Hozzáállás

A

 fogságból hazatért nép a prófétai szó nyomán hozzálát a templom rendbehozatalához. Komolyan vették Isten üzenetét, és ebből bűnbánat, majd engedelmesség származott. Megrendültek szívükben, amiért először a saját dolgaikat végezték, és nem Isten ügyét, nem a templom javítását. Engedjük, hogy a mi szívünkben is így munkálkodjon az Ige. Vegyük komolyan, amikor megszólít az Úr, és tartsunk bűnbánatot. Azonban a bűnbánat akkor válik hasznossá, ha azután engedelmesség követi. Mert Isten azért szól, hogy tettekre serkentsen, hogy rádöbbentsen, rossz sorrendet követtünk eddig és változtassunk ezen. Történik-e változtatás az Igét olvasva? Bizony, nem mindig látszik az Ige változtatást eszközlő hatása az életünkben. Halljuk az Úr szavát, de továbbra is marad minden a régiben. Pedig az engedelmes élet számára áldást ígér az Úr.

A templom javítását végzőket is azonnal bátorítja, erősíti, kitartó munkára ösztönzi. Jelenlétéről biztosítja népét az Úr, és ez mindennél többet jelent. Ha az Úr jelen van, mindennél többet ér. Ez ad bátorságot az építőknek, hiszen nem egyedül vannak, hanem velük van az Úr. Azt pedig tudták atyáik bizonyságtételéből, micsoda súlya van Isten jelenlétének.

Azt is kijelentette az Úr számukra, hogy nem kell keseregni, nem kell szégyenkezni, mert lehet, hogy az eredeti épület szebb volt, mint amilyenné most tudják tenni, de az Úr dicsőbbé teszi munkájuk eredményét. Mi tudjuk, hogy az Úr Jézus ebbe a templomba jött el, itt tanított és kínálta fel az élő vizet azoknak, akik szomjaznak rá és hisznek Őbenne. Ez kínálat most is tart. Éljünk a lehetőséggel és merítsünk belőle, hogy felüdüljön az életünk általa.

Ne féljetek! - ezt üzeni az Úr. Szükségünk van erre a bátorításra, mert mindig akkor félünk, amikor Isten országa érdekében munkálkodunk. A félelem akkor ver gyökeret bennünk, amikor az Úr megbíz valamilyen feladattal. Félünk, mert féltjük magunkat, a megszokott kényelmünket, és nem akarunk az Úr nevéért szenvedést elviselni. Pedig az Úr mindent vállalt értünk, szenvedés volt egész földi élete, mi pedig azonnal félünk. Most azonban Isten a Szentlélek által leoldja félelmünket, azt üzeni, légy bátor, indulj és tedd, amit mondok. Ne félj, mert a népek kincseiket hozva jönnek. És mi már látjuk a messzi keletről érkező bölcseket, akik a nemrég született király előtt hódolnak - azért jöttek, hogy dicsőítsék Őt. Ha a szívünk Isten templomává válik, ha benne Jézus kap helyet, mi is átélhetjük, hogy lesznek, akik azért jönnek, hogy Úr előtt hódoljanak.

Minden az Úré, az ezüst és az arany is, ha ezt látjuk, szabaddá válik minden anyagitól az életünk, és tudjuk, hogy az Úr kezében lesz jó helyen lényünk. Ha valóban teljes szívünkkel az Urat szolgáljuk, az Ő rendelkezésére állunk, körülöttünk is megrendülhetnek az emberek. A Jézussal találkozó ember belerendül az Ő szeretetébe és kegyelmébe. A megrendült élet pedig bizonyságtevő életté válik.

Az új ember felöltözése az egész életre kihat (Kol 3,18-25). Pál apostol elmondja, hogy a hívő embernek az egész háztartását, házastársához, gyermekéhez, szolgáihoz vagy gazdáihoz való viszonyát is teljesen átalakítja a benne élő Krisztus. Az új ember felöltözése a mindennapokban látszik meg igazán. Ott derül ki, hogy valóban meghalt-e az óember.

Tehát ezek a házi táblák, életszabályok nem általánosságban hangzanak el minden ember számára, hanem ezek a már Krisztust követő embereknek szólnak. Elmondja, hogy a hívő ember hogyan alakítsa családi életét, munkatársaival való kapcsolatát. A feleség engedelmeskedjék férjének, az Úrban. Tehát itt nagyon fontos, hogy az Úrban történik az engedelmesség, vagyis a férj feje a Krisztus, és a feleség abban engedelmeskedik, amiben a férjet az Úr vezeti. Az a nagyszerű, amikor együtt keresi férj és feleség az Úr akaratát, és amikor mindketten megbizonyosodtak felőle, és megcselekszik azt.

A férj azt az utasítást kapja, hogy szeresse feleségét, tehát ne tartsa szégyennek érzelmei kinyilvánítását, mert erre szükségük van mindkettőjüknek. A házasság fontos építőköve az Úrtól kapott szeretet. Mivel Pál erre felszólít, ez azt jelenti, hogy lehet akarni szeretni, lehet feléleszteni a szeretet tüzét, ha még nem lobbant fel, vagy már nem ég úgy, mint korábban. Minden a hozzáálláson múlik. Megteszek-e mindent, hogy házasságunkban lobogjon a tűz? Ez nemcsak az egyik fél, hanem mindkettőjük felelőssége. Mindketten tehetnek azért, hogy a szeretet működjön.

A gyermek nevelésében is fontos szempont az Úr félelemében való nevelés. A gyermekek a keresztyén életmintát követhetik. Az engedelmességgel a szülők sem élhetnek vissza, nem azt jelenti ez, hogy vakon kell engedelmeskedni, hanem azt, hogy az igei alapokon nyugvó, hitből fakadó vezetésnek, az Úr felé való terelésnek engedelmeskedjenek. A szülőtől kapott rossz példa követéséről nincs ebben az Igében szó.

A munkahelyen is úgy végezzük feladatainkat, hogy az Urat lássuk, mint Megbízót, úgy végezzük a munkát, mint akik Neki végzik. Akkor nem keserűen, kiábrándultan, hanem örömmel végezhetjük. A hívő ember másképp áll a tanuláshoz, a munkához, tud örülni annak, hogy tanulhat és dolgozhat. A munkahely és az iskola is válhat missziói területté. Urunk azt akarja, hogy bárhol vagyunk, Őt dicsérjük. Hűséges szolgáit pedig majd jutalomban részesíti az Úr. 

Jöjj, az Úr vár reád!

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.