Az Ő nyomdokain

D

ávid szívéből Isten utáni vágy fakad fel (Zsolt 15,1-5). Vágyik az Úrral való közösségre, a szent sátor csöndjére. Van-e ilyen vágyakozás a szívemben? Úgy ébredek-e, hogy alig várom, hogy az Úrral lehessek?  Istennek ez az embere vágyakozott a sátor, az istentisztelet után. Azonban felteszi a kérdést: ki tartózkodhat az Úr sátrában? Vagyis hogyan lehet az Úr elé menni? Valóban csak formalitás az egész? Elmegyek az istentiszteletre, kicsit megpihenek, aztán élem a magam életét, és minden marad változatlanul. Hányszor vagyunk így. Pedig Isten azt akarja, hogy őszintén menjünk, bűneinkkel keressük fel, kérjük bocsánatát. Amikor az Úr Jézus eljött világunkba, sok ember felismerte, hogy Hozzá csak így érdemes menni. És özönlöttek az emberek mindenféle problémáikkal. Olyan jó, hogy minden gondommal Hozzá mehetek. Hozhatom félelmemet, betegségemet, szenvedélyemet, aggódásomat és mindent, ami eddig az Úrtól elválasztott, ami tönkre akar tenni. Aki így jön, aki megterheltként megy Hozzá, átélheti a szabadulást, a megnyugvást. Ezt ma is kínálja mindenki számára. Tehát az istentisztelet helye ma is Isten rendelője, az a hely, ahol megnyugszik a szív, békét találunk, megújul az életünk.

Azonban az Ige arról is beszél, hogy van folytatás, nem elég átélni Isten kegyelmét, hanem a kegyelemben növekedni kell. A megtért bűnös elindul az új élet útján. Most már Isten Igéje a lámpás a számára, és ez azt eredményezi, hogy az életgyakorlata is átalakul. Mert Dávid is erről beszél. Isten gyermekének az egész élete tükrözi az Úrhoz való tartozást. Isten gyermeke feddhetetlenül jár, vagyis átlátható az élete, bárhol járjon, mindig tanítványként viselkedik. Nincs képmutatás benne, nem alkalmazkodik másokhoz, nincs titkolni valója, egyedül az Ige irányítja.

A hívő embernek a nyelve is az Úr kezében van, ez is fontos, mert egyedül csak Ő képes megzabolázni. A nyelv sok sebet és sok kárt okozhat, de ha az Úr Lelkének fegyelme alá helyezzük, áldást jelent sokak számára. Az Úr megtisztítja nyelvünket, és az evangélium szolgálatába állítja. Mit szolgál a nyelvem? Valóban a jó hír eszköze?

Az Úr munkája a pénzünkhöz való viszonyunkra is kihat. A hívő ember szabad a pénz hatalmától, igyekszik jól bánni vele, Istennek szolgálni általa is. Fontos, hogy a pénzzel ne okozzunk kárt másoknak, ne tegyünk általa tönkre senkit. Ügyeljünk, hogy se mi ne váljunk a pénz által függővé másoktól, se tőlünk ne függjön senkinek az élete. A vesztegetés is lényeges, az Úr azt akarja, hogy ne engedjük lefizetni magunkat. Ne pénzért tegyünk meg valamit, hanem ha az a mi feladatunk, kötelességünk, végezzük el akkor is, ha nem kapunk érte semmit. Ne a pénz, hanem az Úr iránti szeretet motiváljon. Különösen lényeges, hogy Isten népe között ne a pénz határozza meg a dolgokat, ne a pénz döntse el, kivel törődünk, és hogy ki kerül sorra hamarább. Az evangéliumot ingyen kaptuk, a kegyelemért semmit nem fizettünk, és az Úr nem állított fel várólistát. Mehetünk Hozzá úgy, amint vagyunk. Bármikor lehet Őt zavarni. Legyünk mi is hű tanítványok, engedjük, hogy az élő víz hömpölyögjön rajtunk keresztül, és se a nyelvünk, se az anyagiasságunk ne legyen akadály. Kérjük az Urat, hárítson el mindent az élet vizének útjából.

Az apostol nehéz osztályba íratja be olvasóit, a tantárgy az igazságtalan szenvedés, az Úrért való sérelmek elhordozása és a szívtelen, a kíméletlen vezetőnek való engedelmesség (1Pét 2,18-25). Ez bizony nem könnyű lecke, hiszen mi ott szeretünk szolgálni, ahol örömmel várnak, ahol szeretnek és megbecsülnek. Legtöbbször elkerüljük a minket nem szeretőket, pedig az a kedves az Úr előtt, ha a hitünkért támadók felé is közvetítjük Isten akaratát. Az Úr Jézus is vállalta övéit a katonák, a vallási és a katonai vezetők előtt is.

Jó azt is végiggondolnunk, hogy az igazi szenvedés mindig az Igéért való gyötrelem. Mi gyakran összetévesztjük a saját bűneinkért, hanyag munkavégzésünkért való jogos kritikával. Amikor ezekért ér bennünket a figyelmeztetés, az nem az Úrért van. Tanítványnak lenni nem azt jelenti, hogy nyugodtan lehetünk hanyagok, hogy végezhetünk selejt munkát, hanem azt, hogy mindenütt minőséget igyekszünk képviselni, mindenütt úgy tesszük a dolgunkat, hogy az emberek meglássák a hívő élet többletét.

Jó szem előtt tartani elhívatásunkat. Arra hívattunk el, hogy Krisztus nyomdokait kövessük, mindenben és mindenhol az Ő nyomában járjunk. Ez magával hozza a szenvedést is. Nem lehet elkerülni az Úrért való szenvedést, de lássuk meg, hogy Urunk is szenvedett értünk. Tehát számunkra Jézus élete a példa. Vegyük komolyan ezt, és próbáljuk követni az Ő magatartását. A bajok közepette is imádkozzunk, amint az Úr is imádkozott a kereszten is. Panaszkodás, mások szidalmazása helyett imádkozzunk értük, ahogyan az Úr is tette, amikor megfeszítői számára kérte az Atya bocsánatát. Mi se fenyegessünk ítélettel, bosszúval senkit, sérelmeink intézését is bízzuk az Atyára, mindezek helyett mondjunk mindenkor áldást. Mert a mi életünk sem volt különb azokénál, akik most fájdalmat okoznak nekünk, mi is az Úr sebei által gyógyultunk meg. Soha ne feledjük, hogy gyógyulásunkért, életváltozásunkért, üdvösségünkért az Úr meghalt. Azért adta az életét, hogy mi már Neki éljünk, az igazságot képviseljük és egész életünkkel Isten országát hirdessük ebben a világban.

Péter hangsúlyozza, az Úr Jézus a mi Pásztorunk, menjünk ma is Hozzá, lépjünk nyomába, és hallgassunk a hangjára.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.