Ő ma is megteheti

D

ávid megvallotta, hogy Isten számára pásztor, úgy terelgeti életét, amint ő is terelgette nyáját (Zsolt 24,1-10). De felismerte azt is, hogy az Úr nem az ő kisajátított Istene, hanem az egész föld Ura. Övé a föld teljessége, írja. Tehát a föld az Úr tulajdona. Ezért megrendítő, hogy a mindenség Teremtőjét személyesen is megszólíthatom, Uramnak nevezhetem. Vigasztaló az a tudat, hogy Istennek az egész föld mellett az én személyes életem is fontos. Bízhatom Benne, de az is sokat jelent, hogy ahhoz fordulhatok, Aki hordozza az eget és a földet. Az Ő figyelme és gondoskodása mindenre kiterjed, rám is gondja van, velem is törődik, az én életem is fontos a számára.

A király kérdése ez: Ki mehet fel az Úr hegyére? Igen, ki járulhat az Úr elé? Gyakran természetesnek vesszük, hogy Isten gyermekei lehetünk, pedig nem természetes. Nem, mert ha magunkba nézünk, meglátjuk a bűnt a szívünkben. Szembesülünk az óember minden nyomorúságával, és mégis mehetünk Hozzá. Nem a mi érdemeinkért, hanem egyedül és kizárólag Jézusért, az Ő kereszten elvégzett áldozatáért. Ő tisztítja meg bűnös szívünket. Csak úgy mehetek, ha ott van a szívemben az alázat, a bűnbánat.

Azonban itt elsősorban nem az Urat keresőkről van szó, hanem azokról, akik már ismerik Őt. Azoktól várja el, hogy ártatlan kézzel és tiszta szívvel jöjjenek Hozzá. A tanítvány attól tanítvány, hogy az Úr Igéje szerint él. Isten normáját komolyan veszi, és nem embereknek, hanem az Úrnak igyekszik megfelelni.

A király érkezik, mégpedig a dicsőség Királya. Nyitott kapukkal kell várni, hogy bemehessen Jeruzsálembe, bemehessen népe közé. Így, advent idején legyen ott a szemünk előtt ez a valóság, hogy az Úr érkezik. Advent lényege az Úr érkezése. Jön az életembe, de látom-e és készülök-e Rá? Valóban Őt várom-e, vagy csak a megszokott családi ünnepet, a vásárlást, az ajándékozást? Látom-e, hogy ezekben a hetekben az Úr indul el az életem felé? Be akar oda vonulni, Ő akar a király lenni. De ehhez ki kell nyitni a kapukat. Bezárt ajtón nem tör be, csak megáll és zörget. Halljuk meg a zörgetést, és bocsássuk be. Igazi karácsonyunk akkor lesz, ha nem az ajándékokra, saját kívánságunkra, hanem egyedül Őreá figyelünk. Karácsony Jézus ünnepe, úgy készüljünk, hogy megünnepelhessük. Méltóképpen akkor ünnepeljük, ha átadjuk Neki az uralmat életünk fölött.

A forrás azért van, hogy vizével felüdítse a szomjas vándort (2Pét 2,17-22). Víz nélkül semmit nem ér a forrás. A hívő ember is forrás, azért van, hogy az élő víz, amit az Úrtól kap, továbbáradjon mások felé. Nem önmagunk számára, hanem mások száma válhat frissítővé az életünk. El kell gondolkodnunk az Úr előtti csöndben, hogy víz nélküli forrás vagyok-e, vagy fel vagyok töltve az élet vizével? A samáriai asszonynak azt ígérte az Úr, hogy élő vizet ad neki, ami soha nem fogy el. Erre a vízre van szükségünk. De ezt csak az Úr Jézustól kaphatjuk meg. Járuljunk Hozzá szomjas szívvel. A forrás a Szentlélek szimbóluma, a Szentlélek jelenlétére és vezetésére szorulunk rá minden pillanatban.

Az apostol azért ír, mert a gyülekezet tagjait hangzatos szólamokkal csábítják el az Úr keskeny útjáról. A szólamok mögött nincs megszentelt élet. Ezzel is szembe kell néznünk, hogy csak szövegelünk, vagy tiszta és szent életet tudunk felmutatni? Miközben olvassuk a mai Igét, tekintsünk bele őszintén. Olvassuk magunknak, mert nagy kísértés, különösen a lelkészek számára, hogy mások számára olvassuk és hallgatjuk. Azzal a vággyal és alázattal fordítsuk most szívünket az Ige felé, hogy elsősorban nekem szól, a magam számára keresem Isten üzenetét.

Az is kísértés, hogy az beszél szabadításról, aki maga is rab. Igen, előbb a saját életemet kell rendbe hozatni az Úrral, nekem kell megszabadulni a bűn és a test hatalma alól. Ki a rab? Az, aki legyőzetett. Vizsgáljam meg, hogy mi az, amivel nem boldogulok, mi az, ami legyőz, és kérjem az Úr segítségét. De természetesen őszintén és a teljes szabadulás, szakítás vágyával forduljak Hozzá. Csak az szabadul meg, aki meg is akar szabadulni, aki teljesen el akar szakadni eddigi rabtartójától, szenvedélyétől. Jöjjünk bátran, mert az Úr szabadítása ma is valóság. Ő ma is megteheti mindazt, amiről a Bibliában olvasunk. Ezzel a hittel forduljunk Hozzá. Ne keseredjünk el, ha eddig vereséget szenvedtünk, és ne is adjuk fel, hanem kezdjük Vele újra. Ha elestünk is, fel lehet állni. Soha ne add fel, mert van szabadulás, újra lehet kezdeni, Ő ma is meg tud menteni, nem gyengült hatalma. Ő a leghatalmasabb mindenek felett. Ő Júda győztes oroszlánja, bízz Benne!

A mélyből hozzád száll szavam

1. A mélyből hozzád száll szavam, Krisztus kegyelmezz!
A bajban lelkem társtalan, Krisztus kegyelmezz!
Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már,
Te adj! Te adj! Erőt! Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

2. Ha ajkam vétett ellened, Krisztus kegyelmezz!
A jó hírt zengjem csak veled, Krisztus kegyelmezz!
Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már,
Te adj! Te adj! Erőt! Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

3. Ha arcod fényét elfedem, Krisztus kegyelmezz!
Te újból szólíts, Istenem, Krisztus kegyelmezz!
Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már,
Te adj! Te adj! Erőt! Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

Isten áldásával.