T
|
egnap láttuk,
hogy a legmélyebb helyzetekből, az emberi nyomorúságokból is van kiút (Jón
3,1-10). Van kiút, mert van Szabadító. Nincs az a probléma, az a rabság, amiből
ne tudna az Úr Jézus Krisztus kiemelni. Azért hangsúlyozom ezt, mert sokat
beszélünk a mai ember problémáiról, rámutatunk a különböző függőségekre, azok
veszélyeire, de keveset beszélünk a megoldásról. Márpedig van megoldás. Jézus
azért jött el a világba, hogy megoldást hozzon. Kora legnyomorultabb, legbetegebb és legmegkötözöttebb emberei számára adott gyógyulást, szabadulást. Olyan
emberen könyörült meg és oldotta le a rabigát, akit az emberek csak megkötözni
és kitaszítani tudtak. Ez a Jézus ma is él, és ma is Szabadító. Vagyis Általa lehetséges ma is szabadulni,
lehetséges új életet kezdeni és abban növekedni. A Szentírás azt üzeni, van
megoldás. Ezt keressük és vállaljuk. Jónás is az Urat hívta segítségül, és
azután elindult azon az úton, amelyen mindjárt mennie kellett volna.
Igen, Jónás tudta, mit kell csinálnia, már első alkalommal is, mert az Úr
megmondta neki. De ő nem akarta azt a feladatot végezni. Nem akart Ninivébe
menni, nem akarta ott hirdetni az Igét. Gyakran nekünk is ez a problémánk. Nem
az a gond, hogy nem tudjuk, mi Isten akarata, hanem az, hogy Isten nem azt akarja,
amit mi. Az a baj, hogy nem azt a
feleletet kapjuk, amit vártunk. És amit válaszként kapunk, azt nem akarjuk
végezni.
Isten különös kegyelme, féltő szeretete, hogy ismét szól. A kezdőpontra
állított próféta ismét megbízatást kap. De nincs könnyítés, a feladat ugyanaz.
Azt kell elvégezni, amiből megbukott. Oda kell menni, ahová nem akart. Azt a
népet kell felkeresni, amelyiket nem szereti. Menni kell a bűnös pogány nép
hazájába, mert Isten a hívő próféta által akarja megmenteni Ninivét. Mert ők is
az Övéi, őket is menteni akarja.
Bizony, gyakran mi akarjuk eldönteni, kinek hirdessük az evangéliumot, kit
mentsen meg az Úr, és kit ne. Pedig minket arra hív el, hogy személyválogatás
nélkül hirdessük az Igét. Megragadó és elgondolkodtató, hogy Istennek a nagyváros
is fontos. Mennyi minden negatívum található bennük, és az Úr nem mond le
róluk.
Jónás végre elindult - én elindultam-e már? Elindultam-e oda, ahová az Úr
küld? Viszi Isten üzenetét. Nem könnyű a dolga, mert nem azt hirdeti, amit
szeretnének hallani az emberek. Azt mondta, bizonyos időn belül elpusztul a város
Isten ítéletében. Ők pedig komolyan vették, amit hallottak, és jól használták fel
a hátralevő időt. Ninive bűnbánatot tartott, ami életváltozással járt együtt.
És ez az igazi megtérés. Nem csupán külső változás, látványos cselekedetek,
hanem az életmód megváltoztatása.
Megemlítem még, hogy a niniveiek hittek Istennek, pedig nem Isten, hanem
egy szolgája, egy gyűlölettől lángoló szolgája szólt. Mert Jónás valóban úgy is
gondolta, ahogy hirdette. Azt várta, hogy elpusztul Ninive. Ő nem úgy hirdette
az Igét, hogy majd annak eredménye lesz, és megtérnek az emberek. Jónás nem
megtérést, új életet, hanem pusztulást várt. Isten ennek ellenére eredményessé
tette az Ige útját. Ők nem Jónásra néztek, hanem a postás mögött meglátták a
feladót. Jó lenne, ha mi is meglátnánk az igehirdető mögött a feladót, az élő
Istent.
Folytatja Pál a köszöntők névsorát (Kol 4,14-18). Mindjárt itt látjuk
Lukácsot, az orvost, aki sok helyre elkísérte az apostolt. És mindazt, amit
látott és hallott, később papírra vetette és ezek által juttatta el sokak
számára az örömhírt. Lukács nemcsak a maga számára gyűjtötte össze a Jézusról
és a misszióról szóló történeteket, hanem a gyülekezetek és a kereső emberek
számára is. Amit összegyűjtött, azt elmondta, és általa sokan jutottak hitre. Mi
adjuk tovább, amit az Úrtól kaptunk. De itt látjuk Démászt is, aki még az
apostol körül van, de majd el fogja őt hagyni a világ kedvéért. Gondoljunk
azokra hittel és imádsággal, akik itt voltak, de ma már nincsenek. Kérjük az
Urat, könyörüljön rajtuk és hozza vissza őket Isten országába.
Az apostol felhívja a kolosséiak figyelmét, hogy ne csak fogadják mások
törődését, hanem ők is figyeljenek oda a Laodiceaiakra. Ne sajátítsák ki Pál
levelét, hanem juttassák el az ő számukra is. De ők is olvassák el a nekik
küldött levelet. Ezzel hangsúlyozza, hogy a teljes Írásra szükségünk van. A
másiknak szóló üzenet nekünk is szólhat.
Az Arkhipposznak szóló üzenet nekünk is szól, ne hanyagoljuk el az Úrtól
kapott szolgálatot. Az legyen a legfontosabb. És mi is emlékezzünk meg a
szenvedő, börtönben lévő igehirdetőkről és testvérekről.
Jézusom, ki árva lelkem
1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál
engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál
a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki
bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem,
Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése