Hagyatkozzunk, Gazdánkra

A

z örömbe, nagyon hamar üröm merül, megjelenik az ellenség és megkeseríti életüket, munkájukat (Ezsd 4,1-16). Az ellenség nem nézi sokáig tétlenül Isten népe örömét, életének helyreállását, mindent meg tesz, azért hogy megfélemlítse. Nagy örvendezéssel, hála telt szívvel fogtak hozzá a templom újjáépítéséhez, de megjelentek a betelepített pogány népek képviselői, hogy ők is részt vegyenek az építésben. Tulajdonképpen a mi szemeinkben ez jó dolognak tűnik, segíteni akarnak, támogatják a rosszabb helyzetben levőket, össze akarnak fogni a zsidókkal. Úgy tűnik, hogy ismét a zsidók az összeférhetetlenek. A gonosz mindig így dolgozik, Isten gyermekeit tünteti fel rossz színben, ezt sokan el is hiszik, mert nem ismerik az igazi tanítványi életet. Azok az emberek, aki hisznek ugyan, de nem Jézus Krisztusban, mint Megváltóban nem tudják, hogy Isten ügyéért nem lehet mindenkivel összefogni. Nem az a lényeg, hogy jöjjön a pénz, kapjunk támogatást, hanem az, hogy Isten országát, itt templomát, csak azok építsék, akik az Úrhoz tartoznak, akik Őt tiszta szívből szeretik, az Ő dicsőségét keresik.

Zerubbábelnek és társainak volt bátorsága visszautasítani az ajánlatot, pedig tudták mivel fog járni. Mégsem fogadták el a segítséget, csak azért, hogy nyugalmas életük legyen. Nem működik náluk a csak a békesség kedvéért elv. Ők ragaszkodnak Isten akaratához. Tulajdonképpen ez az első próba a hazatérés után. A fogságba vitel előtt pont azért ítélte meg őket Isten, mert mindig a pogányoktól várták a segítséget, összefogtak velük, majd átvették isteneiket. Most kiállják a próbát, elutasítják a segítséget, és csak ők maguk, tiszta szívvel és kézzel végzik az építést.

Nagy kísértés Isten mai népe számára is, amikor szembekerül egy feladattal és rádöbben nincs elég anyagi lehetősége a kivitelezésre, hogy bárki ajánlja fel a segítséget, a pénzt elfogadja.  Pedig ma is, egyedül az Úrtól kellene várnunk a segítséget, de szeretjük a pénzt, mindegy ki adja, csak adjon, másrészt nem akarunk másokat megsérteni. Meg talán úgy vagyunk, hogy nekünk is csurran, csöppen belőle. Jó tanulnunk Isten ezen gyermekeitől, hogy szabad és lehet elutasítani az olyan segítséget, ami nem szívből származik, vagy amely nem tiszta eszközöket kínál. Isten gyermekeinek nincs szükségük a világgal való hamis összefogásra, mi bátran hagyatkozhatunk Gazdánkra.

Az elutasítás után az Úr gyermekeit támadások érik. Igyekeznek elbátortalanítani őket. Jelzik, hogy itt ők az urak. Jó azonban, ha nem figyelünk ezekre a hangokra, hanem bátran végezzük tovább dolgunkat.

Az ellenség mindent előhúz, hazugságot, rágalmat, hogy elérje célját. Ne ijedjünk meg ezektől, számítsunk a támadásra és meneküljünk az Úrhoz. Nagyon hamisak ezek az emberek, mert a zsidókat lázadóknak állítják be, és azt erősítgetik, hogy ha elkészül a város, engedetlenek lesznek a királlyal szemben. Azt nem mondják, hogy ők is társulni akartak. A sértődöttség nagyon veszélyes. Vigyük az Úr elé szívünket és kérjük, tisztítsa meg a szívünket ettől az indulattól.

Az ószövetségi nép életét, a pusztai vándorlás során tapasztalt magatartását állítja a gyülekezet elé levelünk írója (Zsid 4,7-14). Felhívja a figyelmünket a vigyázásra, arra, hogy a szívünk gonosz, és hiába minden csoda, szuper élmények, hatalmas szabadítás, a soron következő próbában hamar zúgolódóvá válik. Izráel népe megtapasztalta az Úr szabadítását, gondoskodását, mégis amikor szembe néztek a élelem és a víz hiányával, nem bíztak az Úrban, nem hitték, hogy Ő ezt a problémát is képes megoldani. Hányszor mi ilyen mindennapi dolgokban, a kényelem pillanatnyi hiányában kezdünk zúgolódni. Milyen gyorsan elveszítjük a békességünket, ha elmegy az áram, lefagy a számítógép, nem kapjuk meg időben a fizetésünket.

A szentíró azt kéri, ne keményítsük meg a szívünket, ne forduljunk szembe az Úrral lázadozva, hanem hittel kapaszkodjunk bele. Higgyük, hogy ez csak apró kellemetlenség, amit az Úr el fog távolítani. A keserűség, a harag azt eredményezi, hogy nem halljuk meg, amit az Úr mond. Amikor bosszankodunk, lezárul a szívünk és nem jut el hozzánk Isten megoldása. Mérgelődünk, pedig az Úr, már cselekszik, csak mi nem halljuk, nem látjuk, mert a méreg elhomályosítja látásunkat.

Ma, ha az Ő szavát halljuk, mert nem tudjuk, holnap is hallhatjuk-e? Isten szava kegyelem, és örüljünk, hogy hallhatjuk, olvashatjuk. Vegyük komolyan, legyünk hálásak érte.

A levél írója azt kéri, hogy a tanítványok figyeljenek egymásra és segítsék egymást. Az a feladatunk, hogy segítsünk egymásnak legyőzni a zúgolódást, az elégedetlenséget, és megragadni az Úr kegyelmét. Amíg tart a nap. Isten országában mindig a ma a fontos, mert ez a miénk. Ma ragadjuk meg a kegyelmet, ne halasszuk a döntést holnapra. Érdekes, a pénzszerzést, a jólétet mindig ma akarjuk, a megtérést, az Úrral való élő kapcsolat kialakítását pedig holnapra halasszuk. Pedig ez a legfontosabb, ezért ezt tegyük az első helyre. Mert mi történik, ha még ma elkérik a lelkünket, hogyan megyünk? Ne az Igével való élést, az istentisztelet látogatását, ne az Úr ügyét halasszuk el, hanem ezeket tegyük az első helyre. A csendesség megtartása legyen minden nap az első, a napi feladataink között. Vigyázzunk, ne csak egy két napig szóló felbuzdulás legyen, hanem ragaszkodjunk az Igéhez, az Úrral való közösséghez, bármennyi dolgunk van is. Ha így teszünk, áldást nyerünk, másabb lesz a napunk, az életünk.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.