N
|
em mindenki
tekint hittel az életre, hanem vannak, akik azt hirdetik, hogy minek hinnének, minek
bíznának, amikor nincs is Isten (Zsolt 14,1-7). Ez a gondolkodás nem mai, már
Dávid korában is létezett. Hogy mire alapozzák ezt a véleményüket, nehéz
megmondani, hiszen bizonyítani nem tudják. Senki, aki Isten létét tagadja, nem
képes azt bizonyítani. Talán vannak, akik azt gondolják, a hívők sem képesek
egyértelműen a világ elé tárni Isten létezését. Azonban jó tudnunk, hogy nekünk
nem is kell bizonyítani semmit, mert ez nem a mi dolgunk. Az Úr bizonyítja
mindenki számára létét, hatalmát, szeretetét; ha nyitva van a szívünk, a fülünk
és a szemünk, meg fogjuk tapasztalni Őt. A hívők feladata a bizonyságtétel,
elmondani mindenki számára mindazt, amit átéltünk, amit megtapasztaltunk, amit
Isten számunkra kijelentett.
A zsoltáros nem sokat foglalkozik az Istent tagadó emberekkel, azt mondja
rájuk, hogy bolondok. Azért, mert úgy állítanak valamit, hogy meg sem győződnek
a valóságról. Mert aki őszintén és igazán segítségül hívja az Úr nevét, azt Ő
megszabadítja, annak válaszol. A legtöbbször nem is akarnak meggyőződni
Istenről, mert nem akarnak hinni Benne, és nem akarják életüket akaratához
igazítani. Sok ember azért tagadja Istent, mert tudja, ha elismeri Őt Úrnak,
nem élhet tovább úgy, ahogy eddig élt. Merem-e vállalni az életváltozást?
Merem-e úgy keresni az Urat, hogy kész vagyok magam mögött hagyni eddigi
életem, feladni eddigi tetteim, és igazodni az Igéhez?
Dávid értékelése az emberről Pál korában sem változott, hiába telt el
több száz esztendő, a szívében, életvitelében ugyanaz maradt (Rm 3,10). Sőt, a
Pál óta eltelt idő alatt sem változtunk, mert nem lehet megváltozni. Az embert
sem a kultúra, sem a tudás, sem a nevelés nem képes gyökeresen megváltoztatni.
Egyedül az újjászületés ad megoldást. Olyan jó, hogy mindezek ellenére az Úr keres,
azért jött az Úr Jézus a földre, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.
Én is lehetek ez a megmentett. Csak úgy lehet más az életem, akkor lesz
minőségi változás, ha Ő rám talál, én pedig örömmel követem tovább az úton.
A zsoltáríró tapasztalja az istentagadók támadását, átéli gúnyolódásukat,
de nem adja fel. Ő tovább bízik Istenben, és tudja, hogy az Úr vele van. Mi se
adjuk fel hitünket, bízzunk tovább az Úrban, menjünk utunkon bátran, mert eljön
a szabadulás. Mindig megérkezik az Úr szabadítása. Talán most még nem látni, de
a maga idejében megérkezik. Izráel is hosszú időn át várt a Messiásra, sokan
úgy gondolták, nem is jön, aztán egyszer csak átélték, hogy megérkezett. Az a
feladatunk, hogy mindenkor készen legyünk, és várjuk Őt, hogy ne érjen
meglepetésként megjelenése. Várjuk az Úr beavatkozását, mert Ő a reménytelen
helyzetekben is képes cselekedni. Hányszor láthatjuk az Úr Jézus életében, hogy
reménytelen életű embereket meggyógyított, szabaddá tett, helyreállított.
Az Úr gyermekei is benne élnek egy adott társadalomban, és ott kell
megállni a helyüket, ott kell úgy élniük, hogy az bizonyságtétel legyen (1Pét
2,13-17). Krisztus követői elsősorban nem a környezetet, a társadalmat akarják
megváltoztatni, hanem hirdetik az embert megváltoztató evangéliumot. Az egyház
Isten országát képviseli, de a földi ország törvényeit is tiszteletben tartja.
Amíg egy ország vezetése vagy törvénye nem kívánja meg, hogy Istent
megtagadjuk, azok ránk is érvényesek. A hívő ember addig engedelmeskedik
országa vezetőinek, amíg nem kerül szembe Isten akaratával. Mindig az Ige
alapján kell mérlegre tennünk mindazt, amit elvárnak tőlünk. A legfelsőbb fórum
Isten Igéje.
Péter leírja, mi Isten akarata, amivel bizonyságot tehetünk: a jó
cselekvése. Mi a jó? Mindaz, ami egyezik Isten Igéjével, az Ő akaratával. Azt
akarja, hogy őszintén éljük meg a szabadságunkat, ami azt jelenti, hogy ne
elméleti, hanem gyakorlati legyen a hitünk. Éljük is, amit hiszünk. Mindig úgy, ahogyan az Úr Jézus tette.
Belevitte a társadalomba Isten szeretetét, a megvetettek, a kitaszítottak, a
bűnökben élők számára is hirdette, van visszaút. Meg lehet térni, mert Isten
keresi őket, lehet új életet kezdeni. Amikor Jézus egy beteget meggyógyított,
azt visszaadta a társadalom számára. Abból ismét hasznos tagja lett az adott
közösségnek. A meggyógyult ember tovább már nem jelentett terhet mások számára,
hanem ő vált teherhordóvá. Kézbe vette saját életét, dolgozott, eltartotta családját,
és maga is igyekezett segíteni másoknak. Elmondta, mit tett vele az Úr, és ha
kellett, munkával és adakozással is segítette más emberek újrakezdését. A mai
tanítványok is így tehetnek bizonyságot, meg kell látnunk a mélyben, a bűnben
élőben is Isten alkotását, közvetítenünk kell felé az új élet lehetőségét.
Hirdessük az evangéliumot, és segítsünk abban, hogy akarjanak új, felelős életet
élni. Sok ember úgy van, mint a harmincnyolc éve béna, hogy nem is akar
gyógyulni, szabadulni, újat kezdeni. Azonban az Úr Jézus az akaratunkat is meg
tudja gyógyítani. Engedjük, hogy egész lényünket újjá formálja, hogy akaratunkat
is meggyógyítsa, hogy akarjuk mi is azt, amit az Úr akar.
Jöjj el az élet vizéhez
1. Jöjj el az élet vizéhez, nélküle szomjas a szív,
átok alól szabadulsz itt, hű Urad O, aki hív.
Refr.: Jöjj hát siess, jöjj, vár reád: béke a földön az üdv odaát!
Itt van az élet a forrás, nincs sehol és soha más.
2. Jöjj megújulni e vízben, új lesz a hit, szeretet,
eltűnik itt, ami régi, kezded az új életet.
Refr.: Jöjj hát siess ...
3. Jöjj hát az élet vizéhez, Jézus kínálja neked,
árad az élet belőled, kútfeje lesz a szíved.
Refr.: Jöjj hát siess ...
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése