Az Úr tud segíteni

A

 családfők nevei után a papok és léviták következnek, azok a családok, amelyeket az Úr a templom körüli szolgálatra kiválasztott (Ezsd 2,36-70). Ezek az emberek a fogságban sem feledkeztek meg elhívatásukról, és amikor elhangzott a hazatérés üzenete, örömmel mentek szolgálni az Urat. A fogságból való szabadulás erősítette hitüket, mivel ezáltal ők maguk is Isten hatalmas csodáinak az átélőivé lettek. A hazatérő papi családok között találjuk Pashúr fiait. Ők annak a Pashúrnak az utódai, aki Jeremiást kalodába záratta. Nem fogadta el Isten ítéletes szavát, különösen azt, hogy az Úr a próféta által szól. Pashúr azt gondolta, megtérés nélkül is elfogadja őket az Úr. Mivel ők Izráel népéhez tartoznak, nem érheti őket baj.  Isten nem engedi Jeruzsálemet és a templomot elpusztítani gondolta, és nem akarta megérteni, meg kell térni. Ami azt jelenti, megbánjuk és elhagyjuk bűneinket.  Sokan gondolkodnak így ma is, mivel beletartoznak egy felekezetbe és talán az őseik valamilyen szinten szolgálták az Urat, ez elég. De nem elég, nem lehet a múltra hivatkozni, nem az a lényeg, ki vagyok, hanem az, mi vagyok. Mi van a szívemben, milyen az életem, ez a fontos az Úr számára.

Tehát Pashúr és családja meglátta Isten szavának a beteljesedését, most már tudják, hogy amit Isten mond, azt komolyan kell venni. Megtanultuk-e már a leckét? Vagy esetleg nekünk is komolyabb oktatásra van szükségünk? A papság csak a fogság bekövetkezése, majd a szabadulás átélése után döbbent rá arra, hogy komolyan kell venni Isten üzenetét. Amikor meghallják Círus rendeletét, indulnak haza, vagyis engedelmeskednek. Az engedelmesség lényeges eleme a tanítványságnak, az Úrral való kapcsolatnak.

A hazatérés után is odafigyeltek arra, hogy a papok tudják bizonyítani a papsághoz való tartozásukat. Aki megőrizte a feljegyzést, azt jelezte, számára fontos az Úr szolgáihoz való tartozás, fontos az Isten. Ha nem volt meg a nemzetségkönyv, kizárták őket a papságból. Miért? Mert ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a megváltozott körülmények, a más rendszer idején nem vállalták igazán hitüket, Istenüket. Számukra mindennél fontosabb volt a megélhetés, az érvényesülés. A nemzetségkönyv elveszése megmutatta azt is, hogy nem hittek a hazatérésben. Nem hitték, hogy a helyzet megváltozhat, és a száműzetésből hazaviszi őket Isten. Amikor eljött a hazatérés pillanata, megjelentek, most már eszükbe jutott, kicsodák, hova tartoznak, hogy ők is Isten gyermekei. Ezek érdekhívők. Ma is van ilyen, akkor lesz valaki hívő vagy a közösségének a tagja, ha haszna származik belőle, ha érdekeinek megfelel.

Akik hazaértek, megjelentek a romos templomnál, és hálát adtak azért, hogy az Úr hazahozta őket. Nemcsak szavakban, hanem adományokkal is kifejezték hálájukat. Aki lénye mélyéig átélte, hogy itt az Úr cselekedett és egyedül csak Neki köszönheti, hogy ismét a szentföldön lehetnek, annak megnyílt a szíve és a pénztárcája is. Felismerték, rendbe kell hozni a templomot. Ha újjáépítik saját házaikat, akkor a templom sem maradhat így. Mégpedig a régi helyén akarják fölépíteni. Igen, az Úr temploma csak ott állhat, ahol az Úr kijelölte a helyét. Nem a könnyebb utat választják, hanem a nehezebbet. A romok eltakarítását, a sérülések javítását.  Isten sem egy új emberiséget alkot, hanem a mi életünket formálja újjá. A bűn által okozott sebeket begyógyítja, és helyreállít minket. Áldott legyen érte az Úr neve.

Az Úr Jézus nem kívülről vagy felülről kezeli az életet, hanem belülről (Zsid 2,16-18). Emberré lett és mindenben azonosult a mi életünkkel. Felvette az ember életformáját, megtapasztalta, hogy mit jelent emberként élni a földön. Személyesen megélte a családi kapcsolatok problémáit, megtapasztalta, milyen nehéz otthon megélni hitünket, annak lenni, akinek az Úr látni akar. Tudta, mit jelent elutasítani a mások elvárásait és vállalni Isten akaratát. Ez a mai tanítvány útja is, megérteni és vállalni az Úr akaratát, az értetlenség közepette is. Mi már mindezt úgy tehetjük, hogy Urunk mellénk áll, segít, mert tudja, hogy nem könnyű megmaradni a hitben, az engedelmességben, nem könnyű szembeúszni az árral, de lehetséges. Ne adjuk fel a kísértések idején sem, hanem hittel forduljunk Urunkhoz. Higgyük, bárhol tart is az életünk, bárhogyan áll is a helyzetünk, hogy Ő tud segíteni.

Ő felkarolja övéit. Csodálatos ez, nem hagy magunkra, hanem mellénk áll, és amikor úgy érezzük, egyedül nem megy, átéljük, hogy vállára vesz, mint a pásztor a beteg, a fáradt juhot.

A próbák közepette is számíthatunk Urunkra, mert maga is kísértést szenvedett, és Ő a próbát kiállta. Nem esett el, nem szenvedett vereséget, hanem legyőzte a kísértőt, elutasította ajánlatát. Az Úr Jézus az élet minden útját megjárta, próbát állt ki, szenvedést hordozott el, de a bűn nem volt jelen az életében. Pont azért tudott engesztelést szerezni, mert Ő bűntelen. Őt nem tudta beszennyezni a gonosz. Benne nincs jelen a bűn vírusa, ezért tudja megtisztítani életünket. Adjunk hálát Neki, amiért vállalta a mélységeket, a kereszthalált is, csakhogy kimentsen a kárhozatból, és életre segítsen. Ő az igazi életet hozta el számunkra, bemutatta, hogy Isten Lelke által lehetséges győzni a bűn felett. Ha elestünk is, van, aki felsegít. Mert az Úr nem karja, hogy fekve maradjunk, hanem segítő jobbját nyújtja felénk. Ragadjuk meg kezét, álljunk talpra és éljünk tovább Vele.

Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.