A
|
zsoltáros korábban kifejtette Isten hűségét,
most mégis arról beszél, hogy Isten elvetette, megutálta népét (Zsoltár
89,39-53). Hát akkor most, hogy is van ez? Isten hűséges, vagy nem? Igen, hűséges, de amikor népe tartósan elfordul Tőle, megengedi a megaláztatást, a vereséget,
a fogságot. Ahogy tegnap volt róla szó, vesszőt alkalmaz, de örökre nem mond le
róla. Ez azt jelenti, hogy nyitva hagyja a kaput, a megtérés lehetőségét.
Amikor nyomorúsággal szembesülünk, nem azt jelenti, hogy teljesen lemondott
rólunk az Úr, vagy magunkra hagyott, hanem azt, hogy így akar rádöbbenteni
hűtlenségünkre, vétkeinkre, és várja, hogy ismét hazamenjünk. Ő úgy vár, amint
az atya várta haza tékozló fiát. Ezt lássuk meg, Urunk ma is vár. Halljuk meg
hívó szavát, ne késlekedjünk, hanem menjünk.
Hova ez a sietség, mondjuk? Rá érünk még komolyan venni Isten hívását.
Ráérünk még hazamenni, hiszen annyi dolgunk van még. Oly sok mindent kell elrendezni,
majd ha már lemennek a terhek, ha nyugdíjas leszek. De ki tudja, leszek-e
nyugdíjas? Ki tudja, mennyi időm van még?
A zsoltáros nem az ítélet ellen rugódozik, hanem szeretné minél hamarabb
megtapasztalni az Úr irgalmát, a nép helyreállítását. Miért sürgeti az Urat?
Mert rádöbbent, rövid az élet. Igen, az élet rövid, és nem mindegy, hogyan
töltjük el. Nem mindegy hogyan élünk. A
zsoltáros szeretné az Úrral megbékélve, egy új életet kezdve eltölteni. Szeretné,
ha az egész nép, tehát a kortársai is rádöbbennének az idő rövidségére, és az
Úrhoz fordulnának. Az idő rövid, nem lehet kísérletezni, az életet komolyan
kell venni. De komolyan venni csak Isten rendjébe beleilleszkedve lehetséges.
A szentíró kimondja, az ember halandó. Nagy szó ez, hiszen a mai ember nem
akarja ezt tudomásul venni. Úgy véli, legyőzheti a halált. De ez nem így van.
Igaz, nem Isten teremtett halandónak minket, hanem az engedetlenségünk
büntetése nyomán váltunk halandóvá. Amit mi elrontottunk, azt az Úr jóra
fordította. Elküldte Jézust és általa legyőzte a halált, és majd a feltámadás és az új teremtés által
visszahelyezi övéit az örökkévalóság dimenziójába. Egyedül az Úrnak van megoldása
a halálra, de ez tökéletes megoldás, hit által lehet a miénk. Hit által, mert
ma még az elmúlás van a szemeink előtt, de az Ige, Isten szava biztosít, a
feltámadás és az örök élet felől. Tegnap már olvastuk, ahogyan az Úr
kijelenti, Ő megbízható, mert nem hazudik. Ő nem vezet félre, nem csap be.
Áldott legyen szent neve. Várjuk ezért örömmel Urunkat, várjuk az
elragadtatást, a feltámadást, ígéreteinek beteljesedését. Várjuk mindezeket
hittel, békességgel, reménységgel. Az Úr Jézusban találhatnak ezáltal a gyászolók
is vigasztalást. Ő az, Aki letörli a könnyeket, megbékíti a szíveket, új
távlatokat ad az itt maradottak számára.
Úgy látjuk, az első gyülekezetekben is volt probléma, ott sem mindenki
őszinte hitből, Krisztus tanítványaként volt jelen (Júdás 8-13). Ezekről ír
Júdás, óv tőlük, és megmutatja tévelygésük okait. Itt is megjelenik az emberiség
nagy problémája a gőg. Gőgössé válik, felfuvalkodik és még Istennel is
szembefordul, többnek képzeli magát Teremtőjénél. Eltűnt az alázat, másrészt
ezáltal a gonosz erők előtt védtelenné
váltunk. A tanítvány soha nem a maga erejére épít, hanem az Úr nevében bízik.
Minden hatalmunk és lehetőségünk Urunk nevében adatott. Nélküle nincs
lehetőségünk győzni a bűn, a gonosz felett. Még Mihály főangyal sem mond
ítéletet a gonosz fölött, hanem rábízza ezt az Úrra. A mi fegyverünk az Ige, a
megbocsátás, a bűnös iránti szeretet. Az ítélet egyedül az Úré.
Akikben nincs jelen a Krisztus, olyanok, mint a gyümölcstelen fák. A
gyümölcsfát azért ültetik, hogy gyümölcsöt teremjen, ha nem terem, kivágják. Az
övéit gyümölcstermő faként állítja az Úr ebbe a világba. Mindent megtesz, hogy
jó gyümölcsöt teremjenek. Nem is türelmetlen velünk szemben, hanem ad időt. Még
ráadás esztendőt is ad, mert szeretné, ha lenne gyümölcs az életünkben. Ez az
évünk a ráadás éve, vizsgáljuk meg, hogy van-e gyümölcs az életünkben, mert
díszfákra nincs szüksége az Úrnak, csak gyümölcstermő fákra.
Hisszük, meghallgat az Úr
1.
Hisszük, meghallgat az Úr,
Tudjuk, meghallgat az Úr,
Úgy van, meghallgat az Úr,
Áldjuk szent nevét!
2.
Hisszük, értünk halt az Úr,
Tudjuk, értünk halt az Úr,
Úgy van, értünk halt az Úr,
Áldjuk szent nevét!
3.
Hisszük, értünk él az Úr,
Tudjuk, értünk él az Úr,
Úgy van, értünk él az Úr,
Áldjuk szent nevét!
4.
Hisszük, bennünk él az Úr,
Tudjuk, bennünk él az Úr,
Úgy van, bennünk él az Úr,
Áldjuk szent nevét!
5.
Hisszük, értünk jön az Úr,
Tudjuk, értünk jön az Úr,
Úgy van, értünk jön az Úr,
Áldjuk szent nevét!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése