Elég volt

S

zeretem a zsoltárokat olvasni, mert Isten közelsége árad belőlük (Zsolt 18,1-20). Sok zsoltárnak Dávid a szerzője, ahogyan ennek a mai éneknek is. Ráadásul nem íróasztali, nem múzsa szülte versek ezek, hanem az élet küzdelmeiben fakadtak, akkor, amikor a szerző megtapasztalta Isten szabadítását. Saul király elesett a filiszteusokkal vívott csatában, Dávid pedig megszabadult, és megnyílt előtte a trón felé vezető út. Azonban Istennek ez a gyermeke nem magáról énekel, nem hőstetteit emeli ki, nem a saját kiválóságát emlegeti, hanem az Urat dicséri. Dicséretmondás közben látja önmagát is, de nem királyként, erős vitézként, hanem az Úr szolgájaként. Igen, ő csak szolga, Isten az Úr, és mindent egyedül Ő cselekszik. Olyan jó látni, hogy Dávid megmarad szolgának, és egyedül Isten hatalmáról, szabadításáról beszél. Dávidnak nem is kellett semmit tenni ezért, mert anélkül vált szabaddá előtte az út, hogy bármit is tett volna. Az ő közreműködése nélkül tette az Úr szabaddá a pásztor előtt a királyi trónt. Isten egyszerű gyermeke, akit a juhok mellől hívott el az Úr, egyszer csak a trónon találja magát. Isten elhívta, felkente a próféta által, de ezt követően nem tett semmit, hogy megszerezze a hatalmat, csak várt. A várakozás formál, a várakozást majd a beteljesülés követi. Boldog, aki kivárja Isten munkálkodását, és nem maga harcol az előrelépésért.

Dávid megvallja az Úrnak, hogy szereti Őt. Igen, ez az ember nem szégyellte kimondani, hogy szereti Istent, mert aki Istent szereti, az képes jól szeretni embertársát is. Szeretem-e az Urat? Ez lényeges, mert akit szeretünk, az a legfontosabb a számunkra, arra fordítjuk a legtöbb időt, erőt, pénzt. Igazából a tanítványság nem más, mint szeretetkapcsolat. Ezért kérdezi meg a feltámadott Úr Pétertől, hogy szeretsz-e engem. Mert nem elég csak elfordulni a bűntől, nem elég megtagadni a múltat, a helyére kell valami más. Ez a más az Úr iránti szeretet. Ezt akarja Jézus - szeretetből és ne félelemből kövessük, ne azért, mert nincs más, nincs jobb megoldás, hanem azért, mert megszerettem. Megszerettem azt az Urat, Aki előbb szeretett engem, már akkor, amikor nem voltam szeretetreméltó, amikor a bűn mocsarában fetrengtem, és minden veszni látszott, de Ő mellém lépett és kiemelt. Ezt követően megtisztította szennyes ruhámat. Amióta tudom, hogy ez a tisztítószer az Ő vére, még jobban szeretem.

Azt is elmondja, kicsoda számára Isten. Erősség, kőszikla, szabadító - de jó, ha mi is így látjuk Urunkat. Dávid szinte énekli, az Úr csodásan működik, mert ő valóban ezt tapasztalta. Mi is megtapasztalhatjuk, hogy Isten erősség, Akiben bízhatunk, Akinek a számára nincs megoldhatatlan feladat. Olyan erős Isten Ő, Aki a sír szájáról is elhengeríti a követ, és a halálból életre hívja a Fiút. A legnagyobb győzelem a halál feletti diadal. A bűnt és a halált a legnagyobb tudósok, a legmodernebb technika sem győzi le, csak egyedül az Úr, és mindazok, aki hittel segítségül hívják az Úr nevét. Mert számunkra is Ő ad diadalt a bűnnel, a gonosszal szemben. És aki hiszi, hogy Jézus feltámadott és él, az majd maga is átélheti a feltámadást és az örök életet.

Ebből a zsoltárból megláthatjuk, hogy aki az Úrban bízik, az a legnagyobb fenyegetés idején is élhet félelem nélkül. Ahogyan Dávid is tette, hiszen tudta, hogy az Úr meg fogja szabadítani, elhozza a győzelem óráját, elhozza a szabadságot. Isten gyermekei  ma is élhetnek félelem nélkül, akkor is, ha gyakran megtapasztalják ennek a világnak fenyegetéseit, hiszen a világ ma is ellene van Isten gyermekeinek. Azonban ne a világra, hanem az Úrra nézzünk, és várjuk ki hittel a szabadulás óráját. Dávid a szabadulás után úgy látja, Isten tágas térre vitte. Tehát Isten gyermekének lenni nem lemondást, nem beszorítottságot, hanem szabadságot, a lehetőségek tárházát jelenti. A hívő ember előtt kitárul Isten országa, megláthatja annak szélességét, mélységét, határtalanságát.

Fontos szem előtt tartani, hogy az Úr Jézus is emberi testben élt, megtapasztalta a szenvedést is, ezért megért és tud segíteni (1Pét 4,1-6). A szenvedés a tanítványokat is elkíséri; ne meneküljünk mindig a szenvedéstől, mert van, amikor a szabaduláshoz, az új élethez szenvedésen keresztül vezet az út. Vállalnunk kell a szenvedést, mert nélküle gyakran nincs szabadulás. Viszont az Úr ad erőt a szenvedések, a gyötrelmek leküzdésére. Az emberi kívánságoktól való szabadulás is gyakran szenvedéssel jár, de aki az Úrban vállalja, szabaddá válhat. A szabad élet kiteljesedik, és már Krisztus fegyelme és irányítása alatt él. Az igazi szabadság az Úr Jézus Krisztusban lesz a miénk.

Az Úr Igéjét olvasva, Előtte állva egyszer határozottan ki kell mondani: elég volt, ez így nem mehet tovább. Erre a határozottságra szükségünk van, mert ha őszinték vagyunk, meglátjuk, hogy sok minden jelen van az életünkben mindabból, amit az apostol a pogányokról ír. A felsorolás sajnos a mai ember, gyakran az egyház életét is jellemzi - hányszor csak a mulatságok, az eszem-iszom, sőt, még a részegség is jellemzi alkalmainkat. Ezt meglátva ki kell mondani, elég volt, ez így nem mehet tovább, mert nem erre vagyunk elhíva. A pogány vágyakra, istentelen akaratra is ki kell mondani a nemet. Azonban erre csak az képes, aki Jézus lényébe tekintve megundorodik ettől az élettől, a világtól, a bűntől és eddigi önmagától. Aki így tekint Jézus lényébe, az átéli, hogy valóban elég volt, ahogyan eddig élt, és Jézussal elkezd egy új életet. Urunk belülről akar minőségi változást végbevinni bennünk. A Krisztusban való élet ajzószerek nélkül kínál örömöt, felszabadultságot, jó kedvet, és általa örülni fogunk az igazi, az Isten szerinti életnek.

Az Úr csodásan működik

1. Az Úr csodásan működik,

De útja rejtve van;

Tenger takarja lábnyomát,

Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben,

Formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl,

Mi most még rejtve itt.

2. Bölcs terveit megérleli,

Rügyet fakaszt az ág.

S bár mit sem ígér bimbaja,

Pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn boncolja őt,

Annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr

Megfejti önmagát.

3. Ne félj tehát, kicsiny csapat,

Ha rád felleg borul,

Kegyelmet rejt, s belőle majd

Áldás esője hull!

Bízzál az Úrban, rólad Ő

Meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt

Szent arca rejtezik!

Isten áldásával.