Az Úr elég

Á

ldott legyen az Úr, hogy ezen a reggelen is szabad elé járulni (Zsolt 17,1-15). Csodálatos az, hogy Jézus nevében Istenhez fordulhatunk. Olyan jó, hogy bármi ér, bármin megyünk keresztül, az Úr biztos pont, azzal a bizonyossággal mehetünk Hozzá, hogy Ő figyel ránk és meghallgat. Nagyszerű üzenet ez, hiszen ma hányszor átéljük, hogy nincs, aki figyeljen ránk, nincs, aki meghallgasson. Mindenki rohan, nincs idő egymásra, mindenki önmagával van elfoglalva, a másik élete, problémái már nem is érdeklik, azonban nem kell elkeseredni, mert az Urat érdekli az életünk. Ő kész időt szakítani ránk és meghallgatni.

Benne van ebben az imádságban az is, hogy Dávid nem foglalkozik mások elítélő véleményével, mert tisztában van azzal, hogy Isten előtt nincs rejtve az élete. Isten megvizsgálja Dávidot, sőt, van, amikor ő maga kéri a szívvizsgálatot. Bizony, szükségünk is van rá. Ma mindenféle orvosi szűrésekre, ellenőrzésekre elmegyünk, de odamegyünk-e Urunk elé, hogy vizsgálja meg a szívünket, és tisztítsa meg minden salaktól? Mert lehet megtisztulni, az Úr szabadító munkája által, kiontott vére által megtisztulhat a szívünk, az életünk.

A zsoltárosnak ez a mondata megszólított: „Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelek”. Bizony, sok rosszat tettek Dávid ellen, és ő nem erre, hanem Isten Igéjére figyel. Arra figyel, mit is mond az Úr, mit is kér tőle ebben a helyzetben. És tudjuk, hogy amikor az emberek azt javasolták neki, hogy ölje meg Sault, ő nem fogadta meg a tanácsot, hanem az Úr szavára figyelt és hallgatott. Dávid nem a környezetéhez, hanem az Úr szavához igazodott. Ez a mi utunk is, ne a bosszúállás, a visszafizetés vezessen, hanem az Úr indulata, Aki megbocsátott az Őt megtagadó Péternek és a megfeszítését megszavazó és végrehajtó embereknek is. Krisztus megbocsátó indulata vezessen minket is.

Támadások idején is az Úrhoz menekül, szinte Hozzá bújik a zsoltáros. Jó, hogy az Úr felé mindig szabad az út, az Ő menedékháza mindig nyitva, így ott elrejtőzhetünk, feltöltődhetünk és megújulhatunk. Úgy látja Dávid magát, hogy ő Isten szeme fénye. Igen, a hívő emberek, Krisztus tanítványai az Ő szeme fényei, ezért megőrzi őket.

Dávidnak sem volt könnyű az élete, és nem könnyű senkinek sem, de nem maga próbálja könnyebbé tenni, hanem vár Isten szabadítására. Ki kell várni az Úr szabadítását. A problémákat, az ellenségeket Istenre bízza a szoltáríró, ő pedig közben az Úr orcáját szemléli. Isten arcának látása megelégíti Dávidot, számára elég, mindennél többet jelent az Úrral való kapcsolat. Elég-e számomra az Úr? Megelégít-e, ha szemlélhetem, megelégít-e a közelsége, szeretete, vagy másra vágyom? Dávid nem a világ megbecsülésére vágyott, hanem megelégedett, ha gyönyörködhetett az Úrban. Elégítse meg szívünket a kegyelem, az Úrral való áldott közösség. Ha többre vágyom, akkor az legyen az Ő orcájának, lényének még mélyebb megismerése.

Az újszövetségi Igénk elmélyíti mindazt, ami már Dávidban is megfogalmazódott: a visszafizetés helyett az áldásmondásra teszi a hangsúlyt (1Pét 3,8-22). Isten gyermekei azért vannak ebben a világban, hogy Isten országa másságát megjelenítsék - ez az ország nem a bosszúra, hanem Isten szeretetére, megbocsátó kegyelmére épül. Isten gyermekei békességet kereső és munkáló emberek. Igen, ezt kell felmutatnunk, megjelenítenünk.

Azonban a Krisztus útja szenvedéssel jár, s amikor ezt megtapasztaljuk, ne lepődjünk meg, sőt, Péter azt írja: boldogok vagytok, ha szenvedtek az igazságért. Ne ijedjünk meg tehát és ne nyugtalankodjunk. De vajon boldog vagyok-e, amikor szenvedést kell elhordoznom az én Uramért?

Azután pedig lássuk meg, hogy Urunk is szenvedett értünk, ez adhat erőt számunkra is a szenvedés elhordozására. Az Úr Jézus azért adatott a halálra, hogy mi élhessünk általa. Az Úr mindenkinek megadja a lehetőséget, az engedetlenek számára is, hogy meghallják az evangéliumot. Mindenkinek meg kell hallania: eljött a Szabadító. Ám Noé idejében is kevesen voltak, akik komolyan vették a szabadításról szóló hírt. Miért nem vették komolyan? Mert úgy látták, nincs veszély, így nincs szükségük szabadításra sem. Látom-e a veszélyt, a bűn hálóját? Felismerem-e, hogy csak az Úr szabadíthat ki belőle? Az az Úr, Aki ma is él, mert feltámadt és az Atya jobbján van.

Mélyen meghajlok ím színed előtt

1.

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe' mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.