Hervadhatatlan örökség

I

sten magasztalása történik ebben a zsoltárban. Amennyiben a „szőlőtaposók” feliratra is figyelünk, azt látjuk, hogy munkavégzés közben is magasztalják az Urat (Zsoltár 8,1-10). Isten gyermeke bárhol legyen is, látja az Ő Urát, és így szívéből hála tör elő. Jó úgy nekiindulni a napnak, hogy tudom, velem van az én Uram, minden élethelyzetben szemlélhetem Őt. Jelenléte erőforrás a gondok és bajok közepette. Sőt, a legnehezebb munkák közepette, a legsötétebb időszakokban is lehet felfelé nézni. Az ég is Istenre mutat, az Ő dicsőségét jelenti ki számunkra. A nap és a csillagok ragyogása azt üzeni, ne félj, van Isten az égben, nem vagy egyedül. Istenben bízom, nem félek, olvashatjuk egy másik zsoltárban. A természet is ezt akarja bennünk megerősíteni: ne félj!

Dávid is megtapasztalta, hogy Isten jelenléte vonzza a gyermekeket, maga az Úr Jézus is átélte, hogy vonzódtak Hozzá a gyermekek, keresték Őt, és dicsőítették. Virágvasárnap ők dicsérték, mert felismerték, kicsoda Ő. Gyermeki szívük túllátott a tanító személyén, és meglátta Jézusban az élő Istent. Az Úr könyörüljön, hogy meg tudjuk láttatni mi az Urat, hogy életünk Hozzá vonzza a gyermekeket és a fiatalokat.

Isten nélkül nincs élet, nélküle semmi nincs, hiszen minden az Ő keze munkája, akkor is, ha ezt a mai ember nem akarja elismerni. A ma embere gőgössé vált, tudománya keménnyé tette a szívét. Pedig ha alázattal elcsendesedünk, átéljük az Felséges Úr jelenlétét. Ha ez megtörténik, nagyon kicsinek érezzük magunkat. Dávid az eget, a teremtést szemlélve döbben rá Isten nagyságára, az ember parányi voltára. Igen, annak ellenére, hogy űrszondák, műholdak keringenek a világűrben, parányiak vagyunk. Szembe kell nézni mulandóságunk valóságával. Egyedül Isten örökkévaló. 

Micsoda az ember? Ezt kérdezi a zsoltáros, mivel meglátta parányi voltát, és megrendül, hogy ennek ellenére Isten törődik vele és gondja van rá. Ez a jó hozzáállás, nem számon kérnünk kell Istent, nem zúgolódni Ellene, hanem elcsodálkozni, hogy ilyen parányi és mulandó, a bűn útján járó ember fontos Neki. Fontos, mert szereti - mi már többet tudunk a zsoltárosnál, megtapasztaltuk szeretetét a Golgota keresztjén. Annyira szeret, hogy meghalt értünk, majd feltámadt, hogy általa az örökkévalóságot nyissa meg a számunkra. És eljön majd a nap, amikor Isten újjáteremt mindeneket, így feltámadnak a Krisztusban elhunytak, és mindörökké Vele lehetnek. Jó, ha látjuk, hogy földi létünk az örökkévalóságnak csupán egy szeletkéje, a többi rész majd az Isten országában teljesedik ki.

Dávid azért is magasztalja az Urat, mert mindent Tőle kapott, felismerte, hogy Isten a saját alkotását bízta ránk. Bár jól élnénk ezzel a bizalommal, és úgy tudnánk a teremtett világban működni, hogy azzal Isten dicsőségét magasztalnánk.

Péter apostol első levele első fejezetének első öt verse szól ma hozzánk, vagyis rajta keresztül Megváltó Urunk (1Pét 1,1-5). Péter a kőszikla, ugyanis neve ezt jelenti, bár amikor kapta, még nem volt az. Azonban a Szentlélek kohójában azzá formálódott. Nagy reménység és vigasztalás ez a mi számunkra, ne csüggedjünk el magunkra tekintve, mert Péter élete azt üzeni, eljön az idő, amikor mi is kiformálódunk, krisztusivá válunk. Péter sem volt könnyű eset, de az Úr türelmesen, szeretettel kősziklává, megbízható, stabil keresztyénné formálta.

Péter apostol, de ez nem azt jelenti, hogy ő egy szuper ember, hanem azt, hogy Jézus követe, hírnöke ebben a világban. Az a feladata, hogy elvigye mindenki számára az örömhírt, elmondja: Krisztus megszületett, a Megváltó eljött, hogy megmentsen. Így azután senki nincs magára hagyva, mindenki megkapja az új élethez való lehetőséget, segítséget. Az evangélium mindenkinek szól.

Az apostol a kegyelem és a békesség bőséges áradását kéri a szétszórtságban élő tanítványok számára. A kegyelem és a békesség áradására van nekünk is szükségünk. Kérjük Urunkat, árassza ránk bőségesen kegyelmét, mert belőle új élet, új látás fakad. Isten kegyelme hozza el az igazi életet számunkra. Éljünk ma is kegyelemből, támaszkodjunk teljes lényünkkel Rá.

Péter áldja Istent a feltámadás csodájáért, a benne nekünk nyújtott áldásokért. Jézus feltámadt, él, és ezért jelen van. Az élő Úrra bízhatjuk magunkat fájdalmainkkal, gyászunkkal, szenvedésünkkel, minden dolgunkkal.

Az Úr Jézus feltámadása által a Benne hívők számára hervadhatatlan, vagyis értékét nem veszítő örökséget szerzett. Az Úr Jézus által a megváltottak, vagyis Isten gyermekei, amikor átlépik az örökkévalóság kapuját, örökségüket vehetik át. Örökség várja Isten gyermekeit, és ez mind az Úr Jézus érdeme és munkája. Adjunk érte hálát, és reménységgel tekintsünk előre.

Isten ereje őriz hit által az üdvösségre. A hit csatornáján keresztül az Úr ereje árad a szívünkbe, általa őriz meg minket, hogy el ne tévedjünk és célba érjünk. Mindenért Övé a dicsőség.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.