Az Úr napja

A

 zsoltáros Istenhez fordul, Őt kéri, mutassa meg azt az utat, amin járnia kell (Zsolt 25,12-22). Most hozzáfűzi, hogy azoknak mutatja meg a helyes utat, akik félik Őt, tehát akik élő hittel bíznak Benne. Isten nem varázskönyvnek adja a Bibliát; téved, aki azt gondolja, hogy éli az életét, és ha valahol megreked, ha nem tudja, mitévő legyen, akkor hirtelen Istenhez fordul és tanácsot kér. Ez nem így működik, az Úr a népét vezeti, az Ő gyermekeit, azokat, akiknek a szíve az Övé, és minden nap kapcsolatban állnak Vele. Dávid gyakran megtapasztalta, hogy még a háborús időkben is támaszkodhat az Úrra. Hányszor átélte, hogy Isten lépésről lépésre vezette Őt. Amikor figyelt erre a vezetésre, győzelmet aratott, még túlerő sem volt képes diadalmaskodni felette. Minden nap jöjjünk az Úrhoz, és bízzuk vezetésére magunkat. Merjük bátran megkérdezni, merre kell mennem, mit kell tennem. Pált is vezette az Úr a missziói utak során. Szüksége is volt erre, mert az apostol más irányt tartott fontosnak, mint az Úr. Ám ő figyelt a vezetésre, és engedelmeskedett neki, így azután mindig oda vitte szívében az Urat, ahová kellett.

Aki figyel felfelé „annak lelke megmarad a jóban”, az mindig világosan fog látni, és meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Fontos ez, hiszen ma elmosódnak a határok, felcserélődnek az értékek, de aki mindig Istenre figyel, nem fog összekeveredni. A világ igyekszik megtéveszteni bennünket, azonban az Ige világos látást és határozottságot kínál, általa meg tudunk maradni azoknál az értékeknél, amelyek Istentől származnak és örökkévalók. Sőt, még olyan ígéret is fűződik hozzá, hogy utódai öröklik a földet. Az egyik üzenet ebben, hogy akiket az Úr vezet, azoknak lesznek utódai, mert ők vállalják a gyermekáldást. Felismerik, hogy az élet érték, Isten ajándéka. Többet ér a világ kincseinél. Ma gyakran a jóléti társadalom értékeit előbbvalónak tartjuk az életnél. A másik üzenet pedig az, hogy lesz mit örökölni, mert az országot, a földet nem hagyja el, nem cseréli fel olyan dolgokra, amelyek nem tartósak. Becsüljük meg az életet és a helyet, amelyet kaptunk az élethez, és ne adjuk fel látszólagos előnyökért.

A zsoltáros szorongásait is az Úrhoz viszi. Gyakran vagyunk tele szorongással, félelemmel - vigyük ezeket is az Úrhoz. A legjobb terápia erre a betegségre az Istennel való beszélgetés. Az Úr közelségében való tartózkodás leoldja a félelmet, felszabadít a szorongás alól, mert átéljük: mennyei Atyánkhoz tartozunk. A kisgyermek félelme is megszűnik, amikor az édesapja ölébe veszi. Amikor Atyánk megfogja a kezünket, másképp látjuk az életet. Mindaz, ami eddig félelmetesnek látszott, már legyőzhetővé válik. Dávid is Istenbe kapaszkodva, oltalmában bízva ismerte fel Góliát sebezhetőségét. Valóban mindig az Úrra nézett a szeme. Tehát a harc idején is lehet felfelé tekinteni. Legyen számunkra is követendő példa, ahogyan Dávid Istenre figyelt. Nézzünk Rá ma is, munka közben, családi dolgaink végzése közben és minden pillanatban.

Péter apostol rámutat, hogy Isten időszámítása más, mint a miénk (2Pét 3,8-13). Néha gyorsan peregnek az események, egy nap alatt is sok minden történik, előbbre jut Isten népének élete, az evangélium. Máskor pedig mintha beállna az idő, nem mozdulnak az események. Miért van ez így? Mert Isten hosszútűrő, és nem a pusztítás, nem a bosszú motiválja, hanem az életmentés, a kegyelem. Igen, az Úr azt akarja, hogy ez a tőle elszakadt és bűnben élő ember megtérjen, és majd Vele legyen az örökkévalóságban. A földet az ember számára alkotta az Isten, és azt szeretné, ha Ő élne majd az új földön is. Ehhez azonban meg kell térni, fel kell ismerni bűnös voltunkat, és kérni az Úr kegyelmét. Ma még nyitva van a kegyelem ajtaja, beléphetünk rajta az életre.

Tehát jó látni, és megerősödni abban, hogy az Úr nem késik el, nem felejti el ígéretét, de hagy időt a számunkra. Legyünk hálásak az időért, hiszen az Úr várakozása jelenti számunkra is az új életet.

Az Úr napja eljön, írj az apostol, ezért készüljünk rá, várjuk, hogy ne lepjen meg. Hogyan várjuk? Szent életben. A tanítványok ne a világban gyönyörködjenek, ne annak javait hajkurásszák, hanem Isten Igéje szerint éljék az életüket. Ez azt jelenti, hogy a hívő ember élete legyen bizonyságtétel Istenről, az Ő országáról. Lássák meg életvitelünk által mennyei polgárságunkat, és az életünket látva vágyódjanak ők is ebbe az országba.

Advent a várakozás ideje, a tanítványok azonban nem a világ apró örömeit várják. Nem azt, hogy mi kerül az ünnepi asztalra, a fenyőfa alá, nem a nagyobb fizetést, a kedvezményeket, hanem az új földet. Mert eljön az új teremtés időszaka. De ne feledjük, hogy ezt megelőzi az ítélet napja. Boldogok, akik már most látják bűneiket, és Jézusban megítéltetnek, mert átélik, hogy bűneiket az Úr felvitte a keresztre, és így ők szabadok lehetnek.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.