M
|
ár az első
zsoltár olvasásakor említettük, hogy a Zsoltárok könyve Jézus imakönyve volt
(Zsolt 22,1-32). A mai zsoltárunkat pedig az Úr Jézus a golgotai kereszten
imádkozta. Tehát földi élete legnehezebb pillanataiban is a zsoltárokhoz
fordult, hogy belőlük erőt merítsen. Sőt, a zsoltár használatával segítette
tanítványait és mindazokat, akik nagy mélységeket járnak meg, akik úgy gondolják, egyedül maradtak, nincs kihez fordulniuk. Az Úr bemutatja számunkra, hogy még a
kereszten is lehet imádkozni, még a legnagyobb testi és lelki szenvedések
idején is lehet Istenhez fordulni. Elmondhatjuk, hogy ez a legjobb megoldás: forduljunk Hozzá. Követhetjük úgy is Urunk példáját, ha nem tudunk saját
szavainkkal imádkozni az adott helyzetben, felhasználhatjuk a korábban megtanult
bibliai Igéket. Ezért jó, ha minél több verset tudunk kívülről, mert eljöhet az
idő, amikor nem lesz lehetőségünk Bibliát a kezünkbe venni, vagy összeszedni
gondolatainkat, de a bennünk lévő Ige imádsággá válhat. A régen megfogalmazott
és leírt imádság a sajátunkká válhat, megelevenedhet.
A zsoltáros nagyon nagy mélységbe került. Úgy látja, mindenki magára
hagyta, mivel nagy szenvedésen megy keresztül, úgy véli, Isten is elfordult
tőle. Akik látják szenvedését, nem mellé állnak és erősítik, pedig
bátorításra volna szüksége, hanem csúfolják. Milyen gyakran megtapasztalhatjuk
mi is ezt az állapotot, ha valamilyen nagy nyomorúság ér, gyorsan mondják, hol az
Istene? Miért hisz, ha mégis szenved? A Szentírás világosan rámutat, hogy a
hívőt sem kerülik ki a szenvedések, a próbák, azonban ezek az eseménynek nem
azt jelentik, hogy az Úr elhagyott, vagy nincs értelme hinni. Mindez azt mutatja, hogy az Úrra van szükségem, mert egyedül képtelen vagyok életemet megoldani. Azt is
megtapasztaljuk, hogy a szenvedésekből megerősödve is ki lehet jönni, hiszen
gyakran hitünket próbálja az Úr, és ha őszintén segítségül hívjuk, meglátjuk
szabadítását. Az átélt szabadítás pedig megerősít, kimunkálja a szívünkben,
hogy máskor is forduljunk Hozzá bizalommal, merjük segítségül hívni. A
zsoltáros is így cselekszik, kéri az Urat, hogy jöjjön és segítsen, mert nincs más
segítség. Jó, ha ezt meglátjuk, senki, csak egyedül Ő képes helyzetünkben igazi
segítséget kínálni. Ne utoljára hagyjuk Istent, ne úgy legyünk, ha nincs más,
akkor Ő is jó lesz, hanem azonnal Őt keressük.
Az evangélisták Jézus szenvedésinek mélységeit fedezték fel ebben a
zsoltárban, úgy azonosult embersorsunkkal, hogy a teljes megaláztatást
elhordozta, amikor megfosztották ruháitól, és sorsot vetettek rá. Ma is gyakran
kerülünk kiszolgáltatott és megalázó helyzetbe, ilyenkor gondoljunk arra, hogy
Urunk is keresztülment mindezen. Ráadásul Neki teljesen egyedül kellett a
megaláztatás völgyén keresztülmenni, de mellettünk ott van az Úr, mi Vele
mehetünk.
A zsoltáros, miután kiöntötte lelke keserűségét, túllát a felhőkön, és
felfedezi Isten kegyelmét, szeretetét, és reménység árad a szívébe. Ezért is jó
imádságos szívvel az Úrhoz menni, mert amíg Előtte vagyunk, megtisztul a
szívünk, és már másképp látjuk az életet, a problémát és minden dolgunkat.
