A
|
zsoltáros bizonyságot tesz arról, hogy akik
az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót (Zsolt 34,12-23). Sokszor
megtapasztalta életében ezt, így tudja, hogy valóban így van. Aki Istent keresi,
az megtapasztalja az Úr gondoskodását. Semmi jót nem nélkülöznek, írja. Tehát
ha Ő kerül életünk középpontjába, és Rábízzuk minden gondunkat,
a megélhetés kérdését is, felszabadult, örvendező életet élhetünk. Az Úr Jézus
is azt mondta a hallgatóinak, hogy ne aggodalmaskodjanak. Az aggodalmaskodás gúzsba
köt, a bizalom szabaddá tesz. Aki bízik Istenben, tud örülni az életnek, mert
Isten országa biztos háttér a számára.
Dávid hívja a fiatalabbakat, mert szeretné őket tanítani. Az életvezetést
meg kell tanulni, és amit Dávid megtapasztalt, tovább akarja adni. Kitől
tanuljunk? Attól, aki már elsajátította az anyagot. Dávid ilyen ember, Isten
iskolájában tanult, és az ott szerzett ismereteket kívánja átadni mások számára.
Azért, mert meg van győződve arról, hogy nekik is szükségük van tanulásra, mert az életet
tanulni kel. Meg kell tanulni jól beosztani időnket, úgy alakítani napjainkat,
hogy az Úrral való kapcsolat ki ne maradjon. Tanulni kell azt is,
hogyan lehet jó a napunk, mire kell figyelnünk. A szentíró szerint a legtöbb
problémát a beszédünk okozza, és azt kéri, hogy ügyeljünk rá. Ez nem is könnyű
feladat, azonban az Úrral sikerülhet. A legtöbb problémát ma is a nyelvünk
okozza. Az sem mindegy, merre járunk, Dávid szerint van rossz. Tehát nem minden
és mindenki jó, amivel, akivel találkozunk, de ami rossz, azt ne vegyük át,
hanem kerüljük el. Honnan tudjuk meg, mi a jó és mi a rossz? Az Igéből, a
Biblia rendszeres olvasása által ismerhetjük fel, mi az, ami az Isten szemében
jó. Ha felismertük, merjük cselekedni a jót, a békességre valót. Végig kell
gondolni, hogy mindig a békességet követem-e? Az igazi békesség pedig az Úrral
megbékélt életből fakad.
Újszövetségi gondolatot közöl velünk a szerző, amikor leírja: „Közel
van az Úr a megtört szívűekhez”. Ezt éljük át karácsonykor, amikor Isten
Jézus Krisztusban emberré lett, egészen közel jött hozzánk, elérhetővé vált a
számunkra. Igen, Isten itt van, nem rajta múlik, ha mégis távol érezzük
magunktól. Itt van, és megközelíthető mindenki számára. Jöjjön Hozzá, forduljon Felé mindenki, akit az élet megsebzett. Csodálatos bizonyságtétel ez, megsegíti
a megsebzett lelkűeket. Hívjuk segítségül Urunkat, vigyük elé beteg testvéreinket
hittel. Mert minden azon fordul meg, hisszük-e, hogy Ő képes megtenni, amit
kérünk. Nincs az a betegség, ami szavára ne távozna. Az Úr Jézust hány beteg
felkereste, hány bűnös fordult Hozzá, és átélték a bűn és betegség feletti
hatalmát. Hiszem-e, hogy az Úr képes meggyógyítani, új emberré formálni,
szabaddá tenni?
A mai részben az ellenségekkel, a vele harcolókkal szembeni segítséget kéri
Dávid (Zsolt 35,1-16). Nem ő áll le perlekedni, hanem Istenre bízza őket. Nem ő
akar bosszút állni, hanem imádkozik ellenfeleiért, és Isten kezébe helyezi
őket. Kimondja magából az imádság által mindazt, ami benne van. Feltárja
fájdalmait, romlást is kér támadóira, de nem cselekszik. Kimondja Isten előtt,
de nem teszi. Rábízza Istenre a másik megítélését, és amíg imádkozik, megtisztul
a haragtól és az ártó szándéktól.
Sőt, azért jön az Úrhoz a zsoltáros, mert tudja, hogy Ő a segítsége; ő nem
akar harcolni, hanem azt kéri, Isten oldja meg ezt a helyzetet, és hozza ki őt
belőle jól. Pedig ő is megtapasztalta, hogy a jóért rosszal fizettek neki, de
Dávid nem úgy akar ezekhez viszonyulni, ahogyan azok bántak vele. Számunkra is fontos, hogy mindig meneküljünk
az Úrhoz, és legyen szemünk előtt, hogy azt kéri tőlünk, hogy mi a rosszért is
jóval fizessünk. Ez Isten országának az alaphangja, ezt képviselhetjük. Mert
mindenkinek látni kell, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok, mint a
világban. Isten országában az Úr Jézus élete a minta, Őt követhetjük, és Ő a
megbocsátásra, a szeretetre épít.
