Üzenet

D

ávid is megtapasztalta, milyen rossz az, amikor ő szól a másikhoz, az pedig nem válaszol (Zsolt 28,1-9). Bizonyára átélte ezt a helyzetet. Beszélünk, de nem válaszolnak. Nem szól a másik. Igen ez rossz, különösen, ha fegyverként alkalmazzák. Azt gondoljuk, az a megoldás, ha nem szólunk, pedig az Ige szerint az a megoldás, ha merünk őszintén beszélni problémáinkról. Ma sok helyzet azért mérgesedik el, mert nem szólunk egymáshoz, vagy nem beszélünk a nehéz kérdésekről. A zsoltáros az Úrhoz kiált, kéri, ne forduljon el tőle szótlanul, mert ha rossz, amikor a másik ember nem szól, akkor nincs rosszabb, amikor az Úr nem szól. Mert van olyan is, amikor az Úr nem válaszol, de ő nem bosszúból teszi, hanem azért nem szól, mert közénk állt valami, közénk állt a bűn. De ha ezt látjuk és megbánjuk, Ő kész megbocsátani. Megtörténik, hogy akkor sem szól, ha nem vesszük Őt komolyan, ha nem szívből keressük - ezért nem válaszolt Heródesnek és majd Pilátusnak sem. Az engedetlenségre is gyakran szótlanság a válasz. Nem szól az Ige, mondjuk. De miért nem szól? Mert nem tettük meg azt, amit korábban mondott a számunkra.

Dávid alázattal fordul az Úr felé, kezébe teszi rosszakaróit. Talán furcsálljuk, hogy azt kéri, az Úr fizessen meg a gonoszoknak, de azt kell látni, hogy ezzel Isten kezébe helyezi őket. Nem ő fizet meg, nem ő áll bosszút, hanem rábízza mindezt az Úrra. Mi gyakran saját magunk akarjuk rendezni a számlát, pedig az Ige azt mondja, hogy a bosszúállás nem a mi feladatunk. Hagyjuk az Úrra, és Isten majd cselekszik. Elsősorban lehetőséget ad a gonosz számára is, hogy megtérjen és éljen. Mindenkinek biztosítja az újrakezdést. Rajtunk áll, hogy maradunk továbbra is a gonosz úton, vagy megragadjuk Isten kegyelmét, belépünk a szoros kapun, és elindulunk a keskeny úton?

Miután ellenfeleit Istenre bízza a szerző, hálás szívvel fordul élete Ura felé. Magasztalja Őt, mert tudja, meghallgatta könyörgését. Még nem történt semmi, még mindig az imádság helyén tartózkodik, de bizonyos abban, hogy Isten meghallgatta. Ez az igazi imádság: elmondom, ami a szívemben van, és a többit az Úrra bízom.

Most már vallomás következik, elmondja, kicsoda számára az Úr. Erő és pajzs Ő. Igen, Ő gyermekeinek ereje. Tehát nem kell a magunk erejére támaszkodni, nem a kevés erőnk a lényeges, hanem Isten kifogyhatatlan ereje. Amikor támadásoknak vagyunk kitéve, jó úgy az Úrhoz menni, mint egy pajzshoz, az Ő lénye mögé elrejtőzhetünk, és maga fogja fel a tüzes nyilakat, amiket a gonosz utánunk ereszt. A kereszten is ez történt, a nekem járó ítéletet az Úr fogta fel, elém állt és magára vállalta. Ő kapott sebeket, hogy én élhessek. Benne bízik a szívem, mondja Dávid. Van-e bizalom az Úr iránt és egymás iránt a szívünkben? A bizalom azt jelenti, hiszem, hogy a másikra lehet számítani, hiszem, hogy az Úr mindenkor helyesen cselekszik.

Az imádság vége áldáskérés Isten népére.  Fontos, hogy imádságainkba beleférjenek mások is. A gyülekezet és a nem hívők egyaránt. Az imádság csodálatos lehetőség az emberek elérésére, az Úr előtt való hordozásukra.  Az imádságnak nagy ereje van, éljünk vele.

János az Úrtól kapott üzenetet, és azt adja tovább olvasóinak (1Ján 1,5-10). Istentől kapott üzenetet, és ezt bátran elmondja a számunkra. Jó, hogy Istennek van üzenete a bűnös ember számára. Ez az üzenet pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Ő Isten legnagyobb üzenete a számunkra. Csak Rá kell nézni, szemlélni Őt, és átjárja Lénye a szívünket. A Vele való közösségben békességre találunk, Ő a mi békességünk. Az Ő szavát, tanítását kell komolyan vennünk, mert ha tesszük, amit mond, világosság leszünk. Ő nem azért tanított, hogy szép érzésekkel olvasgassuk beszédeit, hanem azért mondta, amit mondott, hogy azt cselekedjük. Ha megtesszük, amit mond, akkor változik az életünk, akkor felragyog a nap és kiderül az ég, múlik a sötét, felváltja a világosság.

Isten világosság, és ez a világosság átjárja mindazokat, akik közösségben vannak Vele. Istent nem lehet becsapni, mert az életünkön meglátszik, hogy Hozzá tartozunk-e? Ahogyan a világosság bizonyítja, hogy világos van, hiszen látunk, úgy a megmentett élet is bizonyít, hiszen meglátszik Jézus élete a mi életünkben.

A világosságban járás azt eredményezi, hogy egymással is közösség alakul ki. Pünkösd után a Szentlélek egy új közösséget hozott létre, a gyülekezetet. Az első keresztyének, mivel közösségben voltak az Úrral, közösségbe kerültek egymással. Más szemmel néztek már egymásra, mint korábban tették. Most testvért láttak a másikban, mert átélték, hogy Jézus vére megtisztította a szívüket. Akik Jézussal kerültek kapcsolatba, meglátták, majd megvallották bűneiket, és bocsánatot nyertek az Úrtól. Most már úgy tekintettek egymásra, mint megkegyelmezettek közösségére. Már nem azt nézték, ami mögöttük volt, hanem előre tekintettek. Meglátták a másikban a krisztusi embert.

Az Úr Jézusra tekintve, a Szentlélek munkája által meglátták bűneiket. Ez fontos, mert Isten gyermeke soha nem feledkezhet meg erről. Soha ne gondoljuk azt, hogy nálunk minden rendben van, hogy én nem vétkezem, mert akkor becsapjuk magunkat, azt pedig nem érdemes. Akkor növekedünk a hitben, ha az élet minden területén meglátjuk saját hibáinkat, azt, amit rosszul csináltunk, és azt az Úr előtt vállaljuk. Ígéretünk van, hogy ha megvalljuk bűneinket, Ő megbocsát és megtisztítja szívünket minden bűntől.  Ne gondoljuk azt, hogy mi mindent jól csinálunk, vagy bennünk nincs már semmi az óemberből, a rossz természet, a rossz örökség érezteti hatását, de ha vállaljuk, az Úr megbocsát és megtisztít.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.