Figyeljünk az Igére

E

gy kisprófétai iratot, Abdiás könyvét olvassuk ma az ószövetségből (Abd 1-16). A kispróféta kifejezés nem csökkenti jelentőségét, hanem arra utal, hogy rövid terjedelmű írás maradt utána. Abdiás könyve a biblia legrövidebb irata. A próféta neve azt jelenti: Az Úr szolgája. Tehát, aki írt az az Urat szolgálta, szava Isten üzenete kortársai és a mi számunkra is.  Abdiás az Úr szolgálatára tette fel az életét. Az volt a legfontosabb számára, hogy minél jobban megismerje Istent, és népe számára tolmácsolja akaratát. A próféták mindig az Úr kijelentését adták át a nép számára. Igyekeztek mindent megtenni, hogy Izráel visszatérjen, vagy megmaradjon az Úrnak való engedelmességben.

A próféta működésének pontos idejét nehéz meghatározni, valószínűleg a babiloni fogság időszakára esik. Arra a korra, amikor Isten népét kifosztják és fogságba hurcolják. Minden deportálás után egyre kevesebb ember maradt Izráel földjén, ezt a helyzetet igyekeztek kihasználni az edomiták, akik Ézsaú leszármazottai voltak. Edom népe összefogott Izráel ellen a környező népekkel, nem a testvérnépet támogatta, hanem a zavarosban kezdett halászni. Más nyomorúságából magának igyekezett hasznot szerezni. Azonban ez a magatartás nem a múlté, ma is találkozunk vele. Hányan örülnek a másik, gyakran még saját családtagjuk, vagy a másik hívő ember bajának, és segítség helyett, melléállás helyett, még ők is lejjebb taszítják. Az irgalmas samaritánus példázata jutott eszembe a mai Ige nyomán. Mai világunk is hasonló ahhoz a világhoz, mai is rablók tömkelege fossza ki az embereket, anyagi is lelki téren egyaránt. A pénzre és a jólétre koncentrálva fosszuk meg a másikat az időnktől, törődésünktől, vesszük el békességét, bomlik fel miattunk a család harmóniája. Mennyire hasonlóak vagyunk mi is a paphoz és a levitához nem azt nézzük gyakran miként segíthetnénk ki a nehéz helyzetből embertársainkat, hanem annak örülünk, hogy mi megúsztuk. Az Úr gyermekei azonban azért vannak itt, hogy mai samaritánusokként gyakorolják az irgalmat.

A próféta felhívja Edom figyelmét az Úr napjára, amely közel van. Ez azt jelenti, hogy Edom magatartása sincs rejtve az Úr előtt, és meg fog ítéltetni. A hamis biztonság sem ment meg, ha úgy gondoljuk jól kiépítettük az életünket nem érhet minket semmi baj, egyszer meg kell állnunk az Úr előtt. Ő számon kéri életünket, vétkeinket. Ezért jó még most megállni a kereszt előtt, ahol mindent letehetünk és megtisztulhat a szívünk. Ne feledjük, hogy Isten erkölcsi rendet épített a világba, és ahogyan mi cselekszünk másokkal, különösen Isten népével, az majd a mi életünkben is megjelenik.

Júdás levelében is megítéltetésről olvasunk, Isten megítéli az istenteleneket, azokat, akik nem fogadják el kegyelmét, sőt szembe mennek Vele (Júd 14-19). Eljön az idő, amikor mindenki szembesül Isten hatalmával, amikor már nem lehet nevetni Rajta, nem lehet tagadni, és nem lehet elbújni Előle. Megdöbbentő, hogy ezek az emberek zúgolódók, panaszkodók, haszonlesők, hízelgők. Ahogy elolvastam kértem az Urat könyörüljön rajtam, hiszen ez a fajta magatartás az én életemben is jelen van. Vizsgáljuk meg szívünket és kérjük az Urat, tisztítson meg és formáljon újjá bennünket. Hiszen hányszor mi is úgy zúgolódunk, panaszkodunk, irigykedünk, mint az istentelenek. Urunk irgalmazzon, hogy mást tudjunk mi felmutatni, mint a Nélküle élők.

Júdás kéri a gyülekezet tagjait, hogy ők ne ezekre figyeljenek, ne ők legyenek a minta, hanem az apostolok élete és beszéde. Tehát számunkra minden téren a Szentírás a minta, ahhoz mérhetjük életünket, beletekintve láthatjuk meg, azt ahol most tartunk.

Arra is felhívja figyelmünket a szentíró, hogy mindezek az utolsó időkben megerősödnek. Ne lepődjünk meg, egyre többen fogják Istent kiiktatni az életükből és teszik félre az Igét. Mi azonban maradjunk meg ma is, az Ige talaján. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, figyeljünk az Igére, amely sötét helyen is biztosan megvilágítja lábunk előtt a talajt. Másrészt figyeljünk az Úr Jézus Krisztusra, és engedjük, hogy fogja a kezünk és vezessen.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3.      Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.