Fordulj vissza!

E

gy sokak által jól ismert könyvet olvasunk, amely egy Jónás nevű prófétáról szól (Jón 1,1-16). Arról az emberről, akit egy nagy hal bekapott, majd a szárazföldre tett. Vannak, akik ezért nem tartják valós történetnek, pedig nagyon is valóságos. Ha magunkba tekintünk, meglátjuk, hogy Jónás nem csupán az Ószövetség idején, hanem ma is él, nagyon is él, mégpedig bennünk él.

Jónás meghallotta az Úr szavát, de nem azt tette, amit mondott neki Isten, hanem hajóra szállt és ellenkező irányba utazott. Miért? Mert nem tetszett, amit kért tőle az Úr. Nem akart a pogányok közé menni, nem akart számukra lehetőséget adni a megtérésre, úgy vélte, Ninivének pusztulni kell. Ninivével nem akart törődni. Jónás mindig akkor jelenik meg a szívünkben, amikor nem azt akarjuk tenni, amit Isten mond. Segít becsapni a lelkiismeretünket - mert nem arról van szó, hogy Jónás figyelmen kívül hagyja az Úr szavát, vagy nem tesz semmit. Azzal nyugtatja meg magát, hogy azonnal cselekedni kezd, Isten küldi, hát elindul. És itt a probléma, mert ugyan elindul Jónás, de nem oda megy, ahová Isten küldi. Mi is gyakran vagyunk így, ha Isten szól, teszünk valamit, de nem azt, amit kér. Lelkiismeretünk megnyugszik, mert azt mondja, milyen sokat fáradozunk az Úr nevében. De nem sokat kell fáradozni, hanem azt tenni, amit személyesen mondott, amit rám bízott.

Fontos üzenet, hogy az Úr számára fontos a nagy és gonosz város. Ő meg akarja menteni, azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Fontos-e számunkra az a hely, amelyről azt mondjuk, gonosz? Fontosak-e a bűnben élő emberek, és igyekszünk-e megtenni mindent megmentésük érdekében?

Úgy tűnik, jól döntött a próféta, hiszen jól alakulnak a dolgok. Talál hajót, kifizeti az utazás költségeit, tehát minden simán megy. És mégsem jól mennek a dolgok. Miért? Mert a látszat ellenére sem Isten akaratának megvalósításán fáradozik.

Az utazás során derül ki, hogy nincs minden rendben. Isten nem mond le Jónásról, utána megy. A természet erőit is felhasználja megmentése, helyes pályára állítása érdekében.  Nagy örömhír ez, Isten nem mond le rólam sem, utánam jön, keres, és azt akarja, hogy hallgassak szavára.

Jónás tudja, hogy a vihar miatta van, de nem törődik vele. Úgy tesz, mintha neki nem lenne köze ehhez a helyzethez, és aludni megy. Mások életét sodorja veszélybe engedetlenségével. Az engedetlenségnek mindig van következménye. Lelkiismeretét álomba próbálja fojtani Jónás. El akarja hallgattatni az Úr hangját, de nem lehet. Nem lehet elmenekülni az Úr elől. Egyszer elő kell jönni a rejtekhelyről, és jó, ha még a vihar előtt jövünk elő.

A pogány hajósok keresik a vihar okát, szeretnék megtudni, miért történt ez. A sors Jónást hozza ki felelősnek. A hívő ember lapul, nem meri vállalni a felelősséget. Lapulunk vagy őszintén szembenézünk bűneinkkel és problémáinkkal? Mert sem a menekülés, sem az alvás, sem a lapulás nem megoldás. Lépjünk elő és vállaljuk felelősségünket, mert ez már elindulás a megoldás felé.

Jónásnak végül muszáj szembenézni önmagával. Mert bárhogy lapulunk, egyszer szembe kell nézni magunkkal, a kialakult helyzettel. A halogatás sem megoldás.

A vallomás után ő javasolja a hajósoknak, hogy dobják a tengerbe. Tehát gyilkosságra biztatja őket. Az Úr elől azonban a halálba sem lehet menekülni.  A megoldás a visszafordulás lenne. Jónás azonban mindent akar, még meghalni is, csak visszafordulni nem. Milyen nehezen akarunk megtérni, mert a megtérés visszafordulás. Jónásnak azt kellett volna mondania, forduljunk vissza, vigyetek vissza. Vállalom a kár megtérítését, csak vigyetek vissza, mert ez a megoldás. És ez lett volna a bizonyságtétel is. A pogányok számára azt üzente volna, van újrakezdés. Istentől nem kell félni, lehet bocsánatot kérni és újrakezdeni az életet, a szolgálatot.

Jónás jól látta meg, hogy a vihar miatta van, ez már egy nagy lépés, de rosszul folytatta. Nem a helyes megoldást, a visszafordulást választotta. Miért? Mert bár látta, hogy rosszul döntött, látta, hogy bűnös, ennek ellenére még mindig nem akarta azt tenni, amit Isten mondott a számára. Lássuk meg, hogy a vihar miattunk van, de ne meghalni akarjunk, hanem térjünk vissza az Úrhoz. Kezdjük Vele újra.

Az apostol nemcsak a család tagjait és a szolgákat szólítja meg, hanem a munkáltatókat is (Kol 4,1-6).  A Krisztusban lévő embernek megváltozik a munkásaihoz való hozzáállása.  Arra mutat rá Pál, hogy a rabszolga is ember - Jézus tanítványa így éli ezt meg, függetlenül korának véleményétől. Nagy dolog volt az, hogy az emberszámba nem vett, csak eszköznek tartott rabszolga felé igazságos és méltányos a krisztusi ember. Hogyan viszonyulunk az alánk rendeltekhez, a munkásainkhoz, munkatársainkhoz?  A méltányosság azt is jelenti, hogy figyelembe veszem a másik jogait és szükségeit. Nemcsak arra figyelek, nekem miből van hasznom, mi a jó számomra, hanem arra is figyelek, mi a jó a másik számára.

A befejező szakaszban az imádkozás fontosságát hangsúlyozza. Azt kéri, legyenek állhatatosak, azaz kitartóak az imádkozásban. De fontos az éberség is. Miért? Mert az imádság fegyver is a gonosz ellen. Igen, a tanítvány legfontosabb fegyvere az imádság. Mert így mindent megbeszélhet személyesen Urával, Királyával.

Ismét megemlíti a hálaadást.  Lényeges, hogy imáink a hálára épüljenek. Aki hálás, az másképp látja életét, mint általában az emberek. Aki hálás, az nem kesereg, mert mindennek örül, minden kegyelem a számára, és minden helyzetben lát pozitívumot, olyat, amiért hálát lehet adni. Erre a látásra nekünk is szükségünk van.

Meg kell tanulnunk az Ige terjedéséért imádkozni. Kérjük mi is, hogy Isten nyissa meg az Ige ajtaját, hogy minél több helyre, minél több háztartásba eljusson az evangélium. Mert a háztartásokban Isten örömhírére van szükség. Ne hagyjuk ki a kedvező alkalmakat, mármint a bizonyságtételre kedvező alkalmat. Lehet, hogy ára lesz, de használjuk ki. Az sem mindegy, milyen beszéddel teszünk bizonyságot, fontos a tartalom, de a csomagolást se hanyagoljuk el. Az evangélium a világ legjobb áruja, épp ezért nem mindegy, milyen szavakba, milyen előadásformába csomagoljuk.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.