Karácsony üzenete

A

 nehéz lelki gyötrelmek idején a zsoltáros az Úrhoz kiált (Zsolt 35,17-28). Szinte sürgeti imádságában Istent, kéri, ne maradjon tétlen, hanem cselekedjen. Most sem mások ellen irányul a kérése, hanem a saját szabadítását kéri. Mi is az Úrhoz kiálthatunk küzdelmeink során, de mindezt úgy tehetjük, hogy tudjuk, Isten cselekedett értünk. Karácsony napja ezt mutatja. Cselekedett, elküldte számunkra a Szabadítót. Egyedül képtelenek vagyunk életünket megoldani, nem találunk békességet, nem tudunk előrelépni. Az Úr Jézus Krisztus által megszabadulhatunk a gyötrelmektől, mert Ő a lélek igazi Orvosa. Azért jött az Úr Jézus, hogy élete és halála által rendezze Istennel való kapcsolatunkat, hogy helyreállítsa azt. Ha ez személyesen is megtörténik, békességünk lesz, és új életet élhetünk. Már nem a bűn, és nem is a régi természet fog irányítani, hanem az Úrtól kapott új, isteni természet, amelynek részesei lettünk.

A szabadítást, az életváltozást megtapasztalt ember hálás. Igen, amikor Isten drága kegyelmét átéljük, rácsodálkozunk és hálát adunk. Az, hogy én is kegyelemben részesülök, megrendít, nem tudok mást, csak dicsérni az Urat. Amikor a bűnös megbocsátást nyer az Úrtól, amikor átélem, hogy nekem mondja: én sem ítéllek el téged, akkor határtalan öröm tölt el. Ez az öröm és hála arra késztet, hogy a gyülekezetben is mondjam el, mit tett velem az Úr. Az élő hitre jutott ember útja a gyülekezetbe vezet. Nincs egyedüli keresztyénség, az új élet családra vágyik. A család pedig a gyülekezet, ott fejlődhet a hitünk, és ott élhetjük azt meg igazán.

Éljük meg karácsony örömét a gyülekezetben, örüljünk együtt az Úrnak. A közösségben való élet arra is alkalmas, hogy másokat Isten dicséretére késztessen. Amikor valakinek az élete megváltozik, amikor megkegyelmezett életű emberré válik, ezt észreveszik és dicsérik az Urat. Hányszor láthatunk reménytelennek mondott emberek életében újjászületést, vagy tapasztaljuk meg, hogy gyógyíthatatlannak mondott betegségből felsegít az Úr. Mert Jézus Úr. Ő nem gyermek, hanem Úr, mégpedig a bűn, a betegség, a halál és minden ártó dolog fölött. Amikor így látjuk Isten munkáját az emberi életekben, térdre hullva mondjuk, nagy az Úr. Jézus Úr mindenek felett, de Úr akar lenni az  én életem felett is. Azért jött, hogy meglássam igazi lényét, istenségét, és térdre hullva hódoljak előtte. Isten célja:  „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;  és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,10-11).

Az ördög nem tétlenkedik, soha nem vonul el szabadságra, ezt már János apostol is megtapasztalta (1Jn 4,1-6). Ezért a tanítványoknak is mindenkor ébernek kell lenni. Különösen ünnep idején hangolódjunk az Igére, legyen fénysugár a számunkra, és ne engedjük, hogy karácsony központi üzenetét bármi megváltoztassa. Karácsony Jézusról szól. Az Ő eljövetelét ünnepeljük, de nem úgy, mint egy nagyon régen élt kiválóságot, hanem, mint élő Urat.  Karácsony nem a mi szeretetünk, tehát nem önmagunk ünnepe, hanem Isten szeretetéé. Karácsony Isten szeretetéről beszél, elmondja, annyira szeret Isten, hogy emberré lett. Mindezt azért tette, hogy áthidalja a Közte és köztünk levő távolságot.    Jézus az összekötő kapocs. Az ember sok mindent legyőzött történelme folyamán, sok felfedezést vitt végbe, de Istenhez nem tudott közel kerülni. A köztünk levő szakadékot nem vagyunk képesek legyőzni. Ezért döntött Isten úgy, hogy maga jön el a világba emberi alakban, így azután a kereső, a bűnei alatt roskadozó, és őszinte bűnbánatot tartó ember találkozhat Vele. Ez a mai nap is azért adatott, hogy felismerjük elveszett állapotunkat, és kiáltsunk Hozzá. Aki ezt megteszi, békességre talál, az átéli, hogy az Úr beköltözik a szívébe és más lesz az élete. Karácsony központi üzenete az, hogy Isten szereti és keresi a bűnös embert. Jézusban hívogat magához. Halljuk meg hát a hívást, Jézusunkét. Ne kelljen tovább várnia, engedjük be az életünkbe. Az igazi változás akkor indul meg, ha Ő veszi át az irányítást. Halljuk meg a hívást, és induljunk el követni Őt. Nem kell többet tennünk, csak szorosan a nyomában haladva követni, ahová megy. Ha így teszünk, sok csodálatos áldásban lesz részünk, sok csodát láthatunk. Jézust követve megváltozik körülöttünk az élet.

Természetesen a gonosz nem fog félrevonulni, mint ahogy soha nem vonult félre a tanítványok elől. Ahol lehet, nehezíti haladásukat, életüket. Azonban soha ne a gonosz munkájára, személyére figyeljünk, hanem Jézusra, mert Ő a nagyobb. Nagyobb, Aki bennetek van, írja János az akkori tanítványoknak. Általa arattak győzelmet a gonosz megtévesztése felett. Örüljünk ma az Úrnak, ragaszkodjunk az Ige bizonyságtételéhez, és lássuk meg a győztes Urat. Kövessük Őt ma is, és ha ezt tesszük, akkor előttünk fog bevonulni a családunkba, munkahelyünkre, és ahová mennünk kell. Ha hűségesen nyomában járunk, megtapasztaljuk, hogy az Úr Jézust a szeretet, az öröm és a békesség követi. Szeretet, öröm és békesség vonul Jézus nyomában oda, ahol eddig széthúzás, viszály, békétlenség és szeretetlenség volt. Engedjük ma Jézust előre, mi pedig menjünk a nyomában.

Eldőlt a szívemben

1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,

Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Mögöttem a világ, előttem Jézus,

Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

Isten áldásával.