Az evangélium valóság

D

ávid király életének nyomorúságai és próbái közepette Istent szólítja meg (Zsolt 5,1-6,11). Jó példa ez a mi számunkra is. Bármi történik, megszólíthatjuk az Urat. Kérhetjük, hogy figyeljen beszédünkre. Dávid úgy szólítja meg Istent, mint élete királyát. Tehát őszintén vallja, hogy neki, Izráel királyának is van királya, van az élete fölött valaki, nem ő az utolsó láncszem. Jó tudni, hogy nem vagyunk magunk, van Királyunk, akit bármikor és bármivel felkereshetünk. A zsoltáros Istennel kezdi napját, már reggel beszélget Vele, imádkozik Hozzá. Jó megfigyelni, hogy ez nem sietős áhítat, hanem készül a találkozásra, tehát lényét ráhangolja, mert nem akárki elé áll, hanem a nagy Király elé. Dávid tudta, hogy ő elé sem akárhogy járultak az emberek. Készültek rá, volt félelem is a szívükben. Jó, ha mi is készülünk, ha ráhangoljuk szívünket az Ige olvasására, az üzenet megértésére. Alázattal, imádságos szívvel járuljunk Urunk elé. Aztán Dávid várja is az Urat. Várja, hogy az ő szavára válaszoljon, hogy Ő is jelen legyen. Nem siet, nem kapkod, kivárja az Úr érkezését.

A zsoltáros bűnbánattal járul az Úr elé, tisztában van azzal, hogy ő is vétkezik, de nem tér felette napirendre, hanem bocsánatot kér az Úrtól. Úgy jön, hogy tudja, az Úr könyörületes. Mi is jöhetünk bűnbánattal, jöhetünk azzal a hittel, hogy Urunk irgalmas és könyörületes. Olyan jó, hogy mi már a kegyelem forrásához, az Úr Jézushoz jöhetünk. A kereszt alatt átélhetjük bűneink bocsánatát. Nincs az a bűn, amire ne lenne bocsánat, amit ne törölne el az Úr vére. Még Péter tagadása is bocsánatot nyert.

Nemcsak bűneit hozza Dávid, hanem csüggedt szívét is. Még rajta is erőt vesz a csüggedés, még ő is ellankad, de ezt is az Úr elé viszi, az Úrtól kér gyógyulást. Tudja, hogy a csüggedt szívet egyedül az Úr tudja meggyógyítani. Hányszor erőt vesz rajtunk is a csüggedés, vigyük mi is az Áldott Orvos elé. Nem mindig azonnal tapasztalunk változást, nem jön mindjárt a gyógyulás. Dávid is sóhajtozik és sír. Nem szégyelli könnyeit, de a kitartó imádság nyomán bizonyosság támad a szívében, és tudja, hogy az Úr meghallgatja könyörgését. Mire befejezi imádságát, bizonyosság van a szívében, úgy megy tovább, hogy biztos benne, az Úr meghallgatta őt. Tehát ügye jó kezekben van, az Úr intézkedik, és lesz bűnbocsánat, lesz szabadulás, gyógyulás, megújulás.

Titusz feladata a krétaiakat Isten országa rendjéhez igazítani (Tit 3,1-11). Ez azt jelenti, hogy a társadalmi törvények megtartásával is bizonyságot tesznek hitükről. A keresztyének nem lázadók, hanem Jézus Krisztus tanítványai, Isten országának a képviselői. Isten országában pedig rend van. Ez a rend a tanítványok mindennapi kapcsolataiban nyilvánul meg. Másképp oldják meg dolgaikat, mint addig. Pál elmondja, hogy Isten országában nem a veszekedés, a szidalmazás a megoldás, hanem a kedvesség és a szelídség. Az Úr Jézus is a szelídség megtanulását kérte tanítványaitól. És ezt Tőle tanulhatjuk meg, mert Ő szelíd volt és alázatos szívű.

Az apostol rámutat, hogy korábban ő is, és a többi keresztyén is hasonlóan élt és gondolkodott, mint a krétaiak. Azonban Isten kegyelme megjelent az életükben, és más emberré lettek. Az ember a saját erejéből nem képes megváltozni, mert a bűn és annak nyomán minden gonoszság, minden rossz belénk van kódolva. Azonban Isten meg akar menteni, ezért jött közénk emberszeretete Jézus Krisztusban. Csodálatos hír ez: Isten szereti az embert és meg akarja menteni. Ezért mindent megtett, hiszen saját Fiát adta a keresztre, csakhogy mindez megvalósulhasson.

Nem tetteinkért élhetjük át szeretetét, megmentését, hanem könyörületből. Isten tudja, hogy mi nem menthetjük meg magunkat, de nem akarja, hogy elpusztuljunk, ezért Jézus által lehetőséget ad az üdvösségre. Mindaz, amit Jézus hozott, hit által lehet a miénk. A Szentlélek részeltet bennünket az újjászületés fürdőjében, és ebben a drága fürdőben teljesen megtisztulhat a szívünk. Isten ajándéka az újjászületés, és ez ingyen kegyelemből van - amennyiben látom, hogy szükségem van rá. Az újjászületés nemcsak megújult életet jelent, hanem azt is, hogy Isten örököseivé válunk, az örök élet reménysége lesz a miénk. Nagy vigasztalás ez számunkra, és reményt ad gyász idején is, tudva, hogy aki Krisztusban van, aki átélte Isten kegyelmét, annak örök élete van. Isten gyermekének örök élete van. Ez a reménység túlmutat a földi léten, és átvezet Isten láthatatlan világába. Az örök élet reménysége azt üzeni, hogy aki Jézusé ebben a földi életben, az a halála után is Ővele lesz. Hiszen maga az Úr ígérte, hogy eljön és maga mellé veszi övéit, hogy ahol Ő van, ott legyenek az övéi is.

Pál megerősíti, hogy igaz beszéd ez. Ő komolyan beszél, hiszen régi életét, korábbi karrierjét adta fel, és tette rá egész életét az evangélium hirdetésére. Így hát mindazt, amit ő mond, komolyan lehet venni, ez a valóság. Fogadjuk mi is hittel az apostol bizonyságtételét, és adjuk tovább mások számára is. Az élet próbái közepette Isten Igéje az erőforrás, általa újulunk meg és kapunk reménységet.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.