Menedék

N

áhum próféta könyvét kezdjük el most olvasni (Náh 1,1-15). Ez az irat kisprófétai könyv, mégpedig a hetedik ezeknek az írásoknak a sorában. Az utolsó ószövetségi könyvek között találjuk. Náhum neve azt jelenti: vigasz, vigasztaló, segítség. Jó lehetett ezzel a névvel élni, mert minden élethelyzetben az Úrra mutatott. Azt üzente a prófétának, hogy ne csüggedjen el a nehéz és reménytelennek tűnő időszakokban sem, mert az Úrnál van vigasztalás, van segítség. A próféta a júdeai országrészben élt és ott teljesített szolgálatot. Tevékenysége az Asszír birodalom csúcspontjára esett. Az volt a feladata, hogy Isten népe számára az asszír fenyegetés közepette vigasztalást és reménységet hirdessen. Felmutatja Izráel népe számára Isten hatalmát, megtanítja őket bízni az Úrban.

Mindjárt Istenről kezd el beszélni, Őt mutatja be a számunkra. Mivel Vele indítja írását, jól kezdődik ez a könyv. Megtudjuk belőle, hogyan tekintsünk ennek a könyvnek az üzenetére. Ha az újfordítású Bibliából olvassuk, nagyon keményen hangzik a második vers „Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR, bosszúálló az ÚR és haragvó” (2). Azonban ha más fordításokat is megnézünk, úgy olvassuk, hogy „Féltőn szerető és bosszúálló Isten az ÚR” (Újonnan Revideált Károli Biblia). Így már egészen más, azt látjuk meg belőle, hogy Isten féltve szereti népét, és mindent megtesz értük. Az Úr azon fáradozik, hogy Izráelt megmentse, és megtartsa őket a szövetségi hűségben. Jeruzsálem vezetőit ebben az időszakban is megkísértette, hogy nem elsősorban Istenben bíztak, hanem emberi hatalmakban. Bízom-e teljes szívvel az Úrban, vagy engem is megkísért, hogy inkább a társadalmi élet szereplőitől várom a segítséget? Isten gyermekei mindig az Úrba vessék bizodalmukat, azt üzeni Náhum próféta a számunkra.

A Ninive ellen szóló látomás azt fejezi ki, hogy az Úr mindent megtesz népe érdekében. Népét szereti az Úr, ezért megoltalmazza őket a külső ellenségtől. Isten haragja népe ellenségei ellen irányul. Aki Izráelt bántja, az Úr szeme fényét bántja (Zak 2,8). Csodálatos ez, az Úr úgy tekint gyermekeire, mint a szeme fényére, mindennél jobban vigyáz rá. Ilyen Urunk van, jó Hozzá tartozni. Ha mindezt látjuk, múlik a félelem. Bármilyen fenyegető is az asszír birodalom, Isten hatalmasabb nála. Vele szemben nem állhat meg senki. Ő Úr a természet erői és a nagy birodalmak fölött is. Melengesse át ez a szívünket, amikor különféle veszélyhelyzetekben vagyunk, amikor látjuk tombolni a természeti és az emberi erőket. Soha ne a külső hatalmakra figyeljünk, hanem lássunk túl rajtuk és szemléljük Urunk nagyságát. Lássuk meg, hogy Ő az Úr,  mindenek felett.

„Jó az ÚR, menedék a szorongattatás idején” (7). A próféta saját tapasztalatai alapján jelenti ezt ki, egyúttal rámutat, menjünk az Úrhoz. Meneküljünk Hozzá a szorongattatás, a nyomorúság idején. Erőt és reménységet adó Ige ez, jó olvasni, és jó lenne ha nem feledkeznénk meg róla, és ha veszélybe kerülünk, úgy tekintenénk az Úrra, mint menedékre. Ő menedék, ez azt jelenti, a vihar ugyan tombol körülöttem, de nekem van hová behúzódnom. Az Ő rejtekébe futhatok, Ő tud megőrizni és megmenteni.

