Kitáguló élet

A

 mai szakasz olvasása közben megtudjuk, hogy a zsoltáros fiatal kora óta beteg. Állapota egyre súlyosbodik, kiderül, hogy gyógyíthatatlan. A betegség előrehaladtával egyre jobban beszűkül az élete, elmaradnak ismerősei és barátai. Bizony nem könnyű éveken keresztül ágyban fekvőnek lenni, ki sem mozdulni, mindenben másra hagyatkozni. Azonban a zsoltáros meglátja, hogy ebben a helyzetben is van még számára remény, látja a felfelé nyíló ablakot, és él is a lehetőséggel. Imádságos kapcsolatban van Istennel, amikor nem tud aludni, akkor sem környezetét terheli, akkor is tud, magával mit kezdi, istenhez fordul. Mert az Urat soha nem zavarjuk, Őt mindenkor fel lehet keresni. Ez a kapcsolat betegünk számára erőforrás.

Ez az ember nem panaszkodik, nem perel Istennel, csupán azt szeretné, ha az Úr még könyörülne rajta. Ha betegen, ágyban fekve is, de Őt szeretné szolgálni, Róla akar bizonyságot tenni. Ez a hozzáállás számunkra is minta, mert lehet keseregni, lázadni, de lehet az Úrhoz fordulni is. Mi melyik opciót választjuk? Az első, tehát a nyafogás esetén egyre jobban teherré válunk környezetünknek, ha azonban megéljük hitünket, teherhordókká, másokat lelkileg erősítővé válhatunk.

Engem azért ragadott meg ez a zsoltár, mert a szerző, nem egy élet leélése után lesz beteg. Ez az állapot nem az öregedés terméke, hanem már fiatalkorától másokra van utalva és egyre kiszolgáltatottabb. Ennek ellenére nem hagyja el magát, nem is panaszkodik, hanem az Úr felé fordul. Vele osztja meg egyedüllétét, Benne talál vigasztalást, és a bizonyságtétel lehetősége lendíti előre.

A filippi gyülekezetet arra ösztönzi az apostol, hogy álljanak meg az Úrban (Fil 4,1-3). Hitelesen biztatja őket, hiszen ő a börtönben is megmaradt tanítványnak. De nem is csupán valahogy átvészeli ezt az időszakot, és nem arra koncentrál, hogy ki ne derüljön a hite, hanem ott is életeket ment. A börtönben is megmarad apostol, lelkigondozónak. Nem a maga bajaival, ügyeivel van elfoglalva, hanem lelkigondozói levelet ír. A megállás azt jelenti, hogy bárhogy alakul az életem, vagy a körülményeim megmaradok mennyei polgárnak, szolgáló tanítványnak.

A gyülekezetben lévő különféle gondok ellenére vágyódik utánuk. Nem arra vágyik, hogy majd a szabadulás után szabadságra menjen és kipihenje szenvedéseit. Nem beutalót kér valamelyik gyógyfürdőbe, hanem a testvérek közé vágyódik, mert ott töltődik fel, ott kap ismét erőre. A tanítvány mindig vágyakozik a gyülekezetbe, a testvéri közösségbe, az Ige hallgatására. Ha nem vágyódom az Igére, a közösségre valami nincs rendben az életemben. Aki újjászületett az vágyik a táplálékra, vágyakozik a friss levegőre, amit az imádság jelent a számunkra.

A problémákról is értesül az apostol, nem kendőzi el, hanem beszél róluk, és mindent megtesz, hogy megszűnjenek a feszültségek. Két nő között alakult ki egyet nem értés, nem tudjuk mi lehetett a probléma, mert Pál nem teregeti ki más szennyesét, ő tapintatos. Számára az a fontos, hogy megoldódjon a helyzet, ezért meg kéri egy szolgatársát, hogy segítsen nekik. Tehát nem a viszony elmérgesítésében, hanem a megoldásban segít ez a szolgatárs. Mert Jézus tanítványai mindig a megoldásban, a békítésben az újrakezdésben segédkeznek. Vajon mi is tudunk segíteni másoknak?

Mennyire bizonyos Pál abban, hogy a nevük be van írva az élet könyvében. Sokan felvetik, hogy nem lehet azt tudni, nem lehetünk bizonyosak az üdvösségben. Lám Pál bizonyos, nem csupán a saját, hanem a munkatársai üdvösségében. Határozottan állítja, hogy a neveik benne van az élet könyvében. Igen, aki hisz Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójában és megtapasztalta bűnei bocsánatát, az beíratik az élet könyvébe. Úgy élhetek, abban a bizonyosságban, hogy Jézusért be van jegyezve a nevem az élet könyvébe, és onnan senki nem törölhet ki. Mindez kegyelem, és tele lehet hálával érte a szívem.

Atyám, két kezedben

1.  

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

Biztonságot csak Tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2.  

Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

3.  

Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten áldó két kezed

Bűneimmel én szegeztem fel.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Isten áldásával.