Az Úré a szabadítás

A

 mai zsoltár történelmi hátterét ismerjük: Absolon fellázadt apja ellen, és el akarta foglalni a trónt (Zsolt 3,1-9). Dávid menekülni kényszerült. Saját családjában él meg nehéz pillanatokat az Isten szíve szerint való király. Tehát a hívő embert sem kerülik el a problémák, sőt, van olyan, amikor egy korábbi rossz döntésnek, bűnnek a következményei okozzák a szenvedést. Figyeljünk most a hívő ember reakciójára. Dávid menekül ugyan a fia elől, tehát elhagyja Jeruzsálemet, de közben az Úr felé fordul. Dávid nagyságát pont az adja, hogy minden élethelyzetben az Urat keresi, Őhozzá fordul, Előtte tárja fel a szívét. És ez számunkra is lehetséges. Bárhol és bármikor forduljunk az Úrhoz! Tárjuk fel előtte szívünket, mondjuk el Neki őszintén gondolatainkat. Ne magunkban keseregjünk, hanem mindent osszunk meg Vele. Ha magunkba zárjuk gondjainkat, azok mindig újabbakat gyártanak, és egyre sötétebben fogunk látni. Pedig pont az a csodálatos, hogy a hívő embernek még a sötétségben is van világossága.

Dávidnak azt sugallja környezete, hogy adja fel, mert nincs számára segítség, reménytelen a helyzete. A gonosz, az ördög mindig azt suttogja, nincs segítség. Az ellenség azt akarja, hogy elkeseredve feladjuk hitünket, az Úrban való bizalmunkat, de nem kötelező megtenni számára ezt a szívességet. Ne az ördögre hallgassunk, mert rossz tanácsadó, hanem figyeljünk Isten idős emberére, nézzük meg, hogyan kezeli a problémát és mit tesz ebben a helyzetben.

Először is kiteszi, hogy „Szela.” Vagyis szünetet tart. Mert nem lehet mindig azonnal dönteni, hanem szünetet kell tartani, meg kell állni, végiggondolni a lehetőségeket. Ma az a probléma, hogy nem állunk meg, nincs szünet az életünkben. A szünet lehet reggeli csendesség vagy bármikor néhány perc a nap folyamán, amikor elcsendesedünk, elmondunk egy fohászt vagy elolvasunk néhány bibliai verset, esetleg felidézzük a korábban olvasottakat vagy a régebbről megtanult aranymondást. Ilyen szünet az istentiszteletek ideje is; amikor a harang megszólal, azt üzeni, állj meg, csendesedj el. Mit teszünk? Hallgatunk rá, vagy már a harang hangja is bosszant, mert megzavarja álmunkat? Lehet így is, lehet megállni is, és ha így teszünk, másképp fogjuk látni az életünket, már nem lesz olyan sötét a kép, mert az Igén keresztül beragyog a fény az ablakon.

Ebben a reménytelen helyzetben Dávid nem csügged el, mert hiszi és tudja, hogy az Úr a pajzsa, az Ő védelméhez folyamodhat. Olyan jó, ha tudjuk, az Úrhoz bármikor mehetünk, Ő a pajzs, ami védelmet nyújt az ellenség nyílzápora idején. Ő maga fogja fel a halálos nyilakat, amint a kereszten Ő halt meg személyesen bűneimért. Mindig mindenen ragyogjon át Isten irántam való nagy szeretete. Dávid nem csupán az Úrhoz menekül, hanem kiált is Hozzá, tehát segítséget kér. Elmondja a problémát, és Tőle kér segítséget. Ez is fontos, nem elég csak elmondani a bajainkat, hanem kérjük az Úr segítségét, majd várjuk is ki azt. Engedjük, hogy a maga idejében és módján segítsen rajtunk, mert Neki mindig van megoldása. Bárcsak hinnénk is ezt! Bárcsak mindig ki is várnánk ezt a megoldást, és ne magunk kezdenénk megsegíteni magunkat. Dávid meg van bizonyosodva arról, hogy az Úr meghallgatja őt. Legyen ez a bizonyosság a szívemben: az én mennyei Atyám meghallgat engem, nem hiába fordulok Hozzá.

Az Úrral való beszélgetés után ismét szünet jön, és ez a nagy király a szünetet arra használja fel, hogy pihenjen. Rábízta az Úrra dolgait, és most lefekszik. Hát mit is csinálna - elmondta Istennek, ami benne volt, tehát jó kezekben vannak dolgai, ő nem tehet mást, mint pihenve vár. Aki az Úr kezébe teszi életét, minden gondjától felszabadul, az tud nyugodtan aludni, mert minden probléma az Úr kezében van. Bízd rá Istenre dolgaid, majd pihenj, vagyis ne gyötrődj tovább, engedd el, és csináld a többi dolgot, de amit az Úrra bíztál, hagyd is Nála.

Külsőleg nem változott semmi, a király menekülésben van, de megváltozott belülről, elmúlt a feszültség, megkönnyebbült a szíve, az idegrendszere, megszűnt a szíve körüli nyomás, eltűnt a félelem. Ez a belső változás lehet a miénk is, ha ilyen hittel bízunk mindent az Úrra. Ez az imádság egy diadalmas vallomással végződik: „Az Úré a szabadítás.” Legyen mai napunk vezérigéje ez a kijelentés. Véssük szívünkbe, és bármiben elakadnánk, hívjuk a gyorssegélyt, a szám: Zsoltárok 3,9 - az Úré a szabadítás. Ne feledjük ezt, és akkor nem fognak gyötörni negatív gondolatok, sőt, ha jelentkeznének, azonnal hívjuk a fenti számot, és megtapasztaljuk a könnyebbséget, a kivilágosodást.

Bizony, elgondolkodtató, sőt, bűnbánatra indító, amit Pál mond Titusznak (Tit 2,6-10). Azt mondja: mindenben te magadat állítsd mintaképül. Egy fiatal hívő lehet mintakép. Miért, mert benne él az igazi, eredeti minta, Jézus. Csak úgy lehetünk minták, ha Ő bennünk él. De minták vagyunk-e? Jó minták? Mást látnak-e tőlünk a nem hívők, mint amivel a világban találkoznak? Látják-e Krisztust rajtunk keresztül? Bizony, bűnbánattal kell megvallani, hogy nem mindig Őt látják, nem mindig jó példa az életem.

Azonban ezen lehet segíteni, és kell is, mert az a cél, hogy minta legyen az életünk, nemcsak az elméletben, nem csak abban, hogy járunk istentiszteletre, hanem az életvitelünkben is. Hiszen az apostol nagyon konkrét helyzetekre utal, amelyek bizonyságtételek lehetnek. Például ha a fiatal hívők mértékletesek maradnak, vagyis semmi nem győzi le őket, semminek nem válnak rabjává, hanem mindenben a Szentlélek vezeti őket. Az Úrban lehet mértékletes minden tanítvány. Jó példa lehet, ha a hívő szolgák a legnehezebb, vagy számukra kellemetlen munkát is alázattal végzik, úgy, mint akik Jézusnak szolgálnak. Az tűnik ki, hogy abban az időben a szolgák életéhez hozzátartozott a lopás, így próbálták könnyebbé tenni mindennapjaikat, vagy elérni szabadságukat. Pál határozottan kéri, hogy ne lopjanak, mert az Úr gondoskodik róluk. Bizonyságtételük akkor lesz hatékony, ha gazdáik látják a változást, észreveszik, hogy ők már mások, már nem lopnak. Isten Igéje az élet minden területét áthatja.

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden jókkal:

2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékességünk.

3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.

4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.

5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

      Isten áldásával.