Az ének végén már a bizalom bizonyságtétele hangzik: az Úré a királyi
hatalom. Ha ez így van, nincs okunk keseregni. Nincs okunk a csúfolódókra hallgatni,
sőt, nem is kell rájuk figyelni. Soha ne az emberek véleményére figyeljünk,
hanem mindig és kizárólag az Úrra, akkor is, ha azonnal nem érkezik segítség,
nem tapasztaljuk jelenlétét. Azonban Ő mindig időben érkezik, és soha nem hagy
erőnkön felül kísérteni, hanem időben megadja a szabadulást (1Kor 10,13). Ezért
dicsérjük Őt!
Péter apostol azt tanácsolja, hogy legyünk állandó kapcsolatban az Úrral,
mindig figyeljünk Rá, és akkor nem fogjuk elfelejteni, hogy mi is bűnösök
vagyunk (2Pét 1,10-2,8). Mert bizony ezt hamar elfelejtjük, megfeledkezünk
arról, hogy velünk milyen sokat kellett bajlódni az Úrnak. Soha ne legyünk
türelmetlenek, hanem lássuk meg, hogy ránk is évtizedeket várt az Úr, tanuljuk meg
mi is kivárni mások életében is azt az időt, amikor az Ige elvégzi a munkát.
Lehet, hogy nem lesz könnyű várni, de az Úr megtanít rá.
Péter emlékezteti olvasóit az evangéliumra. Bizony, újra és újra emlékezni
kell, fel kell idéznünk az Igét, mert általa erősödünk meg a kegyelemben. Az
apostol tisztában van azzal, hogy az ő földi ideje is le fog járni. Úgy tekint
testére, mint sátorra, amit majd itt hagy, és kap helyette az Úrnál tartós
épületet. A sátor mindig a vándorlást fejezi ki, ezzel Péter jelzi, a tanítvány
nem állandó lakos a földön, hanem ideiglenes polgár. Gyakran megfeledkezünk
erről, és úgy élünk, mintha örökre itt laknánk.
A Szentírás nem mese, Jézus élete személyes bizonyságtétel. Péter
megvallja, hogy ő szemtanúja Jézus életének. Átélte Isten kijelentését, amikor
elmondta, Jézus a Fia, és gyönyörködik az életében. Ezért jó, ha komolyan
vesszük az Igét. Isten lámpásnak adta számunkra. A Biblia fényében biztonságosan
járhatunk a világ útvesztőjében is. Aki figyel az Igére, nem téved el soha.
Azért fontos számunkra Isten Igéje, sőt, annak biztos alapként való
kezelése, mert vannak hamis próféták is. Vannak olyan személyek, akik külsőre
és a beszédük alapján hívőknek látszanak, azonban az életük másról beszél.
Miről beszél az én életem? Alátámasztja-e a hitemet?
Azt is ki kell még emelnünk a mai részből, hogy kerülhetünk istentelen
közegbe, nem mindig lesz körülöttünk hívő közösség, de meg lehet ott is maradni.
Lótot azért szabadította meg az Úr, mert bár Sodomában lakott, de nem azonosult
életvitelükkel. Megmaradt Isten gyermekének, megmaradt másnak. Isten gyermeke
is vétkezhet, de számára már nem fog örömöt jelenteni a bűn, hanem szenvedést.
Amennyiben fáj a bűn, a vétek, Isten elküldi szabadítását. A bűn meggyűlölése
fontos, mert ott látszódik meg az új élet utáni vágy valódisága. Aki még nem
gyűlölte meg a bűnt, a szenvedélyét, az nem is akar még igazán szabadulni.
Végezze el bennünk az Úr, hogy a bűn és a régi életünk ne jelentsen már örömöt
a számunkra, hanem egyedül csak a Krisztusban való új élet.
Lelki próbáimban, Jézus, légy
velem
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem.
Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat:
Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld
szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel
áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány
poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése