Év végi elcsendesedés

E

gy nehéz helyzetben lévő, sokat szenvedő ember fohászát olvassuk (Zsolt 41,1-14), aki ebben a helyzetében teljesen elcsendesedik és az Úrra figyelve szemlélődik, meditál. Ebben a meditációs csöndben egy boldogmondást fogalmaz meg, amely így hangzik: „Boldog az, aki törődik a nyomorulttal”. Talán meglepődünk ezen a megállapításon, hiszen egy súlyosan beteg, magatehetetlen embert ápolva nem biztos, hogy boldognak érezzük magunkat. A szentíró mégis ezt mondja, mert az életére visszatekintve látja, hogy a törődés, a másikkal való foglalkozás mindennél többet ér. A másik mellé való leülést, az odafigyelést, a beszélgetést, a kézfogást semmi nem pótolhatja, és ebben a helyzetben igazi találkozás, igazi ajándékozás megy végbe. Magunkból, szeretetünkből adhatunk a másiknak.

Én úgy látom, hogy betegsége, magárahagyottsága közben a boldogmondás belső lelki vívódását, lelkiismeretfurdalását fejezi ki. Úgy látja, hogy ő nem adta meg ezt a törődést valakinek, és ezért maradt ő is magára. Valami kimaradt az életéből, a lehajló szeretet, az irgalmasság, mert akkor talán nagyon el volt foglalva - most érzi igazán, hogy az rossz döntés volt. Valószínűleg látja mások életében, akik tudtak segíteni, törődni, szolgálni, hogy ők maguk is megkapják mindezt, amikor rászorulnak. A Kecskeméthy fordítás így szól: „Boldog, aki figyelmes a gyengébb iránt”.

Így, esztendő végén, tekintsünk mi is magunkba, és vizsgáljuk meg szívünket. Nézzük meg, mennyire voltunk az elmúlt évben figyelmesek a gyengébbel szemben, tudtunk-e törődni a rászorulókkal? Egyáltalán észrevettük-e, hogy valaki gyöngébb, kevesebb lelki és fizikai energiával rendelkezik? Megláttuk-e, amikor a másiknak arra lett volna szüksége, hogy megálljunk és beszélgessünk vele? Fontos volt-e számunkra mindig a másik, vagy csak önmagunkkal, saját dolgainkkal voltunk elfoglalva? Fontos-e ma még az ember, vagy már észre sem vesszük, amikor egy állattal vagy növénnyel gyengédebbek, figyelmesebbek vagyunk, mint az Isten képére formált emberrel?

Jó így év végén elcsendesedni és lényünk mélyébe tekinteni, de ennyi nem elég, lássuk meg mulasztásainkat, vétkeinket. Ahogyan a zsoltáros is meditációjában kimondja: vétkeztem ellened. A visszatekintésnek akkor van igazi jelentősége, ha őszintén meglátjuk hibáinkat, és azokat megvalljuk, majd az Úr kegyelme által igyekszünk kijavítani. Isten azért mutat rá hiányosságainkra, hogy azután megmutassa, hogyan lehet másképpen.

Az Úr előtti visszatekintésben gondoljuk még azt is végig, hogy mit beszéltünk másoknak és másokról? Azt panaszolja a zsoltáros, hogy aki látogatóba ment hozzá, hiábavalóságot beszélt. Tehát olyan dolgokat mondott, amiből nem nyert erőt, vigasztalást és reménységet. A mi távozásunk után mit mondtak? Mit hagytunk magunk után? Evangélium áradt belőlünk, és lelki megerősödést nyújtottunk? Mindig az Úrról való bizonyságtétel volt, amiről beszéltünk? Valószínűleg mi sok hiábavalóságot mondtunk ebben az évben is. Azonban most mindezt bűnbánattal letehetjük és törekedhetünk áldásmondásra. Törekedhetünk arra, hogy a Lélek vezessen bennünket beszélgetéseinkben, ne a magunkét mondjuk, ne magunkról beszéljünk, hanem figyeljünk a másikra, majd láttassuk meg vele az Úr Krisztust.

Csöndünkben nem mehetünk el amellett sem, hogy mit beszéltünk másokról? Mit mondtunk a másikról, miután eljöttünk tőle? Kiteregettük élete dolgait, vagy értékeiről beszéltünk, pozitív dolgait osztottuk meg a másikkal? Mert bizony, nagy kísértés, hogy mindig a rosszat emeljük ki a másik életéből, mert azt könnyebb. Kérjük az Úrtól bűnbánatban, hogy láttassa meg velünk a másik életében, tetteiben a jót. Legyen szemünk arra, hogy meglássuk a szépet, a jót, az áldást.

Így, esztendő utolsó napján tegyük fel a kérdést: Istentől születtem-e (1Jn 5,18-21)? Átéltem-e már, hogy az Ige új, krisztusi életet hozott létre bennem? Adjunk hálát, ha elmondhatjuk mi is Pál apostollal: a régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden. Hiszen ezt az évet is erre kaptuk, és arra, hogy mint Isten gyermekei Őneki éljünk. Vagyis vigyázzunk magunkra. János itt nem elsősorban arra gondol, amire mi szoktunk, ha valakitől elköszönünk, és kérjük, vigyázzon magára. Ő itt arra figyelmeztet, vigyázzunk, mert az ördög résen van, és mindent igyekszik megtenni, hogy elbuktasson. Ezért kéri, hogy vigyázzunk magunkra. Vagyis kerüljük a gonosz fő helyeit. A hívő nem élhet úgy, hogy nekem mindent szabad, nekem semmi sem árthat. Ne feledjük, hogy ez addig igaz, amíg Krisztusban maradunk. Őbenne van oltalmunk, de ha kilépünk Belőle, sebezhetővé válunk. Aki Istentől született, nem indul szándékosan a bűn felé, mert már undorodik a bűntől.  Isten gyermeke nem érzi jól magát benne.  Ha valaki jól érzi még magát a bűnben, a bűnösök körében, az még nem Isten gyermeke. Ahogyan néhány héttel korábban olvastuk Péter levelében: a megfürdött disznó visszatért a sárba. Miért? Mert attól, hogy megfürdették, még disznó maradt, a természete nem változott meg, és a sárban érezte jól magát. Aki nem születik újjá, annál minden marad a régiben, az a bűnben fogja jól érezni magát, a keresztség, a konfirmáció, a templomba járás ellenére is. Az igazi változást Krisztus kegyelme hozza, amikor átformálja a természetemet is.

A világ gonoszságban vesztegel, ezzel az apostol ledönti azt az álláspontot, hogy a világ és benne az ember jó. Isten Fia azért jött el, hogy ebből a gonosz állapotból kiemeljen. Ő tesz képessé az igazság megismerésére. Figyeljünk Rá ma is, engedjük, hogy tanítson bennünket önmaga és az Ige minél jobb megismerésére, mert ezáltal növekedni fogunk hitünkben és a kegyes életben is. János leírja, hogy az Ő Fiában, Jézusban vagyunk, maradjunk is meg Benne, mert Ő az örök élet.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.