Immánuel: Kérjünk hittel!

zsoltáros bizonyságot tesz arról, hogy akik az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót (Zsolt 34,12-23). Sokszor megtapasztalta életében ezt, így tudja, hogy valóban így van. Aki Istent keresi, az megtapasztalja az Úr gondoskodását. Semmi jót nem nélkülöznek, írja. Tehát ha Ő kerül életünk középpontjába, és Rábízzuk minden gondunkat, a megélhetés kérdését is, felszabadult, örvendező életet élhetünk. Az Úr Jézus is azt mondta a hallgatóinak, hogy ne aggodalmaskodjanak. Az aggodalmaskodás gúzsba köt, a bizalom szabaddá tesz. Aki bízik Istenben, tud örülni az életnek, mert Isten országa biztos háttér a számára.

Dávid hívja a fiatalabbakat, mert szeretné őket tanítani. Az életvezetést meg kell tanulni, és amit Dávid megtapasztalt, tovább akarja adni. Kitől tanuljunk? Attól, aki már elsajátította az anyagot. Dávid ilyen ember, Isten iskolájában tanult, és az ott szerzett ismereteket kívánja átadni mások számára. Azért, mert meg van győződve arról, hogy nekik is szükségük van tanulásra, mert az életet tanulni kel. Meg kell tanulni jól beosztani időnket, úgy alakítani napjainkat, hogy az Úrral való kapcsolat ki ne maradjon. Tanulni kell azt is, hogyan lehet jó a napunk, mire kell figyelnünk. A szentíró szerint a legtöbb problémát a beszédünk okozza, és azt kéri, hogy ügyeljünk rá. Ez nem is könnyű feladat, azonban az Úrral sikerülhet. A legtöbb problémát ma is a nyelvünk okozza. Az sem mindegy, merre járunk, Dávid szerint van rossz. Tehát nem minden és mindenki jó, amivel, akivel találkozunk, de ami rossz, azt ne vegyük át, hanem kerüljük el. Honnan tudjuk meg, mi a jó és mi a rossz? Az Igéből, a Biblia rendszeres olvasása által ismerhetjük fel, mi az, ami az Isten szemében jó. Ha felismertük, merjük cselekedni a jót, a békességre valót. Végig kell gondolni, hogy mindig a békességet követem-e? Az igazi békesség pedig az Úrral megbékélt életből fakad.

Újszövetségi gondolatot közöl velünk a szerző, amikor leírja: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez”. Ezt éljük át karácsonykor, amikor Isten Jézus Krisztusban emberré lett, egészen közel jött hozzánk, elérhetővé vált a számunkra. Igen, Isten itt van, nem rajta múlik, ha mégis távol érezzük magunktól. Itt van, és megközelíthető mindenki számára. Jöjjön Hozzá, forduljon Felé mindenki, akit az élet megsebzett. Csodálatos bizonyságtétel ez, megsegíti a megsebzett lelkűeket. Hívjuk segítségül Urunkat, vigyük elé beteg testvéreinket hittel. Mert minden azon fordul meg, hisszük-e, hogy Ő képes megtenni, amit kérünk. Nincs az a betegség, ami szavára ne távozna. Az Úr Jézust hány beteg felkereste, hány bűnös fordult Hozzá, és átélték a bűn és betegség feletti hatalmát. Hiszem-e, hogy az Úr képes meggyógyítani, új emberré formálni, szabaddá tenni?

A mai részben az ellenségekkel, a vele harcolókkal szembeni segítséget kéri Dávid (Zsolt 35,1-16). Nem ő áll le perlekedni, hanem Istenre bízza őket. Nem ő akar bosszút állni, hanem imádkozik ellenfeleiért, és Isten kezébe helyezi őket. Kimondja magából az imádság által mindazt, ami benne van. Feltárja fájdalmait, romlást is kér támadóira, de nem cselekszik. Kimondja Isten előtt, de nem teszi. Rábízza Istenre a másik megítélését, és amíg imádkozik, megtisztul a haragtól és az ártó szándéktól.

Sőt, azért jön az Úrhoz a zsoltáros, mert tudja, hogy Ő a segítsége; ő nem akar harcolni, hanem azt kéri, Isten oldja meg ezt a helyzetet, és hozza ki őt belőle jól. Pedig ő is megtapasztalta, hogy a jóért rosszal fizettek neki, de Dávid nem úgy akar ezekhez viszonyulni, ahogyan azok bántak vele. Számunkra is fontos, hogy mindig meneküljünk az Úrhoz, és legyen szemünk előtt, hogy azt kéri tőlünk, hogy mi a rosszért is jóval fizessünk. Ez Isten országának az alaphangja, ezt képviselhetjük. Mert mindenkinek látni kell, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok, mint a világban. Isten országában az Úr Jézus élete a minta, Őt követhetjük, és Ő a megbocsátásra, a szeretetre épít.

