Istennek a lehetetlen is lehetséges

D

ávid nehéz, életveszélyes helyzetbe került, és úgy gondolta, Abimelek királyhoz kell menekülni; a pogányoknál keresett Isten felkent gyermeke segítséget (Zsolt 34,1-11). Azonban ott félni kezdett, és őrültnek tettette magát, hogy megmeneküljön. Emberi eszközöket használt, mert a félelem vezérelte. Soha ne engedjük, hogy a félelem vezessen, bízzunk mindenkor Urunk hatalmában. Soha nem nekünk kell alakoskodni, védeni magunkat, Isten nem feledkezik meg övéiről. Amikor elküldik Gátból, dicséri az Urat a szabadulásért. Rádöbben, hogy nem a trükk mentette meg, hanem az Úr. Azt is felismeri, hogy nincs szükség idegen földre való menekülésre, mert az Úr a maga földjén is meg tudja menteni. Másrészt, Dávidnak otthon van a helye, népe közt, akkor is, ha most éppen üldözik. Nem a menekülés a megoldás, hanem az imádságos várakozás. Meg kell tanulni várni az Úrra, amíg cselekszik. Dávid megtanulta, és később meg is tapasztalta, hogy a túlerővel szemben is megoltalmazza az Úr.

Most már bizonyságot tesz arról, hogy kereste az Urat, és Ő meghallgatta szolgáját. Jó mindjárt Urunkat keresni, Hozzá folyamodni. Mi is hajlamosak vagyunk a menekülésre, a hirtelen való cselekvésre. Mi is tudunk pánikolni, pedig az nem vezet előre. Pánik helyett lehet és szabad elcsendesedni az Úr előtt, lehet Őt keresni. Isten embere megtapasztalja, hogy amikor az Urat keresi, eltűnik a félelem. Ő ment ki félelmeinkből. Jöjj Hozzá félelmeiddel! Mitől félsz? Karácsonytól, mert egyedül vagy? Ne félj, Ő megosztja veled az egyedüllétet, ajtód előtt áll és zörget, engedd be hát, és nem leszel magad. Félsz a tél hidegétől, mert csak takarékosan tudsz fűteni? Ne félj, tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek! Ne félj, bízd magad Énreám - mondja az Úr.

Dávid megtalálta a megoldást, Rátekintett az Úrra, és felvidult, öröm költözött a szívébe. Tekints Rá te is, ma és minden napon. Ha Rátekintesz, kiderül fölötted az ég, mert látni fogod a világ Világosságát. Nézz az Úrra, és átéled bűneid bocsánatát, új élet, új reménység vár reád. Van tehát hová nézni: ne lefelé tekints, ne a szegénységre, a pénztelenségre, az ellenségekre, a munkanélküliségre, hanem nézz Rá. Ha így cselekszünk, lesz reményünk, mert az Úr kivezet szorult helyzetünkből.

Boldog az az ember, aki Hozzá menekül, írja a zsoltáros. És ezt saját tapasztalatból mondja, átélte, hogy amikor az Úrhoz menekült, minden rendbe jött. Isten szabadítást, megoldást, új távlatot kínált a számára. Meneküljünk az Úrhoz, mert ez az egyetlen jó menekülési útvonal. Mi is megtapasztaljuk majd, amit Dávid. Az Úrnak gondja van övéire: még az oroszlánok, tehát a ragadozó nagyvadak is szűkölködhetnek, de Isten gyermeke mindenkor átéli, hogy az Úr gondoskodik Róla. Ezt tapasztalta meg a hűséges Illés a Kerit patak mellett. Ezt élte át Izráel az Asszír ostrom idején, amikor már közel volt a bekerített Jeruzsálem lakossága a pusztuláshoz: az ellenség egyik napról a másikra fejvesztve menekült, és a hátrahagyott élelem megmentette Isten népe életét. Ne feledjük: Isten számára semmi sem lehetetlen, még a lehetetlen sem.

János apostol azt kéri, hogy ne engedjük megtéveszteni magunkat (1Jn 3,7-12). Hajlamosak vagyunk csak a szavakra figyelni, és szép szóval, a szeretet sűrű emlegetésével megtéveszthetők vagyunk. Azt gondoljuk, ha látunk egy keresztet a falon, az asztalon Bibliát, akkor ott jelen van az Úr. Az apostol rámutat, hogy figyeljünk az összefüggésekre, a beszédet az életvitelnek kell igazolni. Az életünk teszi hitelessé bizonyságtételünket. Ne feledjük, a sátán is ismeri a Bibliát, jól ismeri, sőt, sok hívő embernél jobban ismeri. Ezért kell nekünk az Urat minél jobban megismerni, hogy meglássuk, amikor az ördög rosszul alkalmazza az Igét, és képesek legyünk elutasítani, amint az Úr is tette.

Aki Isten gyermeke, az az igazságot cselekszi, az minden körülmények közt Isten szavára figyel, mert az az igazság. Az ördög lételeme a bűn, kezdettől fogva vétkezik, tudatosan azt teszi, amit Isten nem akar, ami az Úr előtt bűn. Ne hallgassunk a gonoszra, bárhogyan álcázza is magát, figyeljünk Jézusra.

Jó látni, hogy nem vagyunk egyedül a keskeny úton, Urunk mellettünk áll, szembeszállt az ördöggel, és legyőzte. Jézus a győztes. Győztes Urunk van, figyeljünk Rá. Azért jött, hogy azt a gonosz munkát, amit az ördög eltervezett és kivitelez, lerontsa.  Egyedül Ő képes lerombolni a sátán életünkben elvégzett minden munkáját. Leoldja a ránk rakott bilincseket, és így szabaddá tesz. Ezt követően pedig minket is bevon a gonosz munkájának a lerombolásába.

A keresztyén élet azonban nem rombolásból áll, hanem egy új felépítéséből: Isten országát építhetjük, már ebben a világban. Mindezt akkor tesszük, ha cselekedjük Isten igazságát, ha éljük mindazt, amit Ő is élt. A tanítványság nem passzivitás, nem rombolás, hanem aktivitás, cselekvés. Isten országának a megvalósítása. Tegyük hát ma is, amit mond. Építsük Isten országát, cselekedjük akaratát.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.