Követelmény

A

z Úrban való örvendezés és Isten csodatetteinek a hirdetése fontos a zsoltáros számára (Zsolt 9,1-10,18). Az Úr tetteiről való bizonyságtétel megerősít, és másoknak is segítségére van. Aki átéli Isten hatalmas munkáját az életében, és erről vallást tesz, az a többi embernek segít. Amikor valaki hall Isten munkájáról, és látja is a megváltozott életet, reménység támad a szívében, és arra gondol, hogy akkor az Ő életében is történhet csoda. Isten az ő életét is újjá tudja formálni. Dávid átélte egy nehéz helyzetben Isten megmentő kegyelmét, és erről énekel, ezért dicséri az Úr nevét. A szerző tudja, hogy nem ő győzött, hanem Isten. Jó, ha mi is meglátjuk és elismerjük, hogy a győzelmek az Úr munkái. Nélküle nem lennénk képesek megszabadulni a bűn hatalma alól. Isten szabadítása nélkül elvesznénk.

Az élet nehéz helyzeteiben, a gyakran zűrzavaros események közepette erősítse szívünket a zsoltáros bizonyságtétele: „Az Úr örökké trónján ül.” Azt üzeni ez, hogy Isten kezében vannak az események, Ő az Úr a világ eseményei fölött. De az Úr életem fölött is. Soha ne feledjük, hogy meg fogja ítélni az életünket, de már most odaállhatunk bűnbánattal és kérhetjük Jézus érdeméért bűneink bocsánatát.

Az Úr nemcsak ítél, hanem már most menedéket kínál övéi számára. Kővár, amelybe behúzódhatunk az ellenség ellen, Akihez bátran odamenekülhetünk minden nyomorúsággal. Azt a biztatást kapjuk, hogy nem hagyja el azokat, akik Benne bíznak és keresik Őt. Isten soha nem hagyja népét magára, Őreá mindig lehet számítani. Ma is számíthatunk Rá. Ma is segítségül hívhatjuk Őt.

A tizedik zsoltár is arról tesz vallást, hogy a periférián élő, az elnyomott ember is bátran fordulhat Istenhez. Az, akit ebben a világban lenéznek, megvetnek, kihasználnak, az Úrnál talál oltalmat. A legreménytelenebb helyzetben is Hozzá lehet fordulni, mert meghallja a nyomorultak kiáltását. Amikor az Úr Jézus eljött ebbe a világba, ez kiteljesedett, Ő szertejárt és jót tett, meghallotta a kiáltásokat, lehajolt a gyógyíthatatlan betegekhez, a kitaszított bűnösökhöz, megállt azok mellett, akiknek nem volt emberük. Bár meglátnánk, hogy ma is Ő az emberünk, Őhozzá mehetünk minden dolgainkkal. Másrészt a gyülekezet által van ma jelen az Úr, mi vagyunk az Ő teste, vagyis a keze, lába, füle, szája. Általunk hirdeti az evangéliumot, rajtunk keresztül jut el a segítségre várókhoz, és a mi fülünk által hallja meg a kiáltást. De vajon ilyen teste vagyunk-e? Jól működünk-e, mint Krisztus teste?

A gyülekezet örvendező közösség, öröme Krisztusból fakad, és ezt még a földi vándorút nehéz szakaszai sem tudják elnyomni (1Pét 1,6-16). A Krisztusban való öröm tartós, pedig vannak kísértések is az úton, amelyek inkább meg akarnak keseríteni, el akarnak szomorítani. A kísértések azért vannak, hogy általuk próba alá kerüljön a hitünk. Isten megpróbálja, hogy tényleg azok vagyunk-e, akiknek tartjuk magunkat. Megnézi, hogy lehet-e ránk számítani, megfelelünk-e már küldetésünknek. Úgy tesz, mint amikor az aranyat tisztítják - addig izzít, amíg megtisztulva azok leszünk, akiknek látni szeretne minket. A kipróbált, a próbákból győztesen kikerülő hívő dicséretet kap, amikor az Úr megjelenik. Vigasztaljon az a tudat, hogy Ő ismét el fog jönni. Úgy végezzük munkánkat, úgy harcoljunk a próbákban, hogy amikor Elé állunk, megdicsérhessen az Úr.

A hitnek van célja, mégpedig az, hogy üdvösségre segítsen. Hit által ragadhatjuk meg Isten kegyelmét, és lehetünk országa polgárai, lehet üdvösségünk. Az üdvösséget nem kapjuk meg automatikusan, vágyni kell rá, keresni kell, haza kell menni, amint a tékozló fiú is tette.

Péter azt is elmondja, hogy a hazatért gyermek most úgy él, mint fiú, mint az Atya fia, Isten országa törvényeihez igazodva. Most már Isten országának okmánya, a Szentírás a zsinórmérték. Életvitelünket az Igéhez kell igazítanunk, mert ez az újonnan született ember számára lehetséges.

Az apostol határozottan szólít fel, hogy most már ne szabjuk magunkat kívánságainkhoz. Igen, a hívő embert nem a kívánságai vezetik, nem az, amire a test vágyik, amit megkíván, hanem Isten akarata. Az a kérdés, hogy mit akar az Úr. A kívánságra lehet nemet mondani - ennek a szónak be kell kerülnie a szótárunkba. Eddig vakon tettük, amit kívánt az óember, de most már mondhatunk neki nemet, mert az Úrban van erő.

A tanítvány számára magas követelmény van lefektetve, „szentek legyetek, mert én szent vagyok”. Ne tegyük lejjebb a lécet, de ne is bújjunk át alatta, mert a Szentlélek képessé tesz megfelelni ennek az elvárásnak. Gyakran a világ elvárására figyelünk, pedig számunkra ez a mérce. Isten soha nem engedett ebből, azonban valljuk meg bűnbánattal, hogy mi sokszor nem vettük komolyan az Úr elvárását. Erre törekedjünk, ennél kevesebbel ne érjük be!

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.