Szabad nem vétkezni

H

álaadással kezdődik, és arra szólít fel mai zsoltárunk (Zsolt 29,1-9). Hálaadásra szólít fel az Ige vasárnap reggel, azt üzeni, kezdjük dicséretmondással ezt a napot.  Mivel kezdem? Valóban hálás vagyok a vasárnapért, az istentisztelet lehetőségéért? Erre tudok felkelésemtől koncentrálni? A hálaadás az Isten fiainak kiváltsága, csak a fiak tudnak hálát adni, mert ők ismerik Atyjukat, átélték szeretetét. Adjunk hálát ma azért, hogy Isten gyermekei lehetünk. Ne legyen ez természetes, hanem legyen öröm és hála a szívemben azért, mert az Atya megvásárolt magának, fiává fogadott. Csodálatos ez, de vajon nem nyomja el a világ zaja, különféle kínálata ezt az örömöt? Valóban ebből táplálkozom? Annyi minden igyekszik elvonni Istenről a figyelmet, még az Úr napján is. Tele vagyunk gépekkel, különféle eszközökkel, amelyek által tódul felénk a világ, pedig ezen a napon kinyithatjuk lelkünk ablakait az ég felé, hogy Isten országa tiszta levegője áradjon a szívünkbe.

A zsoltáros perceken keresztül sorolja Isten nagyságát, rámutat hatalmára, elmondja, mire képes. Tehát látja az Úr képességeit, kiemeli mindazt, ami pozitív, tud jókat mondani Róla. Látom-e Isten hatalmát, fel tudom-e sorolni tetteit, és tudom-e dicsérni Őt? Olyan szegényes az imaéletünk, csak kérni és panaszkodni tudunk. Ha azonban engedjük, hogy az Ige átmossa szívünket, meglátjuk Urunkat a maga dicsőségében. Sok esetben szívünk gonoszsága, a bennünk levő vágyak eltakarják Őt, az Ige által azonban teljes dicsőségében, szeretetének teljességében szemlélhetjük. Ha szívünk az Úrban gyönyörködik és tudatosan szemléljük értünk végbevitt tetteit, akkor egymás életében is meglátjuk a jót, a szépet.  Mert bizony gyakran egymásban sem látjuk meg a jót, csak a rosszat, azt, ami nekünk nem tetszik. Bár legtöbb esetben a másik életében pont az fog zavarni, ami az én életemben is jelen van, amivel én sem tudok megbirkózni, vagy, amit még nem számoltam fel a kegyelem oltáránál. Aki Isten tetteiben gyönyörködik, az meglátja mások munkájában is a szépet, az a teremtett világ szépségeit is észreveszi és hálás értük.

Az Úr az egész teremtett világ felett úr, az élő és az élettelen világot is kezében tartja. A növények és az állatok, az égitestek, minden Őt dicsőíti. Ebbe a sorba kapcsolódhatunk mi is bele. Dicsérjük Őt, mert az Úr ad erőt népének. Jó meglátni, hogy a zsoltáros Isten népét látja szemei előtt, nem egy emberben gondolkodik, hanem a közösségben. Együtt Isten népe, és együtt kapnak erőt nagy dolgok elvégzésére. Isten gyermekei közösen formálhatják át Isten ereje által ezt a világot. Vajon látjuk-e ezt a lehetőséget, és élünk-e vele? Támaszkodjunk ma is Urunk erejére, amint az első gyülekezet is tette. Nem azért vagyunk a világban, hogy mi is a jólétet hajszoljuk, a magunk érdekeit, kényelmét keressük, hanem azért, hogy általunk az Úr átformálhassa ezt a Tőle elszakadt világot. Isten gyermekei által kerülhet az igazi szeretet, megértés, békesség világunkba. Az Úr ereje ma is hat. Ő ad minden körülmények között békességet népének. Sehol nincs békesség, csak Isten országában, bár a gonosz másképp akarja feltüntetni előttünk a dolgokat. Ne engedjük megtéveszteni magunkat, hanem figyeljünk mindenkor a békesség Fejedelmére.

