Helyreállítás

A

 fogságból való szabadulást követően száll az imádság az Úrhoz (Zsolt 85,1-14). Ez az imádság hálaadást, magasztalást fogalmaz meg, megvallja, hogy az Úr jóakaratán múlt a szabadulás. Isten fordította jóra népe sorsát. Gyakran okoljuk Isten a bajokért, a sikert pedig legtöbbször magunknak tulajdonítjuk. A zsoltáros rámutat, hogy Isten jót akar, de mi gyakran nem hallgatunk Rá. Ennek ellenére nem mond le rólunk, készen áll a segítségnyújtásra.

Azonban a megbocsátást megelőzi a bűnbánat. Isten megbocsátotta népe bűneit, elfedezte vétkeit, de előbb ezeket meg kellett látni. Isten bűnbocsánatát akkor élhetjük át, ha megvalljuk bűneinket. Bűnismeret nélkül bűnbocsánat sem lehetséges. Azonban a fogságban eljutottak a bűnlátásra. Már otthon tarthattak volna bűnbánatot, de sajnos annyira önfejűek vagyunk, hogy csak akkor gondolkodunk el az életünkön, ismerjük el, hogy rosszul cselekedtünk, ha komoly baj származik belőle.

A zsoltáros népe helyreállítását is kéri. Azért teszi, mert a bűn rombol. Szétrombolta korábbi lakhelyüket, és most azt kéri az imádkozó, hogy Isten ültesse vissza őket az ígéret földjére. Ezt az Úr tudja megtenni, Ő képes helyreállítani az életünket, kapcsolatainkat. Kérjük mi is, hogy állítsa helyre életünkben mindazt, ami engedetlenségünk nyomán tönkrement. Szükségünk van az Úrral való kapcsolat helyreállítására, a zsoltáros is tisztában volt ezzel, tudja, csak akkor élhetnek örvendezve, felszabadultan, ha az Úr újra köztük lesz, beszél velük, megbocsát nekik.

Aki hittel fordul Hozzá, megtapasztalja szabadítását. De a szabadulásban meg kell maradni. Ezért hallja az Úr üzenetét, amely arról szól, legyenek békességben az Úrral. Mi már az Úr Jézus által megbékélhetünk Istennel, de ebben meg kell maradni. Naponta az Úr jelenlétében kell élnünk, akkor megmarad a békességünk, az örömünk. Akkor jó irányban tudunk haladni a mai világban. Aki az Úrra figyel, annak az életében Isten irgalmassága, hűsége, igazsága és békessége fog érvényesülni. Szükség is van arra, hogy Isten gyermekei ezeket az értékeket képviseljék, beleéljék környezetükbe, mert értékevesztetté váltunk. A biblikus értékek elveszítették jelentőségüket, az Isten szerinti etika kezd eltűnni a földről, de azért vagyunk itt, hogy mi vállaljuk, megmutassuk, csak ezek szerint érdemes élni.

Pál börtönből ír, nem tudja, hogyan alakul az élete, szabad lesz újra, vagy kimondják a halálos ítéletét (Fil 2,25-30). Azonban a bizonytalan helyzetben is Isten gyermekeire gondol, az ő ügyeiket rendezi és küld számukra olyan munkatársat, aki szív szerint törődik velük. Timóteussal Epafraditosz is érkezik majd a filippibeliekhez, őt a gyülekezet küldte az apostolhoz. Általa juttatták el a börtönben levő apostolnak adományaikat, és így érdeklődtek helyzete felől. Epafroditosz szolgált Pál mellett, segítette őt a fogságban, de most már vissza akar menni, hogy Filippiben szolgáljon. Ez úgy megragadott, mert ez az ember halálosan megbetegedett, de mégsem azt mondja, hogy akkor most már magammal kell törődnöm, hanem gyógyulásáért hálából, továbbra is az Úrnak akar szolgálni.

Az egyik, ami megragadott ebből, hogy kész volt ez a testvér életét kockáztatni Jézusért. A mai ember sok mindenért kockára teszi az életét. Sokféle szenvedéllyel öli az egészségét, de amikor az Úr kéri az életünket, szolgálatainkat, hányszor visszakozunk. Az Úrért, azért a Megváltóért, aki a kereszten adta az életét, nem tudunk kockázatot vállalni.

A másik fontos üzenet, hogy a halálos betegség idején is az Úrhoz fordult. Tőle várta a gyógyulást. Amikor az Úr felsegítette, akkor nem az orvosnak hálásak, nem azt mondják, vasszervezete volt, az orvosság jól hatott, hanem megvallják, hogy Isten könyörült rajta. Ez a gyógyulás nem embereken múlt, hanem az Úr ajándéka. Mi is forduljunk a legsúlyosabb, a legreménytelenebb betegségben is Urunkhoz. Neki minden betegség fölött van hatalma, a legreménytelenebb helyzetek fölött is Úr. Jairus is megtapasztalta, amikor beteg kislánya meghalt, és otthonról azzal jöttek hozzá, hogy most már ne fárassza Jézust, mert itt már Ő sem tehet semmit, hogy mivel tovább bízott Jézusban, a halálból is visszakapta gyermekét. Urunk győztes a halál fölött. Benne bízzunk mindenkor!

Az Úr bír ez egész földdel

1. Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élőkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsesége.

2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak ő szent hegyére? És vajon kitől tiszteltetik? Akinek tiszta ő szíve, És ártatlan az ő keze, Aki hamisan nem esküszik.

3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítő Isten Adja igazságát őnéki. Az pedig a boldog nemzet, Mely, nézve az ő szent színét, Jákóbnak Istenét keresi.

4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicső király hadd térjen be! Micsoda dicső király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erőssége.

5.      Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az ő dicsőségében!

Isten áldásával.