Lehet másként

A

 második zsoltárban kapjuk meg ma az Úrtól való orvosságot (Zsolt 2,1-6). Mert Ő nem tablettákat ad, hanem az Igéjét, ami által lecsillapítja szívünket és idegrendszerünket. Isten is kezel bennünket: amikor félrevonulunk a belső szobánkba, kezelést kapunk, hiszen Isten jól látja lelkünk állapotát, tisztában van minden problémánkkal. De várja, hogy Hozzá forduljunk, ha ezt megtesszük, kezelésbe veszi életünket. Az Ige és benne a zsoltárok olyan lehet számunkra, mint a gyógyszer, általa békességre jutunk, lenyugszunk, erőt kapunk, de ehhez rendszeresen élni kell vele. Ha most többször is végigengedjük lényünkön ezt a zsoltárt, átéljük szívünk lecsillapodását, és új látásra teszünk szert. Isten mindig a problémás helyre nyúl, a legbetegebb helyen kezdi a gyógyítást.

Izráel népe gyakran érezte magát más népektől fenyegetve, sokszor átélték a szomszéd országok és a köztük lakó pogányok dühös indulatkitörését. Ellenségeik gyakran el akarták őket pusztítani. Most az Úr elé áll a zsoltáros és felteszi a kérdést: „Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek?” A benne feszülő kérdéssel, a meg nem értett helyzettel az Úr elé megy. Neki önti ki szívét, és teszi fel kérdését. Menjünk mi is minden kérdéssel az Úrhoz, öntsük ki előtte szívünket. Mert az vezet jó döntéshez, ha először leborulunk Urunk előtt és őszintén feltárjuk a szívünket. Azt látjuk, hogy az Úrnak mindent elmondhatunk, sőt, az jó, ha elé visszük, amit nem értünk. Bizony, alázatra van szükségünk annak elismerésére, hogy nem értjük azt, ami körülöttünk történik, nem értjük azokat az indulatokat, azoknak rugóit, amikkel szembe kell nézni.

Az Úr előtti csöndben azt is meg kell látni, hogy a dühös indulatok bennem is jelen vannak. Hányszor kitör az óember. Hányszor nem tudok józanul és higgadtan reagálni. De mindezzel odamehetek az Úr elé. Ez nagy ajándék, nem kell mindjárt orvoshoz rohanni, nyugtatót szedni, hanem a belső szoba csendjében, Igével a kezemben, imádsággal az ajkamon lecsillapodhatok. Ehhez azonban le kell csendesedni, és ezt az Úr lábainál tehetem meg. Természetesen akkor is átélhetem lényem és idegeim lecsillapodását, ha nincs lehetőségem a belső szobába vonulni. Hogyan? Az Úr mindenütt jelen van, nem csak egy csendességre alkalmas helyen, hanem az élet forgatagában is. Izráel népe a harcok idején is megtapasztalta az Úr jelenlétét. Tehát vezetés közben vagy a buszon ülve is átélhetem, hogy itt van Isten köztünk. Csak a szívemet, belső, új emberemet kell ráhangolni az Úrra. És ez mindenhol lehetséges.

Ehhez segítséget is igénybe vehetünk. Magunkban is dúdolhatunk egy éneket. Például többször elénekelhetem, de az sem akadály, ha csak a szöveget mondom magamban: Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít. Megtanult bibliai Igéket is mondogathatok, és közben le fog csendesedni a szívem, sőt, átélem, hogy a külső zaj elcsendesedik, és már csak az Úrral vagyok együtt. Ki lehet próbálni ezt, mert rajtunk múlik, hogy igyekszünk az Úrra hangolódni, vagy engedjük régi természetünk által sodortatni magunkat. Az Úrral lehet másként, lehet csendesen, szeretettel, békességgel élni. Lehet az Úr indulatával reagálni dolgokra.

Szomorú, amikor az ember azt gondolja, ha Istenre bízza magát, ha az Ő szavára figyel, rab lesz. Pedig pont azt látjuk, hogy Isten országában válunk igazán szabaddá. Isten Igéje a szabadság, az élet törvénye, ha komolyan vesszük, felszabadultan és örömmel élhetünk. Azonban ha ledobjuk magunkról, nem a szabadságot, hanem a szabadosságot, a bűnök általi megkötözöttséget tapasztaljuk meg. Ahogyan ma látjuk is: Isten törvényétől, a Szentírástól szabaddá vált ember rabbá vált. Rabjai lettünk a pénznek, hatalomnak, alkoholnak, drognak, számítógépnek, internetnek és szinte mindennek. Azonban ha ezen az ingoványos talajon az Úr a vezetőnk, nem süllyedünk el. Az a fontos, hogy mindig az Ő lábnyomába lépjünk, és akkor a legveszélyesebb terepen is biztonságban átkelhetünk. Maradjunk ma is szorosan az Úr nyomában. Mert csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át.

Titusz bizony kemény terepen szolgál (Tit 1,10-16). Nagyon kemény vidék, ahol a pogányság uralta eddig az embereket, és ebbe a légkörbe hatolt be az evangélium. Lettek emberek, akik befogadták az Úr Jézust a szívükbe, de innen még tovább kellett lépni. Az elméletet követnie kell a gyakorlatnak. Akkor válnak az Úr hatékony tanítványaivá, ha a kegyelem egész természetüket átalakítja. Ezeknek az embereknek a mulatozás, a szórakozás, a dorbézolás volt a középpontban. Úgy gondolkodtak, hogy együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk. Így tehát az élet értelmét az élvezetekben látták. Hogyan gondolkodunk? Mi az életem középpontja? Miben látom az életem értelmét? Mindezeket már Krisztus hatja át?

Vajon rólam mit mond a környezetem? Hiszen a krétaiakról saját prófétájuk, az ugyanolyan pogány állított ki rossz bizonyítványt. Mit mond rólam a másik hívő? Hogyan lát engem a környezetem? Jó odafigyelni mások véleményére, mert a külsőnket sem látjuk magunk, ezért odafigyelünk mások véleményére. Hitéletünk hibáit sem látjuk meg magunk, azonban meglátják mások. Hogyan reagálok, amikor megmondják a hibáimat, amikor szembesítenek magammal? Megsértődöm és durcásan elmenekülök, mint Jónás? Vagy alázattal megköszönöm a segítséget, a valós képet, és az Úr segítségét kérem, hogy megváltozzam?

Titusznak is az volt a feladata, hogy a valósággal szembesítse a krétaiakat, mert meg lehet változni. Lehet másként élni, másként reagálni és másképp cselekedni, mint ahogy eddig tettem. Lehet krisztusian élni. Hiszen Ő azért jött a világba, hogy krisztusivá, azaz Istennek tetszővé formálja az életünket. Mert az Úr egyedül Jézus életében gyönyörködött. Azért is mondta, hogy egyedül csak Rá figyeljünk. Istenismeretünket az életvitelünk, a magatartásunk hitelesíti.

Milyen jó!

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.