János apostol a szeretet apostola, mert előtte feltárult Isten lényének valósága, ami nem más, mint szeretet (Jn 3,13-24). János meglátta, hogy Isten Szeretet, Agapé. Ez azt jelenti, hogy Ő más, mint mi. Azt jelenti az agapé, hogy belefér az is, aki nem szeretetreméltó, akit mi nem akarunk és nem tudunk szeretni. Azért követte Jézust mindig sokaság, mert vonzotta őket a Szeretet. Hiszen Őhozzá legtöbbször a megvetettek, a társadalomból kirekesztettek, a kevés szeretetet kapók mentek. Aki Hozzá ment, átélte, hogy őt is szereti valaki. Ez a valaki pedig nem más, mint az élő Isten. Karácsony felé közeledve melengesse meg a szívünket, hogy szeret az Isten még engem is. Ha úgy gondolnám, senki nem szeret, akkor most halljuk meg az Ige üzenetét, és vegyük komolyan: Isten szeret.

Az első gyülekezetekben jelen volt Isten szeretete, és ezt környezetük is meglátta. A szeretet lerombolta az addig fennálló válaszfalakat, és a gyülekezetben testvérré lett a szabad és a szolga, a zsidó és a görög, a fehér és a színes bőrű ember. A korlátokat az agapé eltünteti. Az Úr Jézusban való élő hit testvérré formál addig egymástól távol élő, másképp gondolkodó embereket.

Azonban a világ ezt nem igen tudja elviselni, mert az érdeke azt kívánja, hogy legyenek válaszfalak. Legyen gyűlölet, mert akkor mást lehet okolni saját hibáinkért. A gyűlölet lehetővé teszi, hogy mindig más legyen a bűnbak, másra hárítsuk személyes felelősségünket. Amíg a világ táplálja a széthúzást, a gyűlöletet, lehet fegyvereket gyártani, és ebből jól megélhetnek néhányan, míg mások nyomorban tengődnek. Amikor Isten gyermekei élik az Isten országa lelkületét, mindig számíthatnak támadásra. Ezt láttuk Pál apostol életében is, amikor Filippiben megszabadított egy kislányt a megszállottságból, sértette néhány személy érdekeit, és ezért bebörtönözték. Pál nem siránkozik felette, nem mondja, hogy nem érdemes krisztusian élni, hanem énekkel dicsőíti az Urat, és imádkozik. Ennek meg is lesz a hatása. Mi is imádkozó lelkülettel viszonyuljunk a világhoz, és meglesz a gyümölcse.

A tanítvány nyitott szemmel és szívvel jár a világban, és igyekszik a szükségben élőknek segíteni. Ma sokunknak többje is van, mint ami a megélhetéshez elég, észrevesszük-e azokat, akinek nincs miből megélni? Nyílik a szívünk, vagy bezárul?

János azt kéri, hogy a szeretet váljék cselekedetté. A szeretetet meg kell élni, ahogyan az Úr is megélte. Bizony, ebben nagy mínuszaink vannak.

Isten nagyobb a szívünknél, Ő mindent tud, vagyis tisztában van az életünkkel. Nem kell a világ véleményére figyelni, sem az ördög vádjaira, bízzunk az Úrban, higgyünk az Ő Fiának, Jézusnak a nevében. Ebben a névben erő van. Jézus neve szabadító. A megvallott bűnökre van bocsánat, és így felszabadulunk a szívünk vádja, az önmarcangolás alól. Így azután mi is megbocsáthatunk magunknak. Ez szükséges is, mert nem az a feladatunk, hogy a régi bűnökkel foglalkozzunk, hanem az, hogy éljük Isten akaratát.

Jézus nevében kérhetünk nagyot Urunktól, kérhetjük, hogy legyen ébredés, hogy a karácsi örömhír járja át a szíveket, változtassa meg a gondolkodást és az életmódot. Kérjünk azzal a hittel, hogy meg is kapjuk, amit kértünk.

Szeret az Isten

Szeret az Isten, megszabadított,

Szeret az Isten még engem is.