János gyermekeinek nevezi a gyülekezet tagjait - Krisztusban olyan szálak kötik őket egybe, mint a vér szerinti családtagokat (1Jn 2,1-6). Igen, Krisztusban egy új, minőségi kapcsolat alakul ki közöttünk, gyermekei leszünk Istennek és testvérei egymásnak. Sőt, az idősebb hívő gyermekeként tekinthet a fiatal hívőre. Pál apostol is így tekintett Timóteusra. Azért ír János, hogy ne vétkezzenek. Vagyis tudatosan ne, mert aki Krisztusban van, az új teremtés, és annak szabad nem vétkezni. Sőt, annak a számára lehetséges is nem vétkezni, mert kap erőt a bűn elutasítására. Krisztus tanítványa képessé válik nemet mondani, amikor a gonosz próbálkozik és vétekre csábítja.

Szabad nem vétkezni, és ez csodálatos, ezt a szabadságot meg kell ragadni és élni kell vele. Azonban ha mégis elbukunk, és vétkezünk, nem kell elcsüggedni, mert van szószólónk, van segítőnk. A kegyelem érvényes ma is, Jézus közbenjár a vétkezőért, tudja, saját erőből képtelen talpra állni, de Ő segít, Ő felsegít. Csak az ördög akarja, hogy a földön maradjunk, Jézus azt szeretné, hogy újra felálljunk és Vele menjünk tovább. Vele újra lehet kezdeni. Vele győzhetünk, ott is, ahol ma elbuktunk.

Jézus nemcsak közbenjár értünk, hanem ki is engeszteli kereszthalálával az Atyát. Mert Istent nem lehet annyival elintézni, hogy bocsi, többet nem csinálok ilyet, mert a bűn halálosan komoly dolog. Azonban ha őszinte bűnbánattal és elhatározással jövünk, van bocsánat, mert Jézus bemutatta a bűneinkért való áldozatot. Azt is jó látni, hogy az Úr Jézus nemcsak az én bűneimért mutatott be áldozatot, hanem az egész világért is. Így azután nem reménytelen a világ. Egyetlen ember sem mondhatja, számára már nincs remény, mert Krisztusban mindenki számára van esély. Mi is imádkozzunk a világért, és éljünk úgy, hogy meglássák, valóban Krisztusban van esély az új életre, a megmaradásra.

A megélt élet, az Úr parancsolatainak a megtartása teszi hitelessé hitünket. Ma talán azért veszített a keresztyénség hiteléből, mert nem éljük Isten akaratát. Ma kevesek életében látszik Isten jelenléte és az Ő akarata. Vegyük komolyan Isten jelzőtábláit, vegyük komolyan, amit mond, és akkor többen felfigyelnek a krisztusi életformára.

János hangsúlyozza, hogy abból tudják meg az emberek, hogy az Úrban vagyunk, ha az Ő beszédeit megtartjuk. Fontos ez, hogy az Ő beszédeit - tehát mindazokat, amiket elmondott, amiket ránk hagyott - beépítsük az életünkbe. A hegyi beszéd, a példázatok és a többi szavai külön megszólítás nélkül is gyakorlati útmutatók. Mi sokszor ott is várjuk az Úr szavát, ahol tudnunk kell, hogy mi az akarata. Azért vagyunk passzívak, mert nem tesszük, amit mondott. Mindig valami különlegesre vágyunk, pedig csak tenni kéne a parancsait. El kellene kezdeni a Szentlélek által úgy szeretni, ahogy Ő tette. Szeretetét tettei által mutatta meg. Amit szeretett volna, hogy vele tegyenek, azt cselekedte Ő is. Ez a minta a mi számunkra is. Kezdjük el ma komolyan venni, kezdjük el követni a példát, mert lehetséges.

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.