János apostol a szeretet apostola, mert előtte feltárult Isten lényének
valósága, ami nem más, mint szeretet (Jn 3,13-24). János meglátta, hogy Isten Szeretet, Agapé. Ez azt jelenti, hogy Ő más, mint mi. Azt jelenti az agapé,
hogy belefér az is, aki nem szeretetreméltó, akit mi nem akarunk és nem
tudunk szeretni. Azért követte Jézust mindig sokaság, mert vonzotta őket a
Szeretet. Hiszen Őhozzá legtöbbször a megvetettek, a társadalomból
kirekesztettek, a kevés szeretetet kapók mentek. Aki Hozzá ment, átélte, hogy
őt is szereti valaki. Ez a valaki pedig nem más, mint az élő Isten. Karácsony
felé közeledve melengesse meg a szívünket, hogy szeret az Isten még engem is.
Ha úgy gondolnám, senki nem szeret, akkor most halljuk meg az Ige üzenetét, és
vegyük komolyan: Isten szeret.
Az első gyülekezetekben jelen volt Isten szeretete, és ezt környezetük is
meglátta. A szeretet lerombolta az addig fennálló válaszfalakat, és a
gyülekezetben testvérré lett a szabad és a szolga, a zsidó és a görög, a fehér
és a színes bőrű ember. A korlátokat az agapé eltünteti. Az Úr Jézusban való
élő hit testvérré formál addig egymástól távol élő, másképp gondolkodó
embereket.
Azonban a világ ezt nem igen tudja elviselni, mert az érdeke azt kívánja,
hogy legyenek válaszfalak. Legyen gyűlölet, mert akkor mást lehet okolni saját
hibáinkért. A gyűlölet lehetővé teszi, hogy mindig más legyen a bűnbak, másra
hárítsuk személyes felelősségünket. Amíg
a világ táplálja a széthúzást, a gyűlöletet, lehet fegyvereket gyártani, és
ebből jól megélhetnek néhányan, míg mások nyomorban tengődnek. Amikor Isten
gyermekei élik az Isten országa lelkületét, mindig számíthatnak támadásra. Ezt
láttuk Pál apostol életében is, amikor Filippiben megszabadított egy kislányt a
megszállottságból, sértette néhány személy érdekeit, és ezért bebörtönözték. Pál
nem siránkozik felette, nem mondja, hogy nem érdemes krisztusian élni, hanem énekkel
dicsőíti az Urat, és imádkozik. Ennek meg is lesz a hatása. Mi is imádkozó
lelkülettel viszonyuljunk a világhoz, és meglesz a gyümölcse.
A tanítvány nyitott szemmel és szívvel jár a világban, és igyekszik a
szükségben élőknek segíteni. Ma sokunknak többje is van, mint ami a
megélhetéshez elég, észrevesszük-e azokat, akinek nincs miből megélni? Nyílik a szívünk, vagy bezárul?
János azt kéri, hogy a szeretet váljék cselekedetté. A szeretetet meg
kell élni, ahogyan az Úr is megélte. Bizony, ebben nagy mínuszaink vannak.
Isten nagyobb a szívünknél, Ő mindent tud, vagyis tisztában van az
életünkkel. Nem kell a világ véleményére figyelni, sem az ördög vádjaira,
bízzunk az Úrban, higgyünk az Ő Fiának, Jézusnak a nevében. Ebben a névben erő
van. Jézus neve szabadító. A megvallott bűnökre van bocsánat, és így felszabadulunk
a szívünk vádja, az önmarcangolás alól. Így azután mi is megbocsáthatunk magunknak.
Ez szükséges is, mert nem az a feladatunk, hogy a régi bűnökkel foglalkozzunk,
hanem az, hogy éljük Isten akaratát.
Jézus nevében kérhetünk nagyot Urunktól, kérhetjük, hogy legyen ébredés,
hogy a karácsi örömhír járja át a szíveket, változtassa meg a gondolkodást és
az életmódot. Kérjünk azzal a hittel, hogy meg is kapjuk, amit kértünk.
Szeret az Isten
Szeret az Isten, megszabadított,
Szeret az Isten még engem is.
Újra elmondom hát szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
Bűn fogva tartott súlyos
rabláncon,
Bűn fogva tartott, nem volt erőm.
Újra elmondom hát szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
Elküldte Jézust, a hű Megváltót,
Elküldte Jézust, Ki megmentett.
Újra elmondom hát szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
Jézusom vére lett bűnöm ára,
Jézusom vére hullt vétkemért.
Újra elmondom hát szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
Dicsér az ajkam, amíg csak élek,
Dicsér az ajkam szent Szeretet.
Újra elmondom hát szeret az Isten,
Hisz maga Isten a szeretet.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése