A pásztor Pásztora

E

gy csodálatos és jól ismert zsoltárt olvasunk ma (Zsolt 23,1-6). Megtudjuk belőle, hogy a pásztornak is van Pásztora. Dávid mint pásztor felismerte, hogy neki is szüksége van pásztorra. Kell valaki, akivel átbeszélheti az életét, akihez bármikor odamehet, akitől segítséget kérhet, akire rábízhatja magát, amint őreá rábízta életét a nyáj. Ez a valaki Dávid életében az élő Isten. Az Ő pásztora az Úr.  Meglátta, hogy Pásztor nélkül nem lehet élni.

Kire figyelek, kit követek, kinek a szava számít az életemben? Mert pásztor, vezető mindenképp szerepet kap életünkben, hisz annyi minden irányít, befolyásolja döntéseinket, de nem mindegy, kire hallgatunk. Dávid Istenre figyelt, sőt, úgy bízta rá magát, amint azt megtapasztalta a nyáj mellett. Dávid átélte, hogy a bárányok teljesen őreá bízták magukat, oda mentek, ahová pásztoruk, mert tudták, jó helyre vezeti őket. Jó tudnunk, hogy Izráelben a pásztor ment a nyáj előtt, a bárányok pedig követték, amerre ment.

A pásztor megkeresi nyája számára a füves legelőt és a csendes, hűs vizet. Így vezet ki az Úr a tömegből az egyedüllétbe, a csöndbe. Engedjük magunkat vezetni Általa. Szükségünk van arra, hogy Urunk félrevonjon, és csak Vele legyünk.

Isten gyermeke életében is vannak nehéz időszakok és nehéz helyzetek, sőt, a halállal is szembe kell nézni. Dávid arról vall, hogy nem egyedül, hanem az Úrral teszi meg ezeket az utakat. Így azután nem fél, mert tudja, bárhol jár és bármi fenyegeti, támadja, az Úr vele van. A legnagyobb hatalom oltalmában nincs helye a félelemnek, sőt, ahol az Úr jelen van, ott eltűnik a félelem. Jézus közelében a félelem nem érzi jól magát.

Vessző és bot is van a pásztornál, ezekkel segíti a nyájat, vigyáz a rendre, illetve a bot segítségével vissza tudja húzni a szakadék széléről a lemaradót. Az Úr is segíti népét, elsősorban az Igével, de ha szükség van rá, próbák által is. Ne ijedjünk meg a szenvedésektől sem, mert azokkal is formálja életünket az Úr. Ne feledjük, hogy az Úr Jézus egész élete szenvedés volt.

Dávid határozottan kijelenti, hogy az Úr jósága követi egész életében. Tehát nem sértődik meg, ha van próba, vagy jön a kísértés, hanem az Úr nevében helytáll. Mi bizony gyakran megharagszunk, ha Isten másképp vezet, mint ahogy mi azt elképzeltük.

Nagy vigasztalást mond Péter apostol, amikor leírja, hogy azt Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésekből (2Pét 2,9-16). Sokat jelent ez, mert így nem egyedül kell velük megbirkózni, hanem az Úr szabadít meg belőlük.

A keresztyénséget útnak nevezi Péter, egyenes útnak, amely célba vezet. Ám voltak, akik elhagyták ezt az egyenes utat, mert engedtek a testnek. Úgy gondolták, hogy a hitet és az életet el lehet választani egymástól. Az Írás arra tanít, hogy ezt a kettőt nem lehet szétválasztani. Nem mindegy, kire hallgatok, mert lehet az Úrra, de lehet a gonoszra is.

Azt is megláthatjuk, hogy az Úr mindent megtesz az Ő népéért, és ha kell, még egy szamár által is beszél vele. Még egy szamár is lehet eszköz Isten kezében. Így megláthatjuk, hogy nincs senki, akit az Úr ne tudna felhasználni országa építésében. Csak arra van szükség, hogy engedjünk Neki.

Az Úr énnékem őriző pásztorom

1. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.

2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.

3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyességed körülvészen És követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mind éltiglen lakjam ő házában.

Isten áldásával.