Aggódásmentes élet

I

smét egy csodálatos zsoltárt olvasunk, amelyben a szerző kitárul Isten előtt, és szívből dicséri (Zsolt 89,1-19). Meg is vallja, hogy az Úr kegyelmességéről énekel örökké. Annyira megragadó, hogy zenei és énektehetségét Isten magasztalására használja fel. Ő is pénzkereseti eszközzé tehetné, kereshetné vele az emberek dicséretét, de Ő inkább az Úr dicséretét választja. Mi is mindnyájan kapunk tehetséget (tálentumot) az Úrtól. Mire használjuk? Mit kezdünk vele? Dicsérjük-e mi is Urunkat általa? Mert minden tálentumot azért kaptunk, hogy Isten dicsőségére forgassuk, és felhasználjuk lelkek mentésére.

Mennyire szívből, személyes tapasztalatból ír, amikor elmondja, hogy az Úr hűséges, kegyelmes, és nincs Hozzá fogható. Igen az Úrhoz nincs fogható, így aki Hozzá tartozik hit által, békességben lehet. Annak nem kell mindentől megijedni, mert Istene hatalmas és erős, akadályokat legyőző.

Hányszor tapasztaljuk, amint életünk hajóját viharok dobálják, hullámok veszélyeztetik. Legyen ott a bizonyosság szívünkben, Isten képes lecsöndesíteni a hullámokat. Egyedül Ő tud csöndességet és békességet adni háborgó szívünkbe. Az Ő szavára csillapodnak le a körülöttünk háborgó habok is. Az élet viharain is csak az Úr jelenléte által mehetünk baj nélkül keresztül. Sőt jó meglátni, hogy életünk legtöbb vihara pontosan abból származik, hogy nem az Úr irányítja hajónkat. Ha figyelnénk Rá, elkerülhetnénk a veszélyeket, a zátonyokat. Emlékezzünk, amikor Pált Rómába szállították, mondta, hogy ne hajózzanak tovább, mert veszélyes és baj származik belőle. Azonban a szakértők nem hallgattak Pálra, így zátonyra vitték a hajót. Csak az Úr kegyelme által maradtak életben. De a hajó és a rakomány elveszett.

Jó már reggel a zsoltáros bizonyságtételét olvasni, arról, hogy Istené a föld, mert Ő teremtett mindent. Ez bizonyságtétel, mert azt mondja el, amit hit által megtapasztalt. Mivel átélte az Úr kegyelmét, meg van győződve, hogy Ő alkotta ezt a világot és benne az ő életét is. Nem véletlen sem a világ, sem az ember, így az én életem sem. Életem is az Ő kezéből indult és Hozzá tér vissza. Amíg itt vagyok, oltalma alatt élhetek, és szolgálhatom Őt. Hiszen az élet országában, a Neki való szolgálatban teljesedik ki, ott találja igazán helyén magát.

Az öröm továbbra is túlcsordul Pál szívén és elárasztja olvasóit (Fil 4,4-14). Ez az öröm átível évezredeket és a mi szívünket is betölti, átmossa. Olvasva Pál sorait arra jutottam, hogy ott az öröm, ahol ott van Jézus. Ha Ő ott van, akkor Őkörülötte forog az élet. Ha pedig mindig Ő van a középpontban, ha Ő tölti be szívünket, akkor ott nem lehet jelen a keserűség, a sértődöttség.  Mert Jézus nem keseredik meg, és nem sértődik meg.  Ha viszont csüggedünk, kesergünk és sértődünk, az azt jelzi, hogy bizony még saját magunk van a középpontban. Akkor még mindig az a lényeges, mi történik velem, hogyan viszonyulnak hozzám.

Pál azért tudott mindenkor örülni, mert nem magára figyelt. Nem az volt a lényeg számára, ki hogyan viszonyul Hozzá, hanem egyedül az evangélium továbbadására koncentrált. Számára az volt a fontos, ha bilincsek közt, sebek közt, római katonák közt van is, de Jézus ragyogjon át rajta. Tudta, hogy azért van jelen a világban, azért él még, hogy az Urat megismerjék általa. A fogság azt jelentette számára, hogy így a börtönbe is eljutott az Ige, ott is hallanak Isten kegyelméről, ezért nem bosszankodik, hanem örül. Örüljünk mi annak, hogy ahová elkerülünk, az nem véletlen. Nem, hanem általunk akar ott is megjelenni. Lámpásként akar ott elhelyezni, hogy ott is ragyogjon a világ Világossága.

Pál örvendező szívéből tiszta friss forrás árad, amely a mi szívünket is felüdíti.  Az Úr közel, tehát ez egy nagy örömforrás. Az Úr itt van közel, számíthatok Rá, beszélhetek Vele. Ha ez bizonyossággá válik, akkor elkerül az aggódás, mert tudom, hogy Rábízhatom magam. Az apostol elmondja, ha közel van az Úr az életünkhöz, akkor az aggódás helyett lehet imádkozni. Feltárhatjuk mennyei Gazdánk előtt kéréseinket. Nem nekem kell görcsösen megfelelnem mások számára, hanem Istenre bízhatom magamat, a megélhetésemet, egész életemet. Nem kötelező aggódni, hanem lehetek úgy, mint a gyermek, aki szükségeit szülei elé tárja, és meg van győződve, hogy ők majd megadják mindazt, amit kért. Merjünk ilyen gyermeki bizalommal Urunkhoz jönni. Az imádkozó, az Úrban bízó élet gyümölcse a békesség. Ez a gyümölcse a Krisztusban való bizalomnak, a Rá való hagyatkozásnak.

Ismét öröméről beszél Pál (10), pedig a helyzete nem változott, továbbra is börtönben van, de meglátja azt, aminek lehet örülni. Látom-e az apró örömöket? Vagy csak mindig a kellemetlenséget, a bántást veszem észre?

Az apostol megvallja, hogy még mindig tanul, nem iskolapadban, hanem az Úr, az élet iskolájában. Apostolsága alatt megtanult szűkölködni és bővelkedni is. Azaz nem zúgolódik, ha kevesebb van vagy nincs, hanem az Úr kezéből fogadva, megelégedve él. Viszont tud a bőséggel is élni, nem mondja, hogy neki nem kell több, hanem ha lehetőség nyílik rá, él vele. Pál az Úrban tud rugalmasan élni. Megtudjuk a titkát is. Mi gyakran mondjuk, amikor rosszabbodik körülöttünk a helyzet, én ezt nem bírom elviselni. Pál el bírja, de lássuk meg, nem magától képes rá, hanem Krisztusban van ereje. Megtapasztalja, hogy az Úr képessé teszi arra, amire saját erejéből nem volna képes. A mai napon is megtapasztalhatjuk, hogy az Úr ereje által olyan dolgokra is képesek lehetünk, amit nem néztünk ki magunkból.

NE AGGODALMASKODJÁL

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső király, ég és a föld ura,

Szívünk tiéd, légy annak is ura!

Isten áldásával.