Ő a Gazda

J

ó olvasni a mai részt,  mert tele van dinamizmussal és örvendezéssel (Ezsd 3,1-13). A fogságból hazatért nép nem felejti el, kinek köszönheti a szabadulást és összefog a templom újjáépítésére. Jó látni, hogy fontos számukra a templom, nem feledkeznek el róla, hanem igyekeznek minél hamarabb helyreállítani az istentiszteletet. Ezzel megvallják, hogy fontos az Úrral való kapcsolat, mert belőle merítenek erőt. Az Úr tölti fel őket lelki energiával, segíti át a holtponton népét. Mert nem könnyű az újrakezdés, hiszen a saját életüket is újra fel kell építeni. Az ősök házát rendbe kell hozni, hiszen lakni is kell valahol, azután a megélhetéshez el kell indítani a munkát. A föld újbóli megművelése sem ígérkezik könnyű feladatnak, a romok és a sok gyom eltakarítása közepette is fontos számukra a templom, az Úr. Felismerték csak így lesz áldás az életükön, csak akkor növekednek és jutnak előre, ha komolyan veszik, hogy ők Isten népe.

Ezekből a sorokból azt az üzenetet vonhatjuk le a magunk számára, hogy a sok feladat és munka közepette is meg lehet és meg kell találni az időt az Úrra. Has nincs rá időnk, egyszer csak egymásra sem lesz. Ha bármi is Isten elé tolakodik az életünkben, akkor egy idő után az a valami fontosabb lesz a családunknál, munkánknál.  Azonban meg lehet találni az időt, sőt azt fogjuk tapasztalni minél több időt szánunk az Úrral való közösségre, annál több idő jut egymásra. Valamikor már hallottuk, azt amikor Luther Márton kijelentette, ha reggel látom, hogy sok az elfoglaltságom, akkor azon a napon háromszor annyit imádkozom. Ő nem az imádkozást csökkentette, nem az Úr rovására igyekezett időt nyerni. Mi hogyan cselekszünk?

A templom felújítása komoly munka, nem nagyolják el. Nem az vezérli őket minél hamarabb túl legyünk rajta, hanem jól akarják elvégezni, és mindenből a legkiválóbbat adják hozzá. Nem a fölösleget, a selejtet viszik, mondván, a templomnak, az egyháznak ez is jó. Új alapokra helyezik az épületet. Ezzel kifejezik, hogy az életüket, az Istennel való kapcsolatukat is új alapra, Isten törvényére helyezik rá. Fontos ez számunkra is, mert a toldozás, a javítgatás nem megoldás, új alapokra kell helyezni életünket. Ez az új alap pedig az Isten Igéje. Azt jelenti ez, hogy komolyan veszem, amit Isten mondott és aszerint cselekszem. Izráel népét az újjáépítésben Isten törvénye vezette.

A munkának is meg van a maga rendje, az első az oltár. Az oltár, amin áldozatot mutathatnak be. Fontos, mert ezáltal megvallják bűneiket és átélik Isten kegyelmét. Soha nem szabad elfelejteni, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. Igaz, áldozatot nem kell bemutatnom, mert Jézus bemutatta érettem és helyettem. Azonban bűnbánatra mindennap szükségünk van, és hálaadásra is.

A Szentírás őszinte könyv, elmondja, hogy örömmel építettek, de félelemmel is. Azon a területen éltek betelepítettek, akik most ellenségesen léptek fel a hazatért zsidókkal szemben. Ma sincs másként, jelen az ellenség, akadályozza Isten népét az újrakezdésben. Azonban nem kell a félelemnek engedni, hanem belekapaszkodhatunk az Úrba. Féltek, ezért áldozatot mutattak be, és építettek tovább. Vagyis az Úr elé vitték félelmüket, és a csendességben erőt merítettek az építés folytatásához. A napi csendességben töltődünk fel, és kapunk erőt arra, hogy tovább menjünk, a félelmek ellenére is.

Megható, azaz öröm, amit azoknál látunk, akik gyermekkorukban még látták a templomot, és most öregen látják az új kezdetet is. Sírnak, mert romos a templom, örülnek, mert nem gondolták, hogy még meglátják az Úr házát, és úgy látják, hogy épül. Van előttük jövőkép, mert a jövőképet mindig Isten adja a számunkra. Az emberiségnek csak az Úrban van jövője. Bár felismernénk ezt!

Ismét csak Jézus, Őreá mutat az író (Zsid 3,1-6). Nem győzi hangsúlyozni, hogy csak Rá figyeljünk. Fontos ezt hangsúlyozni, mert annyi minden igényli ma a figyelmünket, bombáz jobbnál jobb megoldásokkal, akciókkal, de el tudunk-e ezek mellet nézni és  csak az Úrra figyelni? Jézus ha figyelmünket kéri nem vezet félre, jó utat mutat a számunkra. Nem azért kéri a figyelmünket, mert valamit ránk akar sózni, nem a pénzünkre utazik. Ő azt akarja, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. Igaz nem elsősorban az anyagi javakban való bővölködésre gondol, hiszen Ő és a tanítványai is egyszerűen éltek. Nem követték a divatot, hanem engedték, hogy az Atya gondoskodjék róluk. Mindent az Atya kezéből vártak és fogadtak el. Így élhetünk mi is, lehetünk olyanok, mint az égi madarak, a mező virágai, és tele lesz a szívünk békességgel, örömmel, Isten országa harmóniájával.

Jézus mindig hű volt az Atyához. Mindig, még a kereszten is Vele volt, és Rá bízta Magát. Mózest hozza fel példának a szerző, Ő is hű volt Istenhez és népéhez, pedig csábította a világ, Egyiptom minden gazdagsága, a trón, de ő ennek ellenére az Urat és az Ő népéhez való tartozást, a pusztai vándorlás sok küzdelmét és csodáját választotta.

A különbség Mózes és Krisztus között, hogy előbbi olyan ember volt, mint mi, Istennek szolgája, míg Jézus Isten Fia. Mózes az Isten tulajdonában szolgált, mégis csodálatos volt ez számára, mert Isten országában szolgának lenni is csodálatos szabadság és gazdagság. A hazatérő fiú is felismerte, hogy otthon még béresnek is jobb lenni, mint a világban szabadnak. Jézus azonban a Gazda, Övé minden, a föld, és az ember, övéi vagyunk mi is. Mondhatnánk, Ő a tulajdonos. Az Ő kezében jó helyen van az életünk, biztonságban lehetünk ma is. Azonban lényeges, hogy megmaradjunk az Ő országában, mert nemcsak Mózest csábította a világ, hanem minket is. Azonban, aki megízlelte isten országa gazdagságát, nem vágyik a világ kincsei után, hanem megelégszik az Úrral, az Ő gazdagságával.  A világ kifoszt, belőlünk él, Jézus meggazdagít, mert értünk él, értünk adta életét.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.