Isten szeretet

K

arácsony van, Isten lehajló szeretetének napja, és mai zsoltárunkban minden megtalálható, amit karácsony ad a számunkra (Zsolt 36,1-13). Dávid a maga korában megtapasztalta Isten égig érő, vagyis mindenre kiterjedő kegyelmét. Mert Isten ószövetségi népe is kegyelemből élt. Ez a kegyelem Jézus Krisztusban vált minden ember számára elérhetővé. Karácsonykor a kegyelem hajolt le a földre, és magához öleli a bűnös embert. Isten hűsége a felhőkig ér, írja a zsoltáros. Isten hűséges, ezt látjuk Jézus születésekor, a hűtlenné vált néppel szemben is hűséges az Úr, nem fordul el tőlük, hanem megajándékozza őket. Istennek ez a hűsége már kétezer év óta tart, még mindig várja, hogy Hozzá forduljunk és segítségül hívjuk. Karácsonykor Isten megadta, hogy az ember személyes kapcsolatba kerülhessen Vele.

Dávid megrendülten kiált fel: Mily drága a te kegyelmed! Igen, a kegyelem drága lehetőség, nagy kincs. Hiszen lehetővé teszi, hogy ismét személyes kapcsolatba kerüljünk Istennel. Nem nekünk kell jóvátenni bűneinket, mert ez nem is volna lehetséges, hanem Isten Jézusra hárította azokat. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk és bűnbocsánatunk legyen. Ne feledjük, hogy a betlehemi jászolbölcsőtől a keresztre vezet az út. A bölcsőből kereszt készül, és ezt a keresztet az ember készítette az Isten Fia számára. Azonban, ha meglátjuk, mit tettünk, és keressük Isten kegyelmét, Ő kész megbocsátani. Jézus azért halt meg, hogy a bűnbocsánatnak legyen alapja.

Dávid arról is ír, hogy az Úrnál van az élet forrása; mi már tudjuk: Jézus maga az élet. És aki életet akar, annak Jézusra van szüksége. Jézusban buzog fel az élet forrása, mindenki jöhet, és ihat belőle. Csak szomjas szívre van szükség. A mai tanítványokon keresztül árad az élet vize, de vajon ezt tapasztalják-e a körülöttünk élők? Azért vagyunk a világban, hogy Jézus életét árasszuk szét az emberek között. Az egyház nem fordulhat önmagába, mert nála van az élet, nála van az élet vize, amely megmelegíti az embereket. Engedjük, hogy átfolyjon rajtunk az élő víz, ne engedjük elzáródni a csatornát, hanem naponta tisztogassuk bűnbánat által, hogy tisztán áradhasson tovább.

Jézus a világ Világossága is. Van fényforrásunk, és ez Jézus. Ő világítja az övéi számára az utat. Nem kell sötétben tapogatóznunk, van Kire figyelnünk. Szükségünk is van Rá ebben a nagy sötétségben, ami körülvesz bennünket.

János leírja Isten jellemzőjét: Ő a szeretet (1Jn 4,7-12). Tehát nem érzelem a szeretet, hanem személy. Isten maga a szeretet, és így egészen más minőség, mint amit mi ismerünk. Isten az agapé, ami azt jelenti, szereti a bűnös embert, és ad számára még egy esélyt. A szeretet mindig ad esélyt az újrakezdésre, a jóvátételre, a megváltozásra. Isten szeretete nem elnéző, nem azt mondja, élj tovább a bűneidben, nem nézek oda, hanem így szól: nem ítéllek el, hanem megadom a változtatás lehetőségét. Ha bűnbánattal jössz, én megbocsátok, te pedig elhagyod a vétked, és akaratom szerint élsz. Isten szeretete nyilvánult meg a napkeleti bölcsek felé is, amikor egy csillag által jelezte a számukra Jézus születését. Tudják meg a pogányok is, hogy szereti őket az Isten, és lehetővé teszi számukra is, hogy Isten országa polgárai legyenek. Ennek az a feltétele, hogy ismerjék el Jézus uralmát az életük felett. A bölcsek ezt megtették, de vajon megtettük-e mi? Leborultunk-e az Úr előtt ezen a karácsonyon? Rábíztam-e életem, mint Uramra és Királyomra?  Ha ezt megtesszük, akkor mi is más úton indulhatunk tovább. Isten szeretete átformál, és most már más szívvel és másképp élünk, mint eddig.

Isten szeretetét Jézus eljövetele mutatja meg a legjobban. Benne teszi az Úr lehetővé, hogy életünk legyen, igazi életünk. Mert élet csak Krisztusban van, nélküle csak vegetálunk, bár mai korunk ezt a vegetálást akarja életként beállítani. Mivel nincs jelen Jézus az életünkben, nincs jelen a szeretet és a békesség sem.

Nem a mi szeretetünk a példa, hanem az Övé. Képes volt értünk odaadni a Fia életét, csakhogy megmenthessen minket általa. Igen, Isten szeret, és ez azt jelenti, hogy nem vagyunk számára közömbösek. Nem mindegy Istennek, hogy mi lesz velünk, mert Ő azt akarja, hogy örökké éljünk, és ezért mindent meg is tett. Azonban rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e Krisztus áldozatát, komolyan vesszük-e Urunk hívását.

Isten szeretete minket is kötelez. Nekünk is szeretni kell egymást, és ehhez az Úrtól kapjuk meg a képességet. Magunktól nincs hozzá erőnk, de Ő megadja a számunkra. Sőt, mindig arra gondolhatunk, ha engem szeret az Isten, akkor én is képes vagyok szeretni a másikat.  Ha Isten nem mondja rám, hogy nem szeretlek, akkor nekem sincs jogom ezt mondani senkinek. Ha tudunk szeretni, az bizonyságtétel lesz a világ felé. Mert semmi más nem győzi ma meg az embereket, csak az agapé, az annak ellenére való szeretet, és ezt csak Isten gyermeke képes megjeleníteni.

Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.