Az Úr ismeri mindazt, ami a szívünkben van. Ismeri a Benne bízókat, tudja, hogy valóban Benne bízunk-e. A prófétai Ige kijelöli mai napunk irányát, azt üzeni, ha bánt szívünk keserve, bármilyen gond és bánat gyötör, ha nem értjük mindazt, ami körülöttünk történik, húzódjunk be a menedékházba. Teljes bizalommal keressük őszintén Urunkat. Vonuljunk a menedékhelyre, és legyünk csöndben, mert a menedék azt is jelenti, félrevonulok a világ zajától, és elcsendesedem. Megkeresem a magam csöndjét, talán kívül nem is lesz mindig csönd, hiszen ez a mai világ a zajról szól, de az Úr által kínált menedékben mégis csöndre találhatunk. Szükségünk is van a csöndre az emlékezéshez is. Ezek a napok az emlékezés napjai, mi is emlékezhetünk elhunyt szeretteinkre és mindazokra, akik testvéreink voltak az Úrban, akik előttünk járva őrizték a drága kincset, és életüket sem féltve mindent megtettek azért, hogy az evangélium hozzánk is eljusson. Köszönjük meg őket az Úrnak, és kövessük mi is példájukat, adjuk tovább az Igét, tegyünk meg mindent azért, hogy az utánunk jövő nemzedék is megismerhesse Isten kegyelmét.

Pál az általa személyesen nem ismert kolosséi hívőket vigyázásra szólítja fel (Kol 2,8-15). Ébernek kell lenniük, mert a világ őket is meg akarja téveszteni. Az ördög soha nem adja fel a harcot, mindent megtesz azért, hogy a tanítványokat tévútra vezesse. Ehhez mindent felhasznál, nagy lehetőséget lát az emberi hagyományokban, szokásokban. Nem azt mondja, hogy ne higgyünk, hanem a kegyelem mellé vagy a helyére tegyük be a hagyományokat, népszokásokat, így felhígítja és erőtlenné teszi az evangéliumot.

Az apostol az Úr Jézust helyezi a középpontba, Rá mutat, és hangsúlyozza, Ő a teljesség. Nincs másra szükség, nem kellenek kiegészítők, elég Ő, elég egyedül a Krisztus. Mi is Benne találhatjuk meg a teljességet, az Ő megismerése által teljesedhet ki az életünk. Olyan jó ezt látni, jó, hogy Ő egyedül elég és nincs szükség pótszerekre. Sőt, azt látjuk, hogy amikor pótszerekhez fordultunk, nyugtalan és kielégületlen volt a szívünk. Az Úrban mindent meglelünk, ahogy egy énekünk is mondja: „Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek” (300. dics.).

Krisztussal együtt temettettünk el a bűnnek és támadtunk fel az új életre. Minden Krisztusban lehet a miénk. Krisztus nélkül halottak vagyunk a bűnben, akkor is halott vagyok Krisztus nélkül, ha a legjobb egészségnek örvendek is. A lelki halálból Ő tud kiemelni. Ehhez látnom kell bűneimet, nemcsak általánosságban, hogy bűnös vagyok, hanem a saját bűneimet, azokat, amik égetik a lelkemet, tönkreteszik életemet. Ha látom és megvallom, Krisztusért megbocsátja azokat az Úr.

Csodálatos sorokat vet papírra az apostol, látja, hogy adósak vagyunk az Úr felé, és ezt az adósságot semmiképpen nem tudjuk rendezni. Azonban nem esik kétségbe, mert tudja, hogy a kereszt azért állt a Golgotán, hogy az Úr odaszegezze adóslevelünket. Így azután aki őszintén hozza bűnös életét, megtapasztalja, hogy az adósság el van engedve, mert oda lett szegezve a keresztre. Az Úr Jézus halála által rendezve van a számla, így azután már nincs követelés velem szemben. Ha mindezt látom és átéltem, boruljak le Uram előtt, szánjam szolgálatára életemet, mert senki nem szeret úgy, mint Ő. Senki nem vállalta magára az adósságom, egyedül Ő. Kit is követnék, kire is figyelnék, ha nem arra, Aki vérével fizetett értem?

Jézus kereszthalála diadal volt. Most már nem kell rettegnem a gonosz hatalmaktól, mert le vannak győzve. Ha meg akar félemlíteni a sátán, lássam meg, hogy már fegyvertelen, ezért veszélytelen. De csak akkor, ha Krisztusban vagyok elrejtve. Számomra a lefegyverezett gonosz is veszélyforrás, de ha Krisztusban vagyok, nem ártalmas, mert az Ő szeretetétől még a hatalmasságok sem választhatnak el.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.