A felkészülés hetei

F

olytatódik Dávid éneke, amiben továbbra is az Urat magasztalja, tulajdonképpen róla énekel (Zsolt 18,21-37). Milyen jó is, amikor az Úrról énekelünk, amikor tudunk Róla énekelni. Dávid ebben az énekben elmondja mindazt, amit Istenből megismert, élete folyamán megtapasztalt. Minket is Isten minél jobb ismerete, az átélt kegyelem tud énekre serkenteni. Csodálatos, amit elmond Istenről: irgalmas, feddhetetlen, tiszta - fontos értékek ezek, és mind Istenben vannak, ezt látjuk megjelenni az Úr Jézus szolgálata által. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönthetjük a kegyelmet, azt, hogy Isten ad lehetőséget a bűnösnek, a tisztátalannak és a tagadónak is. Igen, Ő irgalmas, ezért van szabadulás és gyógyulás. Látja a bűnben vergődő embert, és nem megy el mellette érzéketlenül, Ő nem olyan, mint a pap és a lévita, akik kikerülték a súlyos sérültet. Az Úr az igazi irgalmas samaritánus, Aki nem hagy egyedüli vergődni, hanem megáll mellettünk, bekötözi sebeinket és talpra állít. Megállt a Betesda partján is a 38 éve béna mellett, és így áll meg mellettünk. Megkérdezi: akarsz-e meggyógyulni? Akarok-e meggyógyulni abból a betegségből, amivel éppen most küszködöm? Akarok-e kigyógyulni a sértődésből, féltékenységből, haragból, gyűlöletből, önszeretetből? Ha igen, akkor itt a segítség, Jézus szava által lehetséges a gyógyulás, a partraszállás. De vágyakozni kell utána! Mintha mi megszoknánk a nyomorúságokat, és olyan "minden mindegy" alapon élnénk. Pedig az Úr azért jött, hogy kiemeljen és továbbsegítsen.

Az Úr tiszta - ez jött át Jézus földi életén is, és aki beletekintett, az meglátta a saját tisztátalan szívét és életét. Aki ezt látva bűnbánatra jut, az átélt bűnbocsánat nyomán megtisztul. Most már csak az lesz a feladat, hogy tiszták is maradjunk, ne engedjük, hogy a világ a maga érdekeivel, trükkjeivel, anyagiasságával, tisztátalanságával beszennyezzen.

Hogyan maradhatunk tiszták? Csakis a kegyelem által, úgy, hogy az Ige lesz a mécsesünk. Isten szava az az eszköz, amely megvilágítja előttünk a jó utat, a keskeny utat, amely életre visz. Áldott legyen Urunk, hogy megőrizte számunkra a Szentírást, így nem vagyunk sötétségben. Használjuk mindenkor ezt a drága fényforrást, hogy el ne tévedjünk, be ne csapódjunk, mert könnyű becsapódni, hiszen a gonosz maga is gyakran Igét idéz a számunkra. Akinek azonban az Írás vérévé válik, azt nem lehet megtéveszteni, mert az összefüggésekre is figyel.

Az Úr az én Istenem, mondja Dávid. Tehát személyes kapcsolatban van Vele, az ő Istene, mintha azt mondaná, az én apám. Így azután nem omlik össze, amikor akadályokba ütközik, hanem belekarol Atyjába, és ezt mondja: Vele a kőfalon is átugrom. Tehát nincs olyan akadály, amit Krisztus tanítványa az Úr követésében ne tudna leküzdeni. Mi valóban nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi. Ezért mondja az Úr a tanítványoknak: „ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek” (Mt 17,20). Milyen nagyszerű lehetőség, de élünk-e vele? Hisszük-e, hogy a mozdíthatatlan, a változhatatlan dolgok is hit által megváltozhatnak. A legreménytelenebb helyzetek is megoldódhatnak.

Mivel ma advent első vasárnapja van, aktuális Péter írása: „mindennek vége pedig közel van” (1Pét 4,7-11). Aktuális, mert véget ért az egyházi év, és ma kezdődik az új. Tulajdonképpen boldog új évet kell kívánnunk egymásnak. Szomorú, hogy észre sem vesszük, mert ezt nem jelzi petárdadurrogás, szilveszteri kabaré a tévében, sem újévi koncert. Azonban mi örülhetünk, hogy az Úrral kezdhetjük az évet, örülhetünk, hogy adventtel kezdődik, mert a négy vasárnap lehetőséget ad a felkészülésre. Tudatosan kell készülnünk, mert a világ igyekszik mindent hangsúlyossá tenni a számunkra, és elterelni a figyelmet Jézusról. Pedig az advent és karácsony Róla szól, és Róla kellene, hogy szóljon az életünk, a mindennapjaink.

A négy vasárnap úgy is segít a felkészülésben, hogy eszünkbe juttatja a négy evangéliumot. Ha mindegyik héten elolvasunk egyet, feltöltődünk, és jobban megismerjük azt, akinek az ünnepére készülünk. Az adventi négy vasárnap beszél még az Úr jöveteleiről, úgymint az első születésről, a szívünkbe való megérkezésről, a halálunkkor való értünk jövetelről és a visszajövetelről. Mert az Úr jönni fog, és akkor magához veszi övéit, majd megítéli a világot. Úgy készüljünk, hogy bármikor érkezik, felkészülten találjon.

A visszajövetelre krisztusi életformával készülhetünk a legjobban. Azzal, ha úgy élünk, ahogyan az Úr kéri. A tanítványoknak a mértékletes, józan, szeretetre épülő, zúgolódás nélküli élete lehet a bizonyságtétel. Akkor várjuk megfelelően az Urat, ha így élünk, ha tesszük is, amit hiszünk.

Fontos még az is, hogy elfogadjuk az Istentől kapott kegyelmi ajándékokat, és azt éljük, amit kaptunk. Nagy veszély, hogy mások ajándéka után sóvárgunk, és nem a magunkét éljük meg hálaadással. Azért kaptuk ajándékainkat, hogy szolgáljunk velük. Fedezzük fel adventben a saját kegyelmi ajándékunkat, és szolgáljunk vele másoknak.

Várj, ember szíve, készen!

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.