Van kivezető út!

A

z engedetlenség nem old meg semmit, inkább bonyolítja a helyzetet (Jón 2,1-11). Sőt, időben is egyre inkább eltolódik minden, nem jut túl rajta, hanem egyre jobban belebonyolódik. Jónás meg akar halni, ezért a tengerbe dobatja magát. Ám az élet Isten ajándéka, Jónás az Úr elhívott prófétája. A szolgálatot, az elhívást nem lehet a meghalással sem semmissé tenni. Túl egyszerű lenne így; ha igent mondtunk az Úrnak, felelősek vagyunk az életünkért, a ránk bízott feladatért.

A második fejezet az Úrral kezdődik: Ő másképp gondolja, és nem hagyja Jónást meghalni, szembe kell nézni életével, küldetésével. Őszintén meg kell látni saját bűneit. Így egy nagy halat rendel az Úr Jónás számára, az pedig indul és lenyeli a prófétát, így menti meg a haláltól, és egyben zavartalan környezetet biztosít élete átértékelésére. Olyan elgondolkodtató, sőt, humoros is a jelenet: Isten szól, és a nagy hal azonnal engedelmeskedik. Nem menekül el, nem mondja: Uram, elrontom a gyomrom ezzel a prófétával, van más dolgom is. Mi hányszor a prófétához hasonlóan cselekszünk, engedetlenek vagyunk, menekülünk. Példát vehetnénk a természettől, az állatvilágtól.

Jónás a hal gyomrában meglátta, hogy a mélységben is lehet imádkozni, lehet kiáltani. Hamarabb is imádkozhatott volna, de itt végre ezt teszi, mégpedig szívből. Most lénye mélyéből és őszintén fordul Istenhez.

Megrendítő az imádságban, hogy úgy mondja, mintha már szabad lenne. Bizonyos abban, hogy az Úr meghallgatja Őt. Mi is mindig azzal a hittel álljunk az Úr elé, hogy Ő meghallgat, nem fordul el tőlünk. Kiemelted életem a mélységből, mondja. De ezzel nemcsak a tenger mélyére, a hal gyomrára utal, hanem a belső, a lelki válságra is. Mert amikor menekülünk Isten elől, az életünk mélysége. Mélység ez akkor is, ha esetleg épp felfelé ívelünk a társadalomban. Jónás látja a mélységet, és ki akar belőle kerülni. Nem akar a mélyben maradni. Ki akarsz-e kerülni a mélységből, vagy jó ott neked? Isten azt akarja, hogy feljöjj, hogy újrakezdd, azért is küldi a halat.

A hal gyomrában, amikor csüggedéssel birkózik, rádöbben, hogy nem a sötéten látás vezet ki a depresszióból, hanem az Úrra való emlékezés. Nem mindegy, milyen gondolatokat forgatok magamban. Az segít, ha felelevenítem Isten életemben elvégzett munkáját, korábbi szabadítását, és ha a Szentírás bizonyságtételét komolyan veszem. Isten hatalmát az Igében szemlélhetem igazán.

Tehát a hal gyomrában meglátja Jónás, hogy a legnagyobb mélységből, a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. Ez Isten országának üzenete ma: ne keseredj el! Ne add fel, mert van kiút. Isten által mindig van kifelé vezető út, és ez az imádságos, az Igével táplálkozó szív előtt megnyílik. Van kiút, mert az Úré a szabadítás! Van kiút, mert van Szabadító, Aki a leglehetetlenebb élethelyzetben is szabadítást, megoldást kínál a számunkra. A csüggedés helyett forduljunk Hozzá bizalommal, kiáltsunk őszintén.

Ha Pál nem is tud Kolosséba menni, küld munkatársakat, akik beszámolnak az ő helyzetéről is, és akik  átadják Isten üzenetét a számukra (Kol 4,7-13). Thükhikosz az egyik követ, hű szolga és szolgatárs az Úrban. Pál mindig Krisztusban, Jézuson keresztül látja a testvéreket, a munkatársakat, így azután tud pozitív véleményt mondani róluk. Jézus szemével nézve a másikat mi is meglátjuk a jó dolgokat. A másik hírvivő Onézimosz, a szökött rabszolga, aki Kolosséból származik. De figyeljük meg, hogy ebben a levélben nem tudunk meg a múltjáról semmit. Pál nem bélyegzi őt meg, nem teregeti ki a múltját.  Onézimosz, a hű és szeretett testvér. Krisztusban testvér - a testvért látja az apostol, ami volt, az elmúlt, az már nem lényeges, mert meg van bocsátva. Ami pedig meg van bocsátva, az el is van feledve.

A köszöntésben megtaláljuk Márk nevét is, annak a Márknak a nevét, aki visszafordult a missziós útról, majd legközelebb miatta különváltak Barnabással. Lám, Pál le tudja zárni a múltat, mert most már Márk ott van vele. Zárjuk le mi is a múltat, és dicsérjük Urunkat.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.