Nagy dolog, ahogyan kimondja, nincs saját igazsága. Hányszor azért romlik meg a kapcsolat közöttünk, mert igazságainkhoz ragaszkodunk. Pál lemond róla, Krisztusban van igazsága. Ami azt teszi, hogy Isten előtt halálra ítélt bűnös, kárhozat fia, de a Krisztusba vetett hit által bocsánatot, bűnei elengedését nyeri. Innentől kezdve egyre jobban az Urat kívánja megismerni. A feltámadása erejét akarja Pál megtapasztalni, mert Jézus ereje nagyobb a bűnnél és a halálnál. Jézusban az élet ereje munkál. Ahol Ő megjelenik, ott az Élet jelenik meg és elkezd hatni. Az Élet legyőzhetetlen.

 Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5.      E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.