Adatik

A

 királyért való hálaadó imádságot olvassuk tovább (Zsolt 89,29-38). Meglátjuk ebből, hogy Isten népe hálás a királyért, a vezetőért, mivel ő Isten akarata szerint vezeti őket, és tanítja az Isten szerinti életre.  Hálásak, mert a király jár előttük és vezeti őket, vezetés nélkül eltévednek, rossz irányba tartanak. Nekünk is szükségünk van vezetőre, hisz mi sem tudjuk magunktól a helyes irányt. Isten Jézus Krisztust adta Királyunkká, Előtte hódolhatunk meg. Ő Isten országa uralkodója, Aki törődik népével, ezért a mi egyedüli dolgunk akaratának teljesítése.

Isten szövetséget kötött Dáviddal, és ezt megtartja utódai iránt is. Bizony, ezt láthatjuk az Ószövetségben, Izráel gyakran hűtlen lett az Úrhoz, Ő azonban továbbra is hűségével vette őket körül. Ez vigasztaló a mi számunkra is, hiszen nem mondhatjuk el mi sem, hogy mindig hűek lennénk Urunkhoz, Ő ennek ellenére nem mond le rólunk, hanem mindent megtesz értünk, hogy ne akarjunk elszakadni Tőle, hanem végre ismerjük fel, hogy Isten országában van a mi helyünk. Ha onnan kilépünk a csábító hangokra hallgatva, tönkremegyünk. Isten szövetsége örök szövetség, kitart az idők végezetéig, a kegyelmi idő lejártáig.

Az Úr elmondja azt is népe számára, hogy ez a szövetség kötelezettséggel is jár. Isten gyermekeinek az Úr tanítása és rendelkezései szerint kell ebben a világban járni. Ha letérünk erről az útról, Ő nem hagy el, de mindent megtesz, hogy visszatérjünk Hozzá. Az Úr szereti övéit, ezért érdekükben vesszőt is használ. Tulajdonképpen ez az igazi szeretet, és nem az, ahogyan mi szeretünk. Az ördög megcsalja a mai embert, amikor ráveszi, hogy gyermekeit engedje a saját akaratukon járni. Ne fenyítse, hanem hagyja, hogy menjen a saját feje szerint.  Isten nem így cselekszik, hanem ha kell, megfenyít, mert szeretete azt jelenti, hogy a még rosszabbtól szeretne megőrizni. Mert nem a fenyítés a legrosszabb, a legfájdalmasabb, hanem a bűn marása, és a következménye az örök kárhozat. A fenyítés fájdalma elmúlik, de rossz döntésünk, makacsságunk következményei nem mindig szüntethetők meg.  A gyermeknek rosszul esik, ha nem engedjük meg, amire meggondolatlanul vágyakozik, talán durcáskodni is fog egy darabig, de ezt feldolgozza és lehet meg is érti, döntésünkkel őt védtük.   Ha azonban nem tiltjuk vagy fenyítjük, olyan helyzetbe kerülhet, ami előre meghatározza egész életét. Kényszerpályára kerülhet, és akkor  már nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat. A kegyelem begyógyítja a bűn által okozott sebeket, de nem minden következményt számol fel.

Az Úr kifejti a zsoltárosnak, hogy a mi véleményünkkel ellentétben a fenyítés nem azt jelenti, hogy Isten levette rólunk a kezét. „Ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, akkor vesszővel látogatom meg bűnüket és csapásokkal álnokságukat. De kegyelmemet nem vonom meg tőle, és hűséges voltomban nem hazudom” (31-34). A büntetés azt jelenti, segíteni akar, hogy magunkba szálljunk és felismerjük, rossz úton járunk, ha bűnbánatra jutunk, visszatérhetünk, lehet korrigálni. De az is fontos, hogy nem az Úr a hibás, ha vesszőt kell használnia. Ma divatos a szülőt, a pedagógust hibáztatni, de mi van annak a felelősségével, aki nem akarta a szót meghallani?  A felelős én vagyok, mert az Úr különféle módokon szól, meghallhatom, komolyan vehetem, de aki nem akar hallani, annak éreznie kell. Ezért mondja: „Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád” (Zsolt 32,8).

A mai naptól egy rövidke levelet kezdünk olvasni, szerzője Júdás, aki Jakab testvérének mondja magát (Júd 1-7). Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy az Úr testvére ő is. Tehát a feltámadást követően az ő szemei is megnyíltak, és felismerte, hogy a testvéreként ismert Jézus a Megváltó. Nagy dolog ez, hiszen a családban gyakran nehezebb megélni hitünket, mint kint az életben. Jézus testvérei is először elutasították ezt a gondolatot, sőt kigúnyolták Jézust, azonban feltámadása és tettei meggyőzték őket. Nem az a baj, hogy vannak kételyeink, hanem az amikor azokhoz a tények, a bizonyítékok ellenére ragaszkodunk, amikor nem akarunk változni és változtatni. Júdás megváltoztatta véleményét, és így az Úr tanítványa lett, hirdeti, hogy a názáreti Jézus a Krisztus.

Ő is köszöntéssel folytatja, mint Pál a bemutatkozás után. Mennyire ismeri az embert, tudja mi az, ami hiányzik az életéből, és annak Krisztus általi betöltését kéri. Mi hiányzik, amikor ma szinte mindenünk megvan? Megvan, de csak anyagiakban, azonban ami a lényünknek szükséges abból jelentős hiányunk van. Tapasztaljuk, mennyire hiányzik ma az életünkből az irgalom, a békesség és a szeretet. Látjuk, mennyire irgalmatlanná és kegyetlenné váltunk. Miért? Azért, mert Istent kihagytuk az életünkből, sőt hamis istent választottunk, a pénzt és a hatalmat, és ezek irgalmatlanná tesznek. Csak az a lényeg, hogy minél többel rendelkezzünk, nem lényeges, hogyan érjük el, sokan még a saját életüket is kockára teszik, csak nagyobb legyen a jólét vagy a luxus. Ennek következtében nincs békesség és nincs szeretet. Júdás rámutat, hogy mindezek adatnak, tehát ezeket nem tudjuk megszerezni. Ezt csak kérni lehet, és az Úr kegyelemből adja, annak, aki kéri és elfogadja.

A levél írója felhívja olvasói figyelmét a tusakodásra, a hitben való életért küzdeni kell, mert van ellensége, ami el akarja nyomni. Az ellenség támadja személyes hitünket és a gyülekezet életét is, azonban ellen lehet állni neki. Ehhez azonban tiszta igei látásra van szükség, mert csak így láthatjuk meg, az álca mögött a valóságot. Itt is láthatjuk tehát, hogy nem mindenki bibliai értelemben vett hívő, aki annak látszik. De az Úr gyermekei megkapják a helyes látást, és ezáltal az idegen tanítást és életvitelt el tudják utasítani.

Figyeljünk ma is Urunkra, fogadjuk el Tőle az irgalmasságot, békességet és szeretet, mert amit Ő kínál, az valódi érték.

Tüzed, Uram Jézus

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.