Énekelj az Úrnak!

A

 mai zsoltár fölé oda van írva, a karmesternek: húros hangszerre (Zsolt 4,1-9). Ezt azt jelenti, hogy ezeket az imádságokat hangszerelték és énekelték. Ez húros hangszerrel volt kísérve. Dávidról tudjuk, hogy hárfán játszott, így kísérte saját énekeit. Tehát a zene megnyugtató hatását felismerték és alkalmazták. Az Istent dicsérő ének és zene megnyugtatja az idegrendszert, a lelket. Mi is élhetünk ezzel a lehetőséggel. Sok szép és tartalmas éneket ismerünk, ezeket akár magunkban is dúdolhatjuk, és így távol tarthatjuk a lehúzó gondolatokat, igei üzenetekkel töltődhetünk fel és az indulataink is csillapodnak. Azért, hogy felszabadultak, kiegyensúlyozottak legyünk, nekünk is tennünk kell, és ez nem igényel sok időt, erőt és kiadást sem. Bármikor lehet énekelni vagy elmondani az ének szövegét. Dávid rendszeresen gyakorolta ezt, akkor is, amikor még juhait legeltette, és akkor is, amikor megváltozott az élete, és már Izráel uralkodójaként végezte munkáját. Énekeljünk mi is az Úrnak, dicsérjük szent Nevét, mert jó, mert csodálatos és Ő a Szabadító. Annyi mindenért hálát adhatunk, csak gyakorolni kell benne magunkat. Lássuk meg mindazt, amit megköszönhetünk, fedezzük fel az élet, a környezet, az Ige szépségeit és gazdagságát. Ha ezt tudatosan tesszük, egyre több hála lesz a szívünkben, akkor meglátjuk Isten országának az áldásait is. Ha ezt látjuk, igazán örülni fog a szívünk. Nagy kegyelem, hogy Isten országába tartozhatunk, már most, ebben a világban.

A nagy király első mozdulata az Istenhez való fordulás, tegyük ezt mi is, ezen a reggelen is. Legyen az az első, hogy Uramat szólítom, Rá tekintek, Őt köszöntöm. Nagy öröm, hogy az Úr Jézusnak köszönhetek "Jó reggelt!"-et, minden reggel - de köszöntöm-e Őt? Odaállok-e színe elé? Dávid nemcsak köszönti az Urat, hanem kiált is. Vagyis Tőle vár segítséget. A király is átélte, amikor ellene fordultak, támadták és gyalázták, mindezt azonban Istennel osztja meg, Tőle vár szabadítást. Jó, ha nem az emberekre tekintünk, az ellenségekre sem, hanem egyedül az Úrra. Dávid bizonyos abban, hogy az Úr meghallgatja Őt. Vagyis Isten nem mások véleményére hallgat, hanem mindig meghallgatja azt, amit mi mondunk, és mindig igazságosan dönt. Az igazsága a kegyelem, amelyet Jézusban kínál számunkra. Mert az Úr Jézus elhordozta büntetésünket, és így mi felszabadulhatunk.

A zsoltáros tanácsot is ad a számunkra. Ő is tudja, bizony a harag gyakran felüti fejét szívünkben, de lehet ellene harcolni. Ha már belépett a szívembe, rajtam áll, mit kezdek vele, hagyom, hogy leborítson és gyűlöletté váljon, vagy szembeszállok vele, és nem engedem elburjánozni. Hogyan tehetek ellene? Dávid szerint úgy, hogy beszélünk a szívünkkel. Hogyan? Mielőtt elaludnánk, tárjuk fel szívünket, indulatainkat az Úr előtt. Mondjuk el őszintén mindazt, ami a szívünkben van, ami felbosszantott. Mondjuk el, hogy nem bírtunk nyugodtak maradni. Ezt követően gondolkodjunk az Igén. Olvassunk a Bibliából, vagy emlékezzünk korábban olvasott Igékre, mondjuk el többször és engedjük át a szívünkön. Isten szava lecsillapít. Forduljunk az Úrhoz, mielőtt cselekednénk, ezt is jelenti, amit Dávid mond. Ne engedjük, hogy a negatív gondolatok, az indulat cselekedjen, hanem előbb forduljunk az Igéhez.

Dávid megvallja, számára mindennél többet jelent az Úr, a Vele való jó kapcsolat, mert ebből békesség származik. A biztonságot az Úr adja, nem a vagyon, nem a politika, hanem egyedül az Úrhoz való tartozásból árad.

Milyen jó is olvasni Pál szavait: Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek (Tit 2,11-15). Tehát itt a kegyelem, elérhető, csak ki kell nyújtani érte a kezünket. Az is örvendeztető, hogy mindenki számára megjelent. Az Úr senkit nem zár el előle. Nincs az a mélység, az a bűn vagy társadalmi helyzet, ami elválaszthatna Urunktól, mert a kereszt által áthidalja a távolságot. Nekem csak rá kell lépni a keresztre, és elindulni Felé.

A kegyelem, amikor belép az életünkbe, formál, újjá alakít és új életformába vezet. A kegyelem új értéket jelenít meg, segít különbséget tenni és elutasítani a világi kívánságokat. A kegyelem nem hagy magamra, hanem vezet, hogy tudjak mértékletesen élni. Tehát nem von el mindentől, hanem megtanít jól bánni a dolgokkal. Erre szükségünk is van, és Isten kegyelme, a Szentlélek ereje által élhetünk mértékletes és istenfélő életet.

Pál a mindennapi élet harcai közt él, mert kegyesen élni harcot is jelent, az Úr várására irányítja a figyelmet. Soha ne feledjük, hogy az Úr vissza fog jönni. Ez segít abban, hogy ne rögzüljünk ehhez a világhoz, hanem úgy éljünk, hogy várunk az Úrra.

Az Úrra való várakozás megerősít a problémákkal szemben. Mert tudom, hogy az értem meghalt Urat várom. Azt az Urat, aki önmagát adta oda értem a kereszten. Ez megrendít, hiszen nem magától értetődő, hogy valaki kész értem meghalni.

Pál utolsó mondata elgondolkodtató: senki téged meg ne vessen. Mennyire látja, hogy gyakran nemcsak Titusz, hanem mi is kishitűek vagyunk, leértékeljük magunkat. Pál azt kéri, ne figyeljünk másokra, csak egyedül az Úrra. Ne engedjünk a kisebbrendűségi érzéseknek.

A tegnap terhe már a tegnapé

A tegnap terhe már a tegnapé,

A holnap árnya még a holnapé.

Minden új reggelen örök útitársam köszönthetem:

Jó reggelt, Uram, Jézus, jó reggelt öröm,

Jó reggelt békesség, jó reggelt kegyelem!

Jó reggelt, Uram, Jézus, jó reggelt öröm,

Jó reggelt békesség, jó reggelt kegyelem!

Isten áldásával.