Az utolsó óra

V

annak Dávid életében rosszakarók, kap támadásokat, de nem veszi fel a kesztyűt, nem vág vissza, hanem határozottan az Úrba kapaszkodik (Zsolt 31,15-25). De én Benned bízom, Uram! A „de” fejezi ki, hogy ő másképp cselekszik, mint környezete.  Nem azt csinálja, amit javasolnak neki, hanem Ő az Úrban bízik. Ellenszélben is lehet határozottan Istenben bízni, Belé kapaszkodni. Az Úr Jézus is arról beszél a hegyi beszédben, hogy lehet másként, lehet nem az ellenfelek harcmodorát követni, hanem úgy cselekedni, hogy az bizonyságtétel legyen. „Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is” (Mt 5,39). Bizony, nem könnyű ez, de Jézussal lehetséges. Azért mondja ezt a tanítványoknak, mert lehetséges. Ő soha nem kér lehetetlent. Lehetséges, de a szívünk állapotától függ, hogy képesek vagyunk-e rá. Amennyiben Ő él a szívünkben, tisztogatja azt, és az Ő indulata tölt be, lehetséges.

Ez a „de” azt is üzeni a számomra, hogy szükségünk van jó értelemben vett makacsságra, és így ragaszkodjunk az Úrhoz. Amikor a külső vagy a belső helyzet elcsüggeszt, legyünk makacsak és mondjuk, akkor sem adom fel a bibliaolvasását, ha úgy érzem, csak keresztülfolyik rajtam az Ige. Ha úgy látom, semmi sem marad meg bennem, akkor se adjam fel. Soha ne az imádkozást, az Ige olvasását hagyjuk el. Mennyi mindenhez ragaszkodunk akkor is, ha nem jó vagy nem eredményes az a gondolat, az Úrban való bizodalmat azonban gyakran olyan könnyen feladjuk. Erősödjünk meg hitünkben, ragaszkodjunk Urunkhoz, és menjünk tovább a keskeny úton kitartással.

„Életem ideje kezedben van” - csodálatos vallomás ez. A zsoltáros felismeri és elfogadja, hogy az Úr kezében van életének ideje. Nem ő, hanem Isten szabja meg időnket ebben a világban. Nem lázadozik ellene, hanem úgy tekint önmagára, mint akinek küldetése van. Az Úrtól kapott feladatokra koncentrál. Mi sem ismerjük életünk idejét, nem tudjuk, meddig tart ezen a földön, de éljünk úgy, hogy amit kapunk, az bizonyságtétel legyen. Igyekezzünk jól felhasználni az időt, koncentráljunk a mára, és legyen a legfontosabb a mai nap lehetősége. Mivel nem ismerjük életünk idejét, ragadjunk meg minden pillanatot az Úrral való közösségre, hogy minél jobban megismerjük Őt. Ne halogassuk a megtérést sem, mert nem tudjuk, meddig lesz rá lehetőségünk. De ugyanígy becsüljük meg az együtt tölthető perceket is, szánjunk egymásra is minél több időt. Adjuk önmagunkat az Úrnak és egymásnak. Ne csupán az egymásért végzett munkára figyeljünk, hanem egymásra is, szenteljünk erőt, időt a másikra. Hallgassuk meg egymást, és igyekezzünk együtt szolgálni az Urat.

Dávid arra biztat, legyünk erősek és bátor szívűek. Igen, akik az Úrban bíznak, bátran haladnak előre, nem rettennek vissza az oroszlánoktól, a tüzes kemencétől, a viharos tengertől, mert mindig az Úrra néznek. Belőle merítenek erőt. Jó az Igéből és az egyháztörténelemből látni, hogy milyen sokan bátran és erőtől duzzadóan fordultak szembe a gonosszal. Isten népe kicsiny nyáj, de erős, mert ereje az Úrból fakad. Ez a kicsiny nyáj átformálta a világot. A só is kicsiny, de nagy ereje van, Isten gyermekei a föld sója, így mi is hatással vagyunk a világra.

Az élet taposómalmában, az ellenség támadása közepette se veszítsük szem elől Isten drága ígéretét, a célt: az örök életet (1Jn 2,18-25). Isten a Jézus Krisztusban hívőknek örök életet ígért. Ne engedjük, hogy bármilyen viszály, bármilyen támadás, vagy akár a rossz hangulat elterelje erről a figyelmünket. Az örök élet soha el nem múló élet, és nekünk, halandó, bűnös embereknek csodálatos lehetőség. Hiszen a halandóság tudatával érkezünk a világba, ám Isten azt akarja, hogy üdvösségünk, örök életünk legyen. Ezért küldte el a Fiút a világba.

Az ellenség mindent megtesz, hogy eltérítsen bennünket az igazi hittől. Megvannak a beépített emberei, akik azon munkálkodnak, hogy ne igazán bízzunk Jézusban. A gonosz azt akarja elérni, hogy Jézus ne Isten Fia, ne a Krisztus legyen a számunkra. Nem mondja, hogy ne higgyünk Benne, de csak mint egy jó emberben, kiváló példaképben, de ne úgy nézzünk Rá, mint Akitől függ az örök életünk. Az örök élet részesei kegyelemből lehetünk, és nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka.

Itt az utolsó óra, írja az apostol, pedig nem ma írta ezeket a sorokat. Már akkor itt volt az utolsó óra, vagyis ez az utolsó időszak, a kegyelem korszaka. Ezt tudja a gonosz is, és igyekszik ezt az órát jól felhasználni. Mi se maradjunk le tőle, használjuk jól fel ennek az órának minden percét a lélekmentésre, mert azért vagyunk itt. Az a feladatunk, hogy életre segítsük a halálban levőket. Jézus és a tanítványok mindig az életet vitték, az élet mellett szálltak síkra, és mindent megtettek, Jézus még önmagát is odaadta a kereszten, csakhogy megmenthesse az embert a kárhozattól.

Aki vallást tesz a Fiúról, azé az Atya és az élet. Tegyünk mi is bátran vallást Urunkról, merjük vállalni az emberek előtt, hiszen mindenki megmentője az Úr. Nélküle senki nem jut örök életre. A vallástételben és a kitartásban, a hűségben segít, ha megmaradunk az Igében. Soha ne tegyük le Isten Igéjét, mert ez az egyedüli megbízható lámpás ebben a zűrzavaros világban. Legyünk mi is lámpások, világítsunk mások számára.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.