Megújító Zsoltárok

I

smét a Zsoltárok csodálatos, lelket megörvendeztető és megújító világába lépünk be (Zsolt 1,1-6). Itt megláthatjuk az imádkozás fontosságát, felfedezhetjük mindazt az áldást, amit az ima hoz az életünkbe. A zsoltárok maguk is imádságok. Ráadásul ezek nem az íróasztal mellett, hanem a mindennapi élet valóságában születtek. A zsoltáros a maga mindenkori élethelyzetében Istent keresi, Hozzá menekül, Tőle kér útmutatást, vagy várja a gyógyulást, a szabadulást. A zsoltárok hozzánk hasonló emberek megtapasztalásait tartalmazzák, akik az Úr elé álltak, sokszor szinte könnyek közt tusakodva, de megtapasztalták Isten jelenlétét, segítségét.

Jó olvasni, imádságos csöndben átgondolni ezeket az írásokat, mert segítik az életünket. Gyakran ugyanazokat a gondolatokat fogalmazzák meg, amik minket is foglalkoztatnak, azok a problémák gyötrik őket is, amikkel épp mi küzdünk. Így azután ezekben az imádságokban kimondva látjuk azt, amit mi is meg akarunk fogalmazni, de talán eddig még nem sikerült. A zsoltárok olvasása közben átélhetjük, hogy megtisztul a szívünk, mert az Ige folyója keresztüláramlik bennünk, és kimossa a csüggedtséget, elviszi az aggódást és a félelmet. Felszabadulunk és szívünk örömmel lesz tele, dicsőítjük Urunkat, mert a rendszeres zsoltárolvasás Hozzá visz közel.

Az első zsoltár elmondja számunkra a boldog élet, a boldog ember titkát. Ezt a folyóvíz mellé ültetett fához hasonlítja: a fa akkor lesz életerős és terem gyümölcsöt, ha állandó összeköttetésben állnak a gyökerei a táplálékot biztosító vízzel. A fa a vízből nyeri táplálékát, mindazokat az anyagokat, amelyek a gyümölcsterméshez szükségesek.

A mi számunkra Isten Igéje kínálja a tápanyagokkal gazdag forrásvizet, ami nem más, mint Isten Igéje, Jézus Krisztus. Az Igébe eresztve lényünk gyökereit jó táplálékot vehetünk fel, így gyümölcstermővé válik az életünk. A rendszeres igeolvasás, az állandó kapcsolat Isten országával hozza el számunkra a boldog életet. Tehát a boldogság nem a külső körülmények függvénye, hanem az Istennel való kapcsolat eredménye. Akinek Isten országába kapaszkodik a szíve, az boldog, mert az Úrhoz tartozni, Vele együtt lenni a boldogság.

A rendszeres Bibliaolvasás által tapasztalhatjuk meg ezt a boldogságot. Átéljük, hogy kiegyensúlyozottak leszünk, nem kapkodunk, nem a világ sodrása ragad magával, hanem az Úr vezet. Akit vezet az Úr, arról gondoskodik is. A zsoltáros azt javasolja, hogy az Úr törvényében gyönyörködjünk éjjel és nappal. Tehát nem csak a Vezérfonal szerinti szakasz a lényeges, hanem ezen kívül minél többet olvassunk az Igéből, sőt, gondolkozzunk is rajta. Fontos, hogy ne csak elolvassuk, hanem egész nap újra és újra idézzük fel, mit olvastunk. Akkor fog az Ige jobban bennünk maradni, ha az elolvasás után nem megyünk mindjárt tovább, hanem a magunk számára megpróbáljuk megfogalmazni azt, amit olvastunk. Jó megkérdezni magunktól: mit is olvastam? Mi is van ebben a részben? Ha nem tudom elmondani, olvassam el még egyszer, és azután újra próbálkozzam az összefoglalással. Ha ebben gyakoroljuk magunkat, növekszünk igeismeretben, és mélyül a hitünk is. Így valóban táplálékká válik Isten szava, lényünkbe jut és erősít.

Az Igére építő, az által tájékozódó ember élete eredményesebbé válik. Nem tesz meg fölösleges köröket, hanem az Ige fényében tud jó döntéseket hozni. Ne feledjük, hogy nem csak Isten országa vesz körül bennünket, hanem a világ is. A világnak is megvannak a maga tanácsadói, de azokra lehet nemet mondani. Minden véleményt, tanácsot vigyünk Isten országába, állítsuk Urunk elé, és az Ő lényének fényében meg fogjuk látni, mi a helyes. Az Ige az a zsinórmérték, amiben bízhatunk, amihez ha odamérjük a lehetőségeket, nem fogunk eltévedni, mert Isten szava életre vezet.

Megtudjuk Pál leveléből, hogy Titusz Krétán van (Tit 1,5-9). Maga az apostol hagyta ott, amikor neki tovább kellett mennie. Titusz feladata volt, hogy mindazokat a dolgokat rendezze el, amiket addig nem sikerült megoldani. Tehát vannak elintézetlen ügyek, van, amit nem sikerül azonnal megoldani, de vissza lehet rá térni, és Krisztusban mindenre van megoldás. Titusznak ezeket a megoldásokat kell megtalálnia. Ne mondjuk semmire, hogy nem lehet megoldani, hanem fogjunk neki újból. Most próbáljuk meg az Úr segítségével. Figyeljünk az Igére, engedjük, hogy Urunk vezessen.

Talán valamit abbahagytunk, amivel az Úr megbízott, vagy amire szükségünk van munkánk jobb végzéséhez, úgy gondoltuk, mi már annak nem tudunk megfelelni, és végleg befejeztük. Most, ha az Úr indít, kezdjünk hozzá újra. Kezdjük el másként, mégpedig Jézussal. Ő maga mondja, hogy vegyük fel az Ő igáját, ez pedig azt jelenti, álljunk be mellé a járomba, és menjünk Vele együtt. Ahol Ő jelen van, ott megoldódnak a problémák, ott tovább tudunk lépni.

Nem könnyű feladatot kapott ez a fiatal tanítvány, presbitereket kellett állítani egy fiatal gyülekezetben. Ott, ahol még nem sok ember állt rendelkezésére. És lám, nem az a szempont, hogy mindegy, kit választunk, csak legyen valaki. Komoly kritériumok vannak, és ezek elsősorban az életvitelre vonatkoznak. Nézzünk bele a tükörbe és kérdezzük meg őszintén, én megfelelek-e ezeknek? Nagyon lényeges, hogy akkor tudok így élni, akkor leszek fegyelmezett, önmegtartóztató, mértékletes, ha az Igéhez igazítom magam. Mind a presbiter, a püspök és a gyülekezet tagja Isten Igéjére építve maradhat meg a keskeny úton, és válhat az élete világító testté.

Aki nem jár hitlenek tanácsán

1. Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök útán, A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonynyal.

2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.

3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák, Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.

4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert Istennek nem kell az ő dolguk.

Isten